Miközben a főnök meccset néz (és amikor valamelyik spíler kicsit hosszabban fetreng egy-egy műesés után: személyi kérdésekkel bíbelődik), vannak azért, akik dolgoznak is. Emlékeznek arra az ecuadorira, aki olyan élethűen műesett, hogy úgy maradt, és le kellett vinni a pályáról? Állítólag Sztanyiszlavszkijt olvasgatott a szünetben, de most nem erről akarunk írni. Vagyis tulajdonképpen pont erről.
A dolgozás, vezér- és egyéb cikkek, parlamenti felszólalások, petíciók, levelek, nyilatkozatok, újságcímlapok előllítása az alábbi logikai röppályán halad a csúcspontig - hogy aztán ott ezernyi kis szikrát szórva enyésszen el a végső sötétségben: Gyurcsány hazudott a kampányban, mert nem számolt be a gazdaság valós állapotáról. Mit nem számolt be: azt állította, hogy a gazdaság dübörög, és nagy a jólét, és tök jó lesz.
Orbán Viktor bezzeg beszámolt a gazdaság állapotáról, megmondta, hogy nagy baj van, elzálogosították a jövőt, és tönkretették, elvették az emberektől, ha még csak a jövőt, de az utolsó garasukat is. Eközben nyomorgattak és nyúztak, felemelték a gázárat, elvették a lakáshitel-támogatást. Megmondta bizony. Sőt: nem megmondta?
Mert mit csinál Gyurcsány most? Fosztogat, rabol, megszorít, és közben - ördögien, bomlott tekintettel, ahogy csak ő tud - kacag, és áfát emel, és adót, és gázárat, és élvezi, hogy nyúz.
De mit csinál Orbán? Vagy mit csinálna, ha nem nézne meccset? Vagy ha ő lenne kormányon? Vagy ha ő lenne kormányon és nem nézne meccset?
Hát nem ezt, az biztos.
Akkor mit?
Erről még egy vak hang el nem hangzott jobbról. "Öööö... khm... Na, de a Gyurcsány! Hát hisz azt mondta, hogy el lehet innét menni Szlovákiába! Dübörög! Hahh! A gazdaság! A szájával mondta: Szlovákia!!!"
Már vissza is érkeztünk a választás előtti Gyurcsány-ördöghöz - tényleg ez lenne az elemzések csúcs- és fénypontja? A pszichopata, csaló milliárdos, a nemzet- és szemfényvesztő bolsi (ízlés és vérmérséklet meg a széljobbhoz való topográfiai közelség szerint)? Ezután pedig kódaként, a posztválasztási lamentálás következik; a sziporkák vagy tanácstalanul kihunynak (ó, nemzetem, hát miért hagytad, hogy így legyen), vagy tovább pislákolnak még kis ideig a levegőégben (ó, nemzetem, hát mikor emeled fel már a szavad, s erős jobbod, és csapsz már oda, te mamlasz).
A gondolatmenet feltétlen erénye, hogy több igaz elemet is tartalmaz. Hátránya, hogy sajnos távolról sem eleget, s ennélfogva teljességgel haszontalan, alkalmatlan. Kampánycélra, a politikai ellenfél diszkreditálására talán még megjárná, de most annyira azért nincs kampány. Inkább nagyfokú beszarás van, épp a megszorításoktól. S amíg az ellenzék képtelen megmondani, hogy mit kéne másképp csinálni, és miért, hogy a beszedendő háromszázötven-, netán ezermilliárdnak honnan kéne összejönnie, s hogy a kormány ez irányú intézkedései darabonként és egyenként helyesek-e, igazságosak-e, vagy sem; sőt, amíg legalább egy halvány célzást nem tesznek arra, hogy a hat éve folyó költekezésből szerényen maguk is kivették a részüket, addig mindez merő demagógia marad. Az efféle szereplést még enhívei is csak a hajukra kenhetik. Rólunk nem is beszélve: egy ország ellenzék nélkül megnézheti magát, mint azt már annyiszor mondtuk. Amit momentán csinálnak, nem más, mint műesések sorozata. A lovak közé hajított gyeplő. A zűrzavarba (ami a megszorítások hatására a fejekben kétségkívül könnyen kialakulhat) vetett ostoba reménykedés. Jól ki vagyunk segítve vele.
