Kell egy csapat

  • 1999. március 18.

Publicisztika

Szerencsés alkat Deutsch Tamás sportminiszter. Akárki mossa fel vele a padlót, utána mindig azt nyilatkozza, hogy nélküle nem lett volna ilyen foltmentes és fehér. Most a FIFA mondta azt, hogy a maga részérõl tojik az MLSZ elnökének és elnökségének a felfüggesztésére, és továbbra is Kovács Attilát tekinti elnöknek, de a miniszter ebben is felfedezett pozitív dolgokat magára nézve. Kétségtelen, öröm lehet a számára, ha egy ilyen múltú és hatalmú szervezet szóba áll vele, de ezzel az erõvel írhatna Bruce Willisnek is, hogy küldjön egy dedikált fotót, aztán mutogathatná, hogy tessék, Holywood is támogatja a Fidesz-kormányt.

Ez azonban nincs így, sem Holywood, sem a FIFA nem támogatja a magyar labdarúgás nagybani piac-stílusú lefejezését, és aki ezt nem látja a sorokból, az hülye, vagy félreolvasta a píár-cég cetlijét a nyilatkozat elõtt.

Sokkal egyszerûbb lett volna Kovács Attilának valami jó kis posztot találni az FKGP-ben, aztán csendben folytatni a minden kisgazdának legyen egy focicsapata akciót. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet Pokol Bélára, akinek még nincs egyesülete, és biztosan bántja ez a mellõzés.

Ezt a mozgalmat a jövõben ki lehetne terjeszteni a zenekarokra is. Milyen jól nézne ki Horváth Béla, mint a Tankcsapda elnöke. Vagy Gyimóthy Géza az Ámokfutók élén.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.