K. und K.

  • 2005. február 24.

Publicisztika

Orbán atya múlt heti igehirdetése végén már megjósolta, s a hatodik napon lõn is.

Konzultáció és konszenzus és halleluja!

Maga a prédikáció pusztán formai-stilisztikai újdonságokat tartalmazott, azokat is csak mihez képest. A televíziós igehirdetés, az elektronikus spiritualizáció a nagy vízen túl már régóta hétköznapi jelenség, itthoni implantációja pedig csak logikus lépése az Orbán-figura (az Orbán-Gyermek, az öt kenyérrel és két hallal Galilea népét jóllakató Orbán-Kenyérszaporító, a tisztátalan veres seregeket gyepáló Orbán-Arkangyal) szakralizációjának. Viszont az is igaz lehet, hogy odaát sem okvetlen hülyébbek az emberek, mint itt, oszt' kajálják a dolgot két pofára. Majd meglátjuk. Ettõl eltekintve Orbán csak elismételte, amit eddig õ és a pártja állítottak: ne adóztass, viszont költekezz (és ha a kormány azzal találna védekezni, hogy pont ezt csinálja, akkor azért szemetek, mert pénzt vettek kölcsön). Védte a saját állásaikat (a középosztályt és a kistelepüléseket), és támadta a szocialistákét; a lakótelepek meg Budapest népét, a városi alsóbb osztályokat akarta magukhoz édesgetni. Ez idáig rendben is lenne, hisz a következõ választást az nyeri meg, aki nem veszti el, azaz aki képes lesz a vele nem mindenáron, de egy csöppet azért rokonszenvezõ tömegeket hatékonyabban rábírni a szavazáson való részvételre. Hogy tehát az egyik nagy párt igyekszik az inkább a másikhoz húzó szavazókat - ha nem is maga mellé állítani, de legalább elbizonytalanítani, megingatni elsõdleges szimpátiájában, racionális magatartás. Ha nem mennek el, már jó.

De minek ebbe belekeverni a nemzettel folytatandó konzultációt meg a konszenzust? E szavak most már elõre látható kiürítése, majd kifordítása nem sok jót jósol. A néppel ugyanis nem lehet konszenzust kötni, hisz olyan, hogy nép, nincs. Nép Béla, meg Népné Irénke és a Nép gyerekek, ifjabb Béla, Gizi és a legkisebb, az égetnivaló Dönci, akinek a szemüvegén az egyik lencse le van ragasztva, nos, õk nem léteznek. A nép meg a nemzet absztrakció, és egy absztrakció nem bír beszélni, akárhogyan is molesztálják majd csillogó tekintetû gimnazisták meg agresszív öregasszonyok az aluljáróban (mint 2002-ben a két forduló között). Ebbõl megint bohóckodás lesz; de a szóért akkor is kár.

Tudjuk: demokráciánk leglényegét a pártok versengése adja. A jóisten õrizzen minket bármiféle nagykoalíciótól! Legyen legalább két nagy erõ, melyek markánsan mást állítanak változatos kérdésekben, s figyeljünk arra is, nehogy a nyilvános pofozkodás csak a háttérben folyó kulturált osztozkodás paravánja legyen. Hisz ha ugyanabból kellene választani, akkor minket hülyének néznének, és attól szomorúak lennénk. Ám vannak olyan pillanatok, amikor a versengés terméketlenné válik. Magyarország most elérkezett a saját határaihoz. Ceterum censeo: ha választott vezetõi nem állnak neki az államigazgatás, az egészségügy, a MÁV és a BKV, az adórendszer, a köztévé rendbetételének, akkor jó esetben megreked ott, ahol most tart; rossz esetben meg csõdbe megy. E reformokat egymagában, sõt, a másik ellenében sem az MSZP, sem a Fidesz végigvinni nem képes. Számos okból: mert a nagy változtatásokat behatárolják a kétharmados törvények; mert nagy részükhöz kevés egy ciklus; mert az egész mit sem ér, ha az egyik kormány elkezd valamit, a következõ meg visszacsinálja. Mert bármelyik nagy párt is van ellenzékben, ahhoz elég erõs marad, hogy a változtatásokat - álcivil szervezetekkel, szakszervezetekkel, kamarákkal, utcai harcosokkal, mágnásokkal, ilyen-olyan egyéb érdekcsoportokkal szövetkezve, meg a befolyása alatt álló közjogi intézményeket felhasználva - megakadályozza.

Ez a helyzet nemcsak nyomasztó, de sokba is kerül. Elpazarolt költségvetési százmilliárdokkal fizetjük az árát. Meg az elmaradt haszon újabb százmilliárdjaival. Változtatni rajta csak együtt képes az ország kormánya és ellenzéke. Úgy, ahogy például Németországban a jóléti állam reformját a Schröder-kormány konzervatív ellenzékével együtt találta ki, vitatta meg, és nyomta le a választók torkán. Valóban: konzultációra és konszenzusra van szükség. Jóhiszemûségre és minimális bizalomra. Lehet, hogy nem fog menni, lehet, hogy nincsenek közös megoldások, s a két párt társadalomképe olyannyira összeegyeztethetetlen, hogy semmiben nem fognak tudni megállapodni. De legalább a különbségek nyilvánvalóak lennének, és így nehezebben lehetne hülyíteni is az embereket.

Ám amirõl Orbán beszél, az nem ilyen konzultáció és nem ilyen konszenzus. Az Orbán-féle K. und K. alapfeltétele ugyanis, hogy a másik fél ne vegyen benne részt - hogyan is vehetne, ha egyszer nincs is, ha a léte merõ félreértés, megtévesztés, csalás. A helyét ezért egy fikció, a Nemzet foglalja el. A szó így megmarad, lehet vele hadonászni, csak épp az ellenkezõjét jelenti majd eredeti értelmének.

Kössed meg a konszenzusom, mert pofán leszel vágva!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.