Kell-e félni? - Iszlám és terror Európában és a Közel-Keleten

  • Dobrovits Mihály
  • 2005. július 28.

Publicisztika

Nevezett problémakör vizsgálatakor hajlamos az ember némely feltételezett elvárások irányába indulni.
Ha az a cél, hogy bizonyítsuk be, a minapok megfélemlítő akcióit nem azonosíthatjuk az iszlám vallással, akkor bizony elég erősen hallatszik a sötétben fütyülés. Az a jelenség, amikor az éjszakai, erdei utas tudja, persze, hogy koboldok nincsenek, de mégis biztosabbnak látja elijeszteni őket.

Önmagunk megnyugtatása nyilvánvalóan fontos. Akik úgy érzik, hogy a fenyegetettség légkörében élnek, azok számára a remény, hogy ez a helyzet nem örökkévalóság, fontosabb mindennél. Ugyanakkor az emberben rögtön támad némi malícia: ugyan miért nem tesszük fel ezt a kérdést a baszkok, az írek, az olasz szélsőbaloldali és szélsőjobboldali terroristák vagy éppen az izraeli szélsőjobb kapcsán? Latin-Amerika számos forradalmi mozgalmát most meg se említeném.

Megnyugvást természetesen többféle úton kereshetünk. Aki a hivatalos iszlám vallástudomány elítélő nyilatkozataira kíváncsi, annak bízvást felhívhatjuk a figyelmét a szunnita iszlám világ elvben legtekintélyesebb vallástudósa, Muhammad al-Tantáwí sejh, a kairói al-Azhár mecset és a hozzá kapcsolódó iszlám egyetem dékánjának vallásjogi döntvényére (fatwá), amelynek értelmében a londoni merénylők közönséges bűnözők, akik nem képviselik az iszlám értékeket. Hasonló döntvényeket könnyen találhatunk az iszlám világban, elvégre az iszlamista merénylők első számú célpontjai még mindig a hittestvéreik, s csak ezt követi a dekadens nyugatiak irtása. A tekintélyes nagy-britanniai iszlám vezetők nem véletlenül, s nem csak opportunizmusból tettek hitet a terror ellen, s ebben követték őket németországi és spanyolországi társaik.

Természetesen akadnak olyan, főképp európai muszlim vallástudósok, akik még ennél is tovább lépnek. Európában, benne Nagy-Britanniában is, valamint a Közel-Keleten számos, a vallásközi párbeszédben érdekelt társaság működik, a hangjukat azonban egyelőre elnyomja a csatazaj. Maga a brit kormányzat szintén komoly anyagi és technikai erőket fektet abba, hogy az ország területén tartósan fennmaradjon egyfajta vallásközi béke.

Az iszlámról és a modernitásról folytatott diskurzusban különös helyet foglal el a "nyugati iszlám" legnépszerűbb hirdetője, a Muzulmán Testvérek mozgalmát alapító Haszan el-Banna unokája, a Svájcban született és ott is élő Tárik Ramadán, aki már kifejezetten egy új, a XXI. századi európai viszonyokhoz alkalmazkodó iszlám vallásgyakorlat megteremtéséről beszél. Ennek a női viselet liberalizálása éppúgy része lenne, mint a saría által előírt testi fenyítések eltörlése. Érvelése szerint az iszlámnak le kell számolnia a "törzsi hagyományokkal", és az európai muszlimoknak föltétlenül ki kell törniük a maguk építette gettóvilágból. Ebben rendre szembekerül a hagyományos iszlám vallástudorokkal, de az amerikai neokonzervatívokkal vagy éppen a brit bulvársajtóval is, akik "jól nevelt terroristának", avagy a terror "elfogadható arcának" nevezik. Függetlenül attól, hogy elsők közt ítélte el a londoni merényleteket. Amikor az amerikai Notre Dame Egyetem meghívta professzorának, az amerikai hatóságok visszavonták a vízumát. Erre, túl azokon a meglehetősen gyenge érveken, miszerint kapcsolatokat tartana az al-Káidával, az adhatott okot, hogy imámként, pénteki prédikációiban rendre keményebb hangot üt meg, mint a könyveiben. Ennél is fontosabb, hogy számára Európa, illetve általában a nyugati világ térítési terület (dáru l-da'wa), amely a zsidó-keresztény hagyomány kiüresedése után az iszlám hívó szavára vár. A személye, s a körülötte rendre fellángoló ellentmondások jól érzékeltetik, hogy jelenleg a nyugati civilizáció védelmében fellépő neokonzervativizmus, illetve az iszlám "legmodernistább" képviselői között sem lehetséges igazi párbeszéd.

