Úgy maradtak

Publicisztika

Miközben a főnök meccset néz (és amikor valamelyik spíler kicsit hosszabban fetreng egy-egy műesés után: személyi kérdésekkel bíbelődik), vannak azért, akik dolgoznak is. Emlékeznek arra az ecuadorira, aki olyan élethűen műesett, hogy úgy maradt, és le kellett vinni a pályáról? Állítólag Sztanyiszlavszkijt olvasgatott a szünetben, de most nem erről akarunk írni. Vagyis tulajdonképpen pont erről.

Miközben a főnök meccset néz (és amikor valamelyik spíler kicsit hosszabban fetreng egy-egy műesés után: személyi kérdésekkel bíbelődik), vannak azért, akik dolgoznak is. Emlékeznek arra az ecuadorira, aki olyan élethűen műesett, hogy úgy maradt, és le kellett vinni a pályáról? Állítólag Sztanyiszlavszkijt olvasgatott a szünetben, de most nem erről akarunk írni. Vagyis tulajdonképpen pont erről.

A dolgozás, vezér- és egyéb cikkek, parlamenti felszólalások, petíciók, levelek, nyilatkozatok, újságcímlapok előllítása az alábbi logikai röppályán halad a csúcspontig - hogy aztán ott ezernyi kis szikrát szórva enyésszen el a végső sötétségben: Gyurcsány hazudott a kampányban, mert nem számolt be a gazdaság valós állapotáról. Mit nem számolt be: azt állította, hogy a gazdaság dübörög, és nagy a jólét, és tök jó lesz.

Orbán Viktor bezzeg beszámolt a gazdaság állapotáról, megmondta, hogy nagy baj van, elzálogosították a jövőt, és tönkretették, elvették az emberektől, ha még csak a jövőt, de az utolsó garasukat is. Eközben nyomorgattak és nyúztak, felemelték a gázárat, elvették a lakáshitel-támogatást. Megmondta bizony. Sőt: nem megmondta?

Mert mit csinál Gyurcsány most? Fosztogat, rabol, megszorít, és közben - ördögien, bomlott tekintettel, ahogy csak ő tud - kacag, és áfát emel, és adót, és gázárat, és élvezi, hogy nyúz.

De mit csinál Orbán? Vagy mit csinálna, ha nem nézne meccset? Vagy ha ő lenne kormányon? Vagy ha ő lenne kormányon és nem nézne meccset?

Hát nem ezt, az biztos.

Akkor mit?

Erről még egy vak hang el nem hangzott jobbról. "Öööö... khm... Na, de a Gyurcsány! Hát hisz azt mondta, hogy el lehet innét menni Szlovákiába! Dübörög! Hahh! A gazdaság! A szájával mondta: Szlovákia!!!"

Már vissza is érkeztünk a választás előtti Gyurcsány-ördöghöz - tényleg ez lenne az elemzések csúcs- és fénypontja? A pszichopata, csaló milliárdos, a nemzet- és szemfényvesztő bolsi (ízlés és vérmérséklet meg a széljobbhoz való topográfiai közelség szerint)? Ezután pedig kódaként, a posztválasztási lamentálás következik; a sziporkák vagy tanácstalanul kihunynak (ó, nemzetem, hát miért hagytad, hogy így legyen), vagy tovább pislákolnak még kis ideig a levegőégben (ó, nemzetem, hát mikor emeled fel már a szavad, s erős jobbod, és csapsz már oda, te mamlasz).

A gondolatmenet feltétlen erénye, hogy több igaz elemet is tartalmaz. Hátránya, hogy sajnos távolról sem eleget, s ennélfogva teljességgel haszontalan, alkalmatlan. Kampánycélra, a politikai ellenfél diszkreditálására talán még megjárná, de most annyira azért nincs kampány. Inkább nagyfokú beszarás van, épp a megszorításoktól. S amíg az ellenzék képtelen megmondani, hogy mit kéne másképp csinálni, és miért, hogy a beszedendő háromszázötven-, netán ezermilliárdnak honnan kéne összejönnie, s hogy a kormány ez irányú intézkedései darabonként és egyenként helyesek-e, igazságosak-e, vagy sem; sőt, amíg legalább egy halvány célzást nem tesznek arra, hogy a hat éve folyó költekezésből szerényen maguk is kivették a részüket, addig mindez merő demagógia marad. Az efféle szereplést még enhívei is csak a hajukra kenhetik. Rólunk nem is beszélve: egy ország ellenzék nélkül megnézheti magát, mint azt már annyiszor mondtuk. Amit momentán csinálnak, nem más, mint műesések sorozata. A lovak közé hajított gyeplő. A zűrzavarba (ami a megszorítások hatására a fejekben kétségkívül könnyen kialakulhat) vetett ostoba reménykedés. Jól ki vagyunk segítve vele.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.