Publicisztika

Október 16-án lesz 25 éve II. János Pál pápává választásának. Abban az évben - a II. Vatikáni Zsinat reformjait a gyakorlatba átültető VI. Pál, majd a csak 33 napig pontifikáló I. János Pál halála után - immáron másodszor szállt fel a fehér füst a bíborosok pápaválasztó gyűlése, a konklávé végét jelezve, s az ősi szertartásrendnek megfelelően a Szent Péter-bazilika főerkélyéről elhangzott a bejelentés: Habemus papam! Van pápánk! Az összegyűlt rómaiak és a világ legnagyobb meglepetésére a kardinálisok 455 év után ismét Itálián kívüli főpapot választottak Róma püspökének és Szent Péter utódának: Krakkó 58 éves érsekét, Karol Wojtylát.

Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke elég nagy csendben van úgy két hete ahhoz, hogy a gyanú mind alaposabbá váljon. Hétfőn megnézte az iratokat, és lapzártánkig, kedd délig nem szólt egy kukkot sem. Előbb-utóbb biztos mond valamit: nem tudott semmiről, arról meg, hogy kartont készítettek róla, még annyit sem, vagy tudott, de nem jelentett, vagy jelentett, de a hazát védte, miért, ha a miniszterelnöknek szabad, akkor neki is, és még mindig jobb, hogy ő csinálta, mintha valaki más, etcetera, etcetera, ez tényleg tök mindegy. Ha titkos megbízott volt, kis lépéshátrányban van a miniszterelnökkel szemben, aki azonnal beismerte a kémelhárítást, de ennek sincs nagy jelentősége, nem vagyunk egyformák. Ennél valamivel érdekesebb, hogy megmarad-e a rádió elnökének, vagy lemond, netán lemondatják-e hívei és politikai gazdái. Erre nem vennénk mérget, sőt, még arra sem, hogy a D-209-ezés alábbhagy: a komcsizás irracionális tevékenység, a komcsizó nem tesz különbséget, nem von párhuzamot és nem következtet, a komcsizás tulajdonképpen nem más, mint mindennek a hiánya. Ha Kondor lebuktatói arra számítottak, hogy a komcsizók abbahagyják a komcsizást, vagy legalább kicsit kushadni fognak, tévedtek. Némi zavar persze biztos lesz odaát - a D-209-es ügy sem múlt el nyom nélkül, hogy mást ne mondjunk, élőhalottat csinált a kisebbik koalíciós pártból.

Demonstrációt szervezett a múlt héten a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Cser Ágnes vezette egészségügyi szakszervezet (EDDSZ). A tüntetés - önbevallása szerint - azt akarta kikényszeríteni, hogy a kormány tárgyaljon a MOK-kal és az EDDSZ-szel - miközben pár nappal azelőtt épp Cser Ágnes vonult ki sértődötten a minisztériumi tárgyalóteremből. A tüntetés továbbá tiltakozott a kórház-privatizáció ellen, és közalkalmazotti státust meg uniós fizetést követelt az orvosoknak, ki más, mint a betegek érdekében. Sőt. Cser Ágnes még azt is kiabálta, hogy "le a hálapénzzel!", ami kétségkívül nagyszerű követelés. Már csak az nem világos, hogy a befolyásos orvoslobbik miért tiltakoznak kézzel-lábbal a kórház-privatizáció ellen, ami jó esetben tiszta helyzetet teremthetne a beteg-orvos viszonyban - mindennek szabott ára lenne. Mint az állatorvosnál.

Azt tudjuk, mit esznek a bajnokok (Túró Rudit), de azt bezzeg nem, miként készülnek. Az állampolgárt persze nemigen érdekli, hogy egy arany (ezüst, bronz, tizenharmadik hely) mögött mi van, de azért hadd legyen ideírva.

Hétfőn a parlamentben Szili Katalin megmentette Gyurcsány Ferencet. Persze ha a parlament nem fogadja el Gyurcsány válaszát a fideszes Szijjártó Péter interpellációjára, nem történik semmi; Szili úgy mentette meg Gyurcsányt, hogy nemigen volt mitől. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak ő mentett, hanem majdnem mindenki az MSZP-frakcióból, konkrétan 181 képviselő. Van, aki nem olyan vehemensen mentett, például Kovács pártelnök, akinek épp telefonálni kellett mennie, kérdés, ki hívta, és miről beszélgettek.

A kormánytöbbség hétfőn módosította a brókerbotrányt vizsgáló országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásáról szóló határozati javaslatot. Az ellenzék által szorgalmazott testület megbízatását kiterjesztették az Orbán-kabinet ideje alatti történésekre és az esetleges akkori "érintettségek" tanulmányozására (a Fidesz csak a szocialisták "érintettségét" térképezte volna). A kormánypártok 61 további kérdést is beemeltek a leendő vizsgálatba; az SZDSZ miatt nem ment át viszont az az MSZP-javaslat, amely - a kezdeményezők szándéka ellenére - nem ellenzéki, hanem kormánypárti testületi elnökkel számolt. Ez a szocialista elképzelés épp olyan gyomorforgató volt, s ellentétes a parlamentarizmussal, mint az előző ciklus fideszes "trükkjei", amelyekkel Orbánék megakadályozták a kínos ügyek országgyűlési vizsgálatát.

Írjuk be a Google keresőbe a public relations és a government kifejezéseket. Több mint egymillió találat sorakozik a képernyőn a világ minden sarkából. Pr-ügynökségek, politikai tanácsadó intézetek kínálják magukat, egyetemi