Az a híresztelés biztosan nem igaz, hogy a fináncok a 44-es úton pár napja egy egész kamionkonvojt tartóztattak fel, amely a szállítólevelek tanúsága szerint kötöttárut szállított volna Romániából, de igazából papírtrombita, piros kartonlap, meg különféle méretű és színű, több tonnányi síp és kereplő volt a rakomány, csak a fináncoknak a sofőr mutatott még egy papírt (címzett a Köztársaság tér, naná), aminek láttán azok tisztelegtek, és balesetmentes további utat kívántak.
Nem, a kormányfő kifütyülését nem az MSZP szervezi - ezt a munkát elvégzik helyette és a javára mások. Az olyan képsorokból ugyanis, amikor a kormány valamelyik tagját meg a vele kampányoló helyi jelöltet indulattól eltorzult arcú, fröcsögő tüntetők fogadják, akiknek saját agresszivitásuk levezetésén kívül egyetlen céljuk van, az tudniillik, hogy a fellépő ne mondhassa el, amit akar, ne is legyen ott, sőt ne legyen, az ilyen szituációkból csak a megtámadott jöhet ki jól. Egyrészt senki nem arra figyel, ami magától kiáramlana a száján, másrészt mint ártatlanul lealázott személy mutathatja magát, a párbeszéd, egyáltalán, az artikulált beszéd hívét és a placcon egyedüli gyakorlóját. Minden eddigi választáson azt derült ki, hogy aki az utcán indulatoskodik, az a szavazófülkében veszít (az egyetlen kivétel a MIÉP '98-as szereplése volt, amikor az alacsony részvétel miatt a Hősök terének populációja önmagában elég volt a küszöb megugrásához).
Hogy a Fidesznek tényszerűen mennyi köze van a miniszterelnök vidéki kampányának leordításához, soha nem derül ki. Nyilván semmennyi, az csak természetes, hogy a polgároknál mindig van egy méretre vágott piros lap, meg néhány transzparens. De akkor nem biztos, hogy Szíjjártó Péternek azt kellett volna mondania, hogy a kormányfő "provokálja" az embereket, és magára vessen (hasonló szellemben nyilatkozott Orbán is). A Fidesz választási stratégiája eddig nem sokban különbözik a 2002 óta vesztes szériában alkalmazottól: menni, oszt' ütni, komcsizni körömszakadtáig. Orbán megint emelte a tétet, megint elsősorban saját maga számára. A parlamenti választás harmadik fordulójának mondja október 1-jét, nyilván azért, hogy a tavasszal rá szavazókat megint voksolásra bírja, és azért is, hogy ha nyer, vagy legalább azt tudja állítani, hogy nyert (például ha Demszky vereséget szenved, és/vagy a megyei önkormányzatokban fideszes többség lesz - "narancsszínűre vált az ország"), végképp feledtesse saját pártjával (a munkaadóival) a 2006-os kudarcot. A kockázat ebben az, hogy ezt odaát is hallják - és esetleg a kormánnyal, vagy a két kormánypárt jelöltjeivel szembeni minden ellenérzésüket, csalódottságukat félretéve mégis elvonszolják magukat a fülkéig. Különösen, hogy a harmadik fordulóra vonatkozó állításból - meg a "forradalmi hangulatról", továbbá a "kormány illegitimitásáról" szóló segédállításokból - az a logikus következtetés adódik: az ellenzék az októberi siker esetén valamilyen módon a parlamenten kívülről, tömegdemonstrációkkal, az utcán próbálja idő előtti távozásra bírni a Gyurcsány-kormányt. Az meg kinek hiányzik?
Lehet, Orbán és Kövér megint elmérték magukat, és vágyképzeteik megcsalják őket. Ez esetben - a forradalmi hangulat híján - az alig burkolt fenyegetőzés a kormány megbuktatásával vissza fog ütni. Ráadásul e fenyegetést a Fidesz még akkor is bajosan válthatja be, ha szénné nyeri magát október 1-jén. Ahhoz, hogy a harmadik fordulóról szóló szöveg valódi politikai következményekkel járjon, és a Gyurcsány-kormány elveszítse parlamenti többségét, a koalíció 18 parlamenti képviselőjének kéne az orbáni szöveget bevennie és a saját kormánya ellen szavaznia. Márpedig sosem volt - nemhogy ennyi, de egy sem.
