Publicisztika

Bármelyik Visegrádi ország intenzívebb kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn Moszkvával, mint mi – még az oroszokkal tradicionálisan bizalmatlan Lengyelország is. Akkor meg miért?

Az Együtt társelnöke reagált ma reggeli, Hátradől és kér egy kávét című blogbejegyzésünkre.

Aligha tévedek nagyot, ha azt feltételezem, 2015 egyik gyakran emlegetett politikai fogalma az elnöki rendszer lesz.

Az országot és az internetet várhatóan elborító mémlavina ellenére sem lehet nem észrevenni, hogy ez az egész Simicska–Orbán-„gecizés” a legtipikusabb orbáni politizálás újabb jellegzetes példája. Janisch Attila írása.

Nyilván jobban tette volna a német kancellár, ha komolyabb stratégiával érkezik Budapestre, s találkozik például azokkal, akik ugyan még nem alternatívái Orbán rendszerének, de efféle nagypolitikai gesztusok híján jóval nehezebb is lesz azzá válniuk.

A tizenegy-tizenkettedikes gazdasági anyagot kell most a kilencedikes diákok fejébe nyomni. Miközben sem számukra, sem az informatikai tárgyakhoz nem készült könyv. Egy pedagógus pokoli beszámolója az iskolai helyzetről.

Azok az állami vezetők, akik Brüsszelben az oroszokkal szembeni fellépés mérséklése, esetleg a szankciók eltörlése mellett érvelnek majd, akarva-akaratlanul a mariupoli tömegmészárlásra keresnek igazolást.

2014–15 fordulójára a magyar kormány a maga teremtette külpolitikai zsákutca foglyává vált. Most ott forgolódik szerencsétlenkedve, és próbál kikeveredni belőle.

Ígéreteik millióknak adtak reményt egy teljesen reménytelen helyzetben. Hogy ezek a fogadkozások mennyire reálisak, az nagy bizonyossággal megmondható: igen csekély mértékben.

A külügy átalakítása egy őrizetbe vétel árnyékában is lendületesen folytatódik.

A gazdasági növekedéssel kapcsolatos illúziókat a magukat közszolgálatinak mondó médiumok sulykolják a részletekben elmélyedni nem óhajtó állampolgár fejébe.

Változott ezzel a keresztény egyházak helyzete a világban? Nem. A felekezetek persze alaposan megváltoztak, miként a körülöttük lévő világ is, de semmiképp sem emiatt. Sőt, úgy vélem, ahhoz, hogy az egyházak helye megmaradjon az emberek életében, ennek a változásnak időnként be kell következnie.

Négy év hosszú idő, ennyi idő alatt a nagypolitika komoly változásokat hozhat egy szakmában. Az építészetben ez sikerült is a Fidesznek, de korántsem úgy, ahogyan ők vagy mások képzelték volna. Mindenesetre nyilvánvalóvá vált, mit vár el az Orbán-kormány az építészektől, és mi az, amit ők megcsinálnak – vagy nem.

A bankállamosítások közötti holtidőt kihasználandó a gyógyszer-nagykereskedelmet is szeretné állami monopóliummá tenni a kormányzat. A szándékról az egyik kormányülés jegyzőkönyve alapján még novemberben adott hírt az Index, azóta a megvalósítást szolgáló első törvényjavaslat is megszületett. Már a héten szavazhat arról az Országgyűlés, hogy a gyógyszer-nagykereskedelem is számítson „létfontosságú rendszernek” – azaz nemzetbiztonsági, gazdasági vagy közegészségügyi szempontból nélkülözhetetlennek (a következő nyilván az élelmiszeripar és -kereskedelem, hiszen a nem evéssel sem lehet viccelni). Az ilyesmit pedig nem lehet holmi – több esetben nem is magyar tulajdonú – nagy­vállalkozásokra bízni.