A népszuverenitásból adódik, hogy a mindenkori kormány elkergethető.
Ki testesíti meg az államot, a köztársaságot? Ez a kérdés vár eldöntésre, ha az államfő által az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványról gondolkodunk.
A 2006. március 15-i nemzeti kitüntetések zivataros hangulatban zajlottak. Az államfő ügyelt arra, hogy az ünnep méltóságát ne veszélyeztesse, ugyanakkor tény, hogy három magas kitüntetett jelölé-sével nem értett egyet. Az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult absztrakt alkotmányértelmezésért. Megtagadhatja-e az államfő a nemzeti kitüntetések aláírását?
*
Fogas kérdés. Sólyom László a köztársaság nagy tekintélyű első Alkotmánybíróságának az elnöke volt. Ezen minőségében absztrakt alkotmányértelmezéssel az államfői hatáskört többször és jelentősen szűkítette.
A 90-es évek elején, még jóval a médiatörvény elfogadása előtt Göncz Árpád köztársasági elnök nem írta alá a miniszterelnök azon javaslatát, amely felmentette volna Gombár Csabát, a Magyar Rádió és Hankiss Elemért, a Magyar Televízió akkori elnökét. Göncz indoka szerint fontos közjogi kérdésekben azért van szükség az államfő és a miniszterelnök együttes aláírására, mert ezzel az alkotmány kifejezi a közös hatalomgyakorlás elvét.
A Sólyom vezette AB több fontos határozatában is foglalkozott az államfői tisztséggel. Ezeket az úgynevezett "médiaháború" határozatainak hívjuk. A kérdések így hangzottak: "(É) kitérhet-e a köztársasági elnök a szabályszerűen javasolt jelöltek kinevezése elől; kétségbe vonhatja-e a betöltendő tisztség létjogosultságát; döntésében köteles-e figyelembe venni a jelöltet a törvény rendelkezése értelmében meghallgató országgyűlési bizottság állásfoglalását; a köztársasági elnök mérlegelése kiterjedhet-e a törvényes előfeltételek fennállásán túl célszerűségi és aktuális politikai szempontokra; mikor keletkezik a kormány felelőssége a köztársasági elnök olyan aktusaiért, amelyekhez ellenjegyzés szükséges?"
Az AB megállapította, hogy az államfő személyének sérthetetlensége, amit az alkotmány garantál, a köztársasági elnök alkotmányjogi jogállásának része. "A sérthetet-lenség folytán a köztársasági elnök nem visel politikai felelősséget. Az alkotmány 48. §-ában meghatározott kinevezési jog kivételével az alkotmány vagy külön törvény által a köztársasági elnök hatáskörébe utalt minden kinevezéshez, előléptetéshez, tisztségben való megerősítéshez, valamint felmentéshez (a továbbiakban együtt: kinevezés), továbbá a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó jóváhagyáshoz a miniszterelnök vagy az illetékes miniszter ellenjegyzése szükséges. Az ellenjegyzés a köztársasági elnök aktusának érvényességi kelléke. Az ellenjegyzés megtörténtével a kormány vállalja a politikai felelősséget a köztársasági elnök ak-tusáért az Országgyűlés előtt." (48/1991. AB-határozat)
A határozatból az következik, hogy a politikai felelősséget viselő miniszterelnök a választáson minden döntésével, így a közmédiumok vezetőinek kinevezéseivel is megmérettetik. A népszuverenitásból adódik, hogy a mindenkori kormány elkergethető. Ezért kell minden politikai kinevezésnél a kormánynak viselnie a közvetlen felelősséget. Politológusok szerint az Antall-kormány választók előtti megítélésének fontos szempontja lett az 1994-es választásokon, hogy a kormány kiket nevezett ki a televízió és a rádió élére.
A nemzeti kitüntetések odaítélése (Kossuth-díj, Széchenyi-díj, köztársasági érdemrendek, érdemkeresztek) annyiban más, hogy a kitüntetéseknek nincs direkt politikai hatásuk. Szimbolikus aktusok. A nemzeti elismerés szimbólumai. Teszem hozzá, a köztársasági elnök szimbolikus hatalomgyakorlásához nélkülözhetetlen, hogy döntésében kifejezze a nemzet egységét. Ezt az alkotmány követeli meg tőle. A nemzet egységét nyilvánvalóan a kisebbségi vélemények és a többségi vélemény együtt adja. A szimbolikus hatalomgyakorlásnál a nemzet egységét akkor fejezi ki, ha személyében a kisebbség szá-mára is elfogadható konszenzusos döntés születik. Nyilvánvaló, hogy olyan jelöltek, akik a társadalom kisebbik része számára nem elfogadhatóak, nem fejezik ki a nemzet egységét. Ez az okfejtés a szimbolikus közjogi aktusokra vonatkozik.
*
Minden kérdésben, ahol direkt hatalomgyakorlással jár az államfő döntése, a legszigorúbb szabályok szerint kell eljárnia. Ahogy a Sólyom-bíróság megfogalmazta: csak akkor tagadhatja meg a kinevezést, ha "alapos okkal következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná".
Sajnálatos, hogy az államfő mostani indítványában az általam vázolt érvelésre alig támaszkodik. Arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kitüntetés jellegét tekintve a köztársasági elnöki kegyelemhez hasonlít. A köztársasági elnök a miniszter javaslatára saját hatáskörében kegyelmet ad, vagy a kegyelmet megtagadja. Ez az államfő politikai felelősségét nem érinti. Igaz. Csakhogy a magyar jogban a kegyelem gyakorlása sokkal inkább az állampolgárság megadásához hasonlatos - az elnök tulajdonképpen úgy dönt ezekben az ügyekben, ahogy akar. A kitüntetés hagyományosan a miniszterelnök (illetve a miniszterek) javaslatára és ellenjegyzésével történik, ahol a meghatározó szerep az előterjesztő miniszterelnöké. Ezért a két ügy kevéssé hasonlít egymásra.
A köztársasági elnök érvelésében hosszan fejtegeti, hogy a kegyelem gyakorlása és a kitüntetés adományozása az elnök méltányossági és igazságossági szempontjai figyelembevételével történik, ezért tér el a többi államfői hatáskörtől. Ezen érvelés kicsit sántít, hiszen nem szerencsés, ha az elnök a jogszabályokon túl természetjogi érvek szerint ítél meg ügyeket. Az is kérdéses, hogy az állampolgársági ügyek széles skáláját az elnök méltányossági, igazságossági vagy kizárólag jogszerűségi alapon bírálja el.
Bárhogy is döntsön a Bihari Mihály vezette Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök és a miniszterelnök közjogi küzdelme újabb fontos állomásához érkezett. Lehet, hogy a Narancs múlt heti vezér-cikkének lesz igaza, és az AB is azt állapítja meg: a köztársasági el-nök szimbolikus hatalma nem nagyobb, mint a tiszteletére kivert díszlépés hossza.
