Úgy maradtak

Publicisztika

Miközben a főnök meccset néz (és amikor valamelyik spíler kicsit hosszabban fetreng egy-egy műesés után: személyi kérdésekkel bíbelődik), vannak azért, akik dolgoznak is. Emlékeznek arra az ecuadorira, aki olyan élethűen műesett, hogy úgy maradt, és le kellett vinni a pályáról? Állítólag Sztanyiszlavszkijt olvasgatott a szünetben, de most nem erről akarunk írni. Vagyis tulajdonképpen pont erről.

Miközben a főnök meccset néz (és amikor valamelyik spíler kicsit hosszabban fetreng egy-egy műesés után: személyi kérdésekkel bíbelődik), vannak azért, akik dolgoznak is. Emlékeznek arra az ecuadorira, aki olyan élethűen műesett, hogy úgy maradt, és le kellett vinni a pályáról? Állítólag Sztanyiszlavszkijt olvasgatott a szünetben, de most nem erről akarunk írni. Vagyis tulajdonképpen pont erről.

A dolgozás, vezér- és egyéb cikkek, parlamenti felszólalások, petíciók, levelek, nyilatkozatok, újságcímlapok előllítása az alábbi logikai röppályán halad a csúcspontig - hogy aztán ott ezernyi kis szikrát szórva enyésszen el a végső sötétségben: Gyurcsány hazudott a kampányban, mert nem számolt be a gazdaság valós állapotáról. Mit nem számolt be: azt állította, hogy a gazdaság dübörög, és nagy a jólét, és tök jó lesz.

Orbán Viktor bezzeg beszámolt a gazdaság állapotáról, megmondta, hogy nagy baj van, elzálogosították a jövőt, és tönkretették, elvették az emberektől, ha még csak a jövőt, de az utolsó garasukat is. Eközben nyomorgattak és nyúztak, felemelték a gázárat, elvették a lakáshitel-támogatást. Megmondta bizony. Sőt: nem megmondta?

Mert mit csinál Gyurcsány most? Fosztogat, rabol, megszorít, és közben - ördögien, bomlott tekintettel, ahogy csak ő tud - kacag, és áfát emel, és adót, és gázárat, és élvezi, hogy nyúz.

De mit csinál Orbán? Vagy mit csinálna, ha nem nézne meccset? Vagy ha ő lenne kormányon? Vagy ha ő lenne kormányon és nem nézne meccset?

Hát nem ezt, az biztos.

Akkor mit?

Erről még egy vak hang el nem hangzott jobbról. "Öööö... khm... Na, de a Gyurcsány! Hát hisz azt mondta, hogy el lehet innét menni Szlovákiába! Dübörög! Hahh! A gazdaság! A szájával mondta: Szlovákia!!!"

Már vissza is érkeztünk a választás előtti Gyurcsány-ördöghöz - tényleg ez lenne az elemzések csúcs- és fénypontja? A pszichopata, csaló milliárdos, a nemzet- és szemfényvesztő bolsi (ízlés és vérmérséklet meg a széljobbhoz való topográfiai közelség szerint)? Ezután pedig kódaként, a posztválasztási lamentálás következik; a sziporkák vagy tanácstalanul kihunynak (ó, nemzetem, hát miért hagytad, hogy így legyen), vagy tovább pislákolnak még kis ideig a levegőégben (ó, nemzetem, hát mikor emeled fel már a szavad, s erős jobbod, és csapsz már oda, te mamlasz).

A gondolatmenet feltétlen erénye, hogy több igaz elemet is tartalmaz. Hátránya, hogy sajnos távolról sem eleget, s ennélfogva teljességgel haszontalan, alkalmatlan. Kampánycélra, a politikai ellenfél diszkreditálására talán még megjárná, de most annyira azért nincs kampány. Inkább nagyfokú beszarás van, épp a megszorításoktól. S amíg az ellenzék képtelen megmondani, hogy mit kéne másképp csinálni, és miért, hogy a beszedendő háromszázötven-, netán ezermilliárdnak honnan kéne összejönnie, s hogy a kormány ez irányú intézkedései darabonként és egyenként helyesek-e, igazságosak-e, vagy sem; sőt, amíg legalább egy halvány célzást nem tesznek arra, hogy a hat éve folyó költekezésből szerényen maguk is kivették a részüket, addig mindez merő demagógia marad. Az efféle szereplést még enhívei is csak a hajukra kenhetik. Rólunk nem is beszélve: egy ország ellenzék nélkül megnézheti magát, mint azt már annyiszor mondtuk. Amit momentán csinálnak, nem más, mint műesések sorozata. A lovak közé hajított gyeplő. A zűrzavarba (ami a megszorítások hatására a fejekben kétségkívül könnyen kialakulhat) vetett ostoba reménykedés. Jól ki vagyunk segítve vele.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.