*

Ami a legutóbbi londoni merényleteket illeti, annyi "hasznuk" mindenképpen volt, hogy a szigetország legradikálisabb imámjait le lehetett léptetni a színről, a legharciasabbat, az észak-londoni Flinsbury Park mecsetjében prédikáló Abú Hamzát, aki sűrű szakállával, sötét szemüvegével s az afganisztáni háborúban ellőtt két keze helyén hordott kampóival az angol bulvársajtó kedvenc diabolikus figurája volt, le is tartóztatták a hatóságok. Azonban e merényletek másra is rávilágítanak. A merénylők összetétele ebben az esetben jól mutatja azt, amit idáig is sejtettünk, hogy a vallási indíték csak másodlagos lehetett. Sokkal inkább beszélhetünk arról, hogy a jellegzetes alsó középosztálybeli frusztráció vitt magával félszáz embert a túlvilágra. Ha nem lenne annyira tragikus, akár tipikus balekoknak is lehetne őket nevezni. Jól példázza ezt a negyedik merénylő, a jamaicai származású Germaine (Jamal) Lindsay esete. A tizenkilenc éves fiatalember keresztény családban született, kamaszkorában tért át az iszlám vallásra. Így aligha lehetett bármi vallási alapú "megbosszulnivalója". Ugyanez áll a másik három, pakisztáni származású angliai fiatalemberre is. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a csoport tagjai közül ketten is éppen magatartási problémák, illetve apróbb bolti lopások ürügyén már a rendőrség látókörébe kerültek. Azaz a vallásosság és az erőltetett megfelelési kényszer mögött az így-úgy palástolt kudarc húzódott meg. Ezt használhatták ki azok az ismeretlen szervezők és közvetítők, akik őket beszervezték és a robbantásokat elvégezték. És akik azóta is a háttérben vannak, mit sem tudunk róluk. Márpedig a történtekért ők a végső felelősök.

Ebben a tekintetben jószerivel indifferens, hogy e merényleteket épen az al-Káida egy új, ismeretlen szárnya vállalta magára. E hasábokon is leírtuk már azt, hogy az al-Káida bázis, amely legfeljebb ha keretbe fogja az iszlám terror-franchise szervezeteit. Legyőzni csak akkor lehet, ha megértjük, hogy a szó hagyományos értelmében véve nem létezik, illetve nem egyfajta hierarchikusan felépülő szervezet, hanem több párhuzamos hálózat láncolata. E hálózatok végpontján pedig a legtöbbször olyan szerencsétlenek vannak, akik saját frusztrációikat rejtik a vallás köntösébe.

Miközben a világ még fel sem ocsúdott a londoni merényletek sokkjából, Egyiptom nálunk is kedvelt sinai üdülőhelyén, Sarm es-Sejhben újabb merénylet történt. Ami ezeket illeti, a cui prodest elve alapján valószínűsíthetjük, hogy a kitervelők és valószínűleg az elkövetők is külföldiek lehettek. Egyiptomban a tét nem egyszerűen csak a turisták elűzése és az ország gazdaságának destabilizálása, hanem annál jóval több. Az ország választásokra készül, s az már előre látható, hogy a fél évszázados (poszt)nasszerista tekintélyuralomnak vége. Viszont még nem látható, mi jöhet utána. A Mubárak-ház hagyományos családi uralmának véget vethet a tavasz óta tartó békés elégedetlenségi hullám, a kifája ("elég volt") mozgalom. Ugyanakkor ez a széles koalíció, amelyben a világi baloldaltól a Muzulmán Testvérekig minden ellenzéki erő képviselteti magát, aligha kedvezhet egy erőszakos, iszlamista fordulatnak. Éppen ellenkezőleg, az Ikhwán (a Muzulmán Testvérek) mozgalma történetének legnagyobb áttörése előtt állhat, s legitim erőként kerülhet az egyiptomi parlamentbe. Márpedig a libanoni Hizbulláh vagy éppen az iraki síiták példája jól mutatja, hogy ez a fordulat hatásos háziasító tényező lehet. Demokratikus váltás az iszlám világ legtekintélyesebb vallástudományi központjának helyt adó országban - az iszlamista terror szervezőinek (akiket érdemes elkülönítenünk a szerencsétlen, egyszer használatos végrehajtóktól) aligha állhat érdekében.

Ami pedig az európai kontinenst illeti, sajnos, még hosszú évekig ugyanúgy együtt kell élnünk az iszlámra hivatkozó terror fenyegetésével is, mint az összes többiével.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.