Jön és marad

  • 2000. április 13.

Publicisztika

A magyarok szeretik az osztrákokat, és miért is ne szeretnék őket, amikor az osztrákok jelentős kultúr- és szabadidőnemzet, Mozartot, Schubertet és Gottfried von Einemet, továbbá számos kiváló lesiklópályát köszönhet nekik a világ, ráadásul még közel is vannak, lehet náluk feketemunkázni, majd bevásárlóközpontjaikban csemegézni mindazokból az előnyökből, amiket a szabad világhoz való tartozás nyújt alanyainak.

A magyarok szeretik az osztrákokat, és miért is ne szeretnék őket, amikor az osztrákok jelentős kultúr- és szabadidőnemzet, Mozartot, Schubertet és Gottfried von Einemet, továbbá számos kiváló lesiklópályát köszönhet nekik a világ, ráadásul még közel is vannak, lehet náluk feketemunkázni, majd bevásárlóközpontjaikban csemegézni mindazokból az előnyökből, amiket a szabad világhoz való tartozás nyújt alanyainak.

Az osztrákokat sajnos mások nem szeretik, amiben szerepe van egyrészt másoknak a komolyzenéhez való dezaffinitásának, másrészt annak, hogy az osztrákok az európai átlaghoz képest is ijesztő gyakorisággal választanak maguknak náci köztisztségviselőt.

Ilyenkor mások nem nagyon szoktak szóbaállni az osztrákokkal, azaz hivatalos szinten addig alázzák őket, amíg az osztrákok az első adandó alkalommal ki nem szavazzák a nácikat a köztisztviselőségből, és kezdenek mindent elölről. Waldheim esetében legalábbis így történt, és valószínűleg ez lesz majd Haider esetében is, ezért tehát senkiben nem kell meghökkenést keltenie annak a körülménynek, hogy Schüssel osztrák kancellár még ebben a hónapban Budapestre érkezik. Nemcsak azért nem, mert az osztrák kancellár inkább szenvedő alanya az egész mostani históriának, mint tettestársa, bár persze egy inkább magánemberi, mint politikai erkölcsi kódex bőségesen kínálna neki alternatívát a Haider-párttal való közös kormányzáshoz képest; másrészt pedig, ha tetszik, ha nem, akkor is ő az osztrák kancellár, és Magyarország nincs, nem is volt, és sose lesz abban a helyzetben, hogy egy Ausztria elleni nemzetközi bárakármicsodához odacsatlakozhasson. Ha Magyarország csatlakozni kíván az EU-hoz - és lapzártakor épp ezt kívánja -; ha közepes-, kis- és szabad szemmel már alig látható vállalkozásai számára nem kíván politikai akadályokat görgetni a nemzetközi piacokon való érvényesülés elé, akkor nem kínálkozik más alternatíva, mint Ausztria. Ausztria tekinthető ezekben a napokban -a Haider-kormányzás napjaiban, melyek egyébként meg vannak számlálva - Magyarország geopolitikai valóságának, ha valaki emlékszik még erre (az egykori Szovjetunióval kapcsolatos) fogalomra.

Legalábbis így kellene, és mennyire jó volna, ha így is lehetne nézni Schüssel meghívásának politikai hátterét, és vele azt, hogy Magyarország kormánya szembeszegül egy EU-s gentlemans agreementtel. Sajnos azonban tanácsosabb úgy értelmezni a történetet, hogy Magyarország kormánya már megint belpolitikát inszcenál, egy pszeudo-ellenzéki pártocskának próbál gazsulálni, maga sem tudja tán, miért -hacsak azért nem, mert tudja, hogy a házinácikat édesgetni kell és szelíden bánni velük, különben elmérgesednek, és kész a nemulass - bár, hogy ezt honnan tudja, illetve honnan szedi, rejtély. Teszi ezt ráadásul a szokásos hozzá nem értéssel, amit a kínos huzavona leplez le, hogy akkor most ki is hívta meg, Schüssel szerint Orbán miniszterelnök, míg Martonyi külügyminiszter szerint osztrák térfélről származik az iniciatíva.

Persze az sem kizárt, hogy Schüssel meghívása végül jó befektetésnek bizonyul, Haideréket rövidesen úgyis kiebrudalják, Schüssel meg talán marad, és akkor milyen jól jön majd az a szeretet-tőke, ami mostani meghívásának nyomán kovácsolódhatik. Meg azért csak van abban valami felemelő, ahogy a magyar kormány nem teljesíti az EU-s gentelemansagreement követeléseit -még akkor is, ha tudjuk, hogy Magyarországra az agreement nem érvényes, hisz Magyarország nem tagja az EU-nak, és a magyar kormány nem gentleman.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.