Narancs XVIII. évf. 38. szám (2006-09-21)
Háromfelől is zúdul az áldás Mária múltat s jövendőt megszenvedett népére. Cipelnünk kell a konvergenciaprogramban testet öltő költségvetési megszorítások meg a reformpakk terheit (egészségügy, felsőoktatás, nyugdíj, adó, közigazgatás), s emellett a Nemzeti Fejlesztési Tervvel induló mindenféle beruházások borzolják majd a kedélyeket.
Ez a lap a szoclib koalíció előző négy évéről nemigen állított mást, mint a kormányfő most nyilvánosságra került szövege, mi legfeljebb kevesebbet káromkodtunk és differenciáltabban érveltünk.
A Felvonulási téren, Önök kérték, proletárnyár. Borfalu a közönséges halódóknak, belépő 1000, háromszáz a pohár. Talpas a talpasoknak.
Joseph Ratzinger tavalyi megválasztása óta úgy istenigazából most vonta először magára a nagyvilág figyelmét. Németországi látogatásának egyes mondatai éktelen haragot váltottak ki az iszlám képviselőiből, s e kínos affért a jelek szerint XVI. Benedek példátlan nyilvános bocsánatkérése sem zárta le.
Egymást követő hullámokban érkezett a vajdasági, a szlovákiai, majd a romániai "magyarverések" híre, melyek közül a romániai atrocitásokról szóló tudósítások voltak a legváratlanabbak. A Vajdaságban még rendezetlenek az etnikai konfliktusok, "hagyománya" van a háború után az erőszaknak. Szlovákiában nacionalista kormány van hatalmon. Ám Romániában nincs (deklaráltan) nacionalista kormány, tizenhat éve pedig nem beszélhetünk tettlegességig fajuló etnikai feszültségekről. Hol, kik és miért verik, ha verik a magyarokat Romániában?
Az elmúlt időszakban a Legfelsőbb Bíróság (LB) és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöke több, a posztja presztízsét kikezdő közéleti konfliktusba keveredett. Bírósági és más forrásaink egyöntetű véleménye szerint Lomnici Zoltán elsősorban magának tehet szemrehányást: hivatalba lépése óta energiája javát a bíróságok, illetve a saját tekintélyének megóvására, polírozására fordítja, így igyekezve biztosítani sikerét a két év múlva esedékes (újra)választáson.
Október 1-jén a települési önkormányzati voksolással párhuzamosan zajlik a kisebbségi önkormányzatok megválasztása.
A Viharsarok három nagyobb városában - Gyula, Orosháza, Szarvas - a szokásos MSZP-Fidesz párharc zajlik. A megyeszékhelyet, noha liberális sasfészeknek korántsem tekinthető, tizenhat éve szabaddemokrata polgármester irányítja. De marad-e?
Egy eddig titkos, de a múlt vasárnap kiszivárgott beszéd miatt másfél nap múltán zavargások törtek ki a fővárosban. Az ellenzék a kormány lemondását követeli, a miniszterelnöknek ez esze ágában sincs, a kontroll alól kikerült szélsőjobb viszont elpusztította a tévészékház egy részét.
Idén az ötvenedik évforduló okán sok szó esik az 1956-os eseményekről, ám a kötelezően letudott ünnepi megemlékezések és az aktuálpolitikai felhangok aligha könnyítik meg az árnyalt véleményalkotást. A témakör elismert kutatóját erről, vagyis a hiteles történeti rekonstrukció nehézségeiről, valamint a forradalom résztvevőiről, 1956 mártírjairól, a megtorlások áldozatairól kérdeztük.
Szeptember 17-én, vasárnap a budapesti bazilika előtt boldoggá avattak egy apácát, mert 62 éve mártírhalált halt a felebaráti szeretetért.
A való világban járunk, a napnál is világosabb.
Amit A szabadság vihara című dokumentumfilm recenziójában (Az első fecske, Magyar Narancs, 2006. szeptember 7.) jövendöltünk - az '56-os filmek áradata -, íme, valóság.
Van abban a pillanatban valami magasztos, egyszersmind tragikusan kétértelmű, amint Türk Péter hatalmas munkája megtorpantja nézőjét a kiscelli templomcsarnokban...
Leo Gursky 80 éves holokauszt-túlélő a halálra készül. Gyakran eltűnődik, ki lesz az utolsó ember, aki látja, ki mosdatja le, ki mondja el érte a kaddist, és egy cédulát hord magával, instrukciókkal saját temetéséről.
A miskolci filozófusnő nem igazán meglepő válasza az, hogy van, bár az olvasó számára a fogalom mibenléte csak a könyv vége felé körvonalazódik.
Amikor Morrissey júliusban a Petőfi Csarnok színpadán a "valaha létezett legnagyobb rock and roll bandáról" beszélt, a bennfentesek tudták, hogy a New York Dollsról van szó.
Tizenöt évvel ezelőtt, a Nevermind robbanása idején nemcsak a korábban éveken át rozsdás mikrobuszukkal az Államok egyik lepusztult klubjából a másikba ténfergő amerikai underground bandák jutottak váratlanul életük nagy lehetőségéhez, hanem azok a többnyire egy-két megszállott által, albérleti hálószobákból irányított apró, addig független kiadók is, amelyek lenyűgöző elkötelezettséggel támogatták az alternatív színtér héroszait a nyolcvanas években.
Nevezték már tajvani Fassbindernek, Buster Keaton és Antonioni hibridjének, a Távol-Kelet Bressonjának, a leggyakoribb fordulat vele kapcsolatban azonban mégiscsak a "perverz állat".
Hogy a közelmúlt legizgalmasabb rockzenei irányzataiból mi jutott el a magyar színpadokig, azt elég kínos volna áttekinteni, de szombat este legalább az északi kör megnyugtatóan bezárult: a Backyard Babies fellépésével immár a skandináv rakendroll összes vezérzenekara tiszteletét tette nálunk.
Több mint ötven koncert, egy sor konferencia és több szekérderéknyi kiállított hangszer - papíron ilyen frankón mutat a csütörtöktől szombatig lefutott első magyar zenei szemle mérlege. A Jövő Házában ugyanakkor a keserűségért sem kellett a szomszédba menni.
A velencei nemzetközi építészeti kiállítás fennállásának 26 éve alatt a tündöklő sztárok és bravúros formák kifutója lett. Az építészeti divatbemutató hagyományától az idei Mostra az első alkalommal tér el.
"Egy állatnak mindegy, hogy miért vágod el a torkát. Tökéletesen érdektelen a számára, hogy vasárnapi ebéd lesz-e belőle, vagy égő áldozat Lucifer oltárán. Egyébként mi nem áldozunk macskát" - állítja a pár hónapja üzemelő sátánista honlap szerkesztője, aki elsődleges céljának a tájékoztatás mellett az egyházzá szerveződést tartja.
A múlt szombati Almássy téri rendezvény java a klubok műsoros bemutatkozásával telt, de úgy tűnt, a programnál sokkal fontosabb a tisztes távolságtartás a valóságtól.
Tulajdonképpen jó az ötlet, kedves a szívnek a vízió: nézelődő, lapozgató, iddogálva beszélgető látogatók zsonganak egy hatalmas, lazán osztott térben, amelyre nem tolakodóan, hanem a kíváncsiságot birizgálva ülepszik rá az átélendő komor idők hangulata.
