Publicisztika

Nem betojni. Nem mintha a lapzártánkig szerkesztőségünkbe érkező hírek a két koalíciós frakció helyzetelemzéséről, gondolkodásáról és általános állapotáról másra engednének következtetni - amennyiben a kormányfő támogatottsága a kedd délutáni frakcióülés után biztosítottnak látszik -, de ennél jobb ötletünk nincs. Viszont ez elég jó ötlet, ha már egyszer idáig jutottunk.

Budapest főpolgármestere, a tévészékház megrohanásának másnapján, sajtótájékoztatóján fölmutatott egy marokkövet, mondván: a kőkorszakban az ősember ilyenekkel még egy mamutot is el tudott ejteni. Azt kívánta demonstrálni persze, hogy csöppet sem ártatlan gyermekcsíny ilyesmit hajigálni.

Van úgy, hogy az ember elképzel valamit, egy folyamatot, és tök jó, és okos, és minden lépés logikusan következik az előzőből, minden illeszkedik mindenhez, és megy is, mint a karikacsapás. Aztán a végeredmény mégis egy nagy kudarc: vagy azért, mert a lépések csak a saját maguk rendszerén belül logikusak, és a végén kiderül, hogy az alapfeltevések tévesek voltak.

Háromfelől is zúdul az áldás Mária múltat s jövendőt megszenvedett népére. Cipelnünk kell a konvergenciaprogramban testet öltő költségvetési megszorítások meg a reformpakk terheit (egészségügy, felsőoktatás, nyugdíj, adó, közigazgatás), s emellett a Nemzeti Fejlesztési Tervvel induló mindenféle beruházások borzolják majd a kedélyeket.

Ez a lap a szoclib koalíció előző négy évéről nemigen állított mást, mint a kormányfő most nyilvánosságra került szövege, mi legfeljebb kevesebbet káromkodtunk és differenciáltabban érveltünk.

Augusztus 30-án, hajnali fél egykor ért véget Budapesten a romániai Verespatakon tervezett, ciános technológiájú aranybánya ügyében tartott közmeghallgatás.

Az a híresztelés biztosan nem igaz, hogy a fináncok a 44-es úton pár napja egy egész kamionkonvojt tartóztattak fel, amely a szállítólevelek tanúsága szerint kötöttárut szállított volna Romániából, de igazából papírtrombita, piros kartonlap, meg különféle méretű és színű, több tonnányi síp és kereplő volt a rakomány, csak a fináncoknak a sofőr mutatott még egy papírt (címzett a Köztársaság tér, naná), aminek láttán azok tisztelegtek, és balesetmentes további utat kívántak.

Az elmúlt napok békülékenyebb retorikája után keddre bekeményített a szlovák vezetés. Fico miniszterelnök és Kalinák belügyminiszter Pozsonyban rendkívüli sajtótájékoztatón állította: bizonyítékaik vannak, melyek szerint a nyitrai magyar diáklány színlelte a megveretését.

Magyargyűlölet, magyarverések és erőszakhullám Szlovákiában - szalagcímek az elmúlt hetekből. Vajon vége-e a nemzetek közötti békés együttélésnek Szlovákiában? És hol voltak a nacionalisták az elmúlt nyolc évben, honnan bújtak elő, kinek a bátorítására mernek fényes nappal támadni Nyitrán, éjszaka Diószegen? Félreismertük volna Szlovákiát?

A német sajtóban augusztus 12-én megjelent a hír: Günter Grass elismerte, hogy a Waffen-SS tagja volt. "Nem tudom pontosan megmondani az okokat" - válaszolta az író a kérdésre, hogy miért csak most írta ezt meg. A sajtó azóta is kiemelten foglalkozik Grass történetével.

A múlt csütörtökön a kormány Brüsszelbe drótpostázta konvergenciaprogramját. A pályamű még épp elérte a szeptember elsejei beadást, aki dolgozott már határidőre, tudja, milyen rettenetes szerda éjszakájuk lehetett a szerzőknek.

Jávor Benedek erdők iránti elkötelezettségét nem vonjuk kétségbe, mégis úgy gondoljuk, hogy indokolatlanul zúdítja az erdésztársadalomra kemény kritikáját (lásd: Bizony, tar és kamu, Magyar Narancs, 2006. június 22.).

Az aktivisták egy része elképedve hallgatta a keleti végek egyik szocialista képviselőjelöltjét, amikor csöndesen megemlítette nekik, hogy kétmillió forintot ajándékozott a katolikus egyháznak. Nem kellett persze indokolni, értette mindenki: semlegesíteni akarta a kampányban a papokat.

- kiáltotta valaki a diószegi éjszakában, s négy szlovák összevert, összerugdosott egy magyar fiút, akit aztán két törött bordával és belső vérzésekkel szállítottak a galántai kórházba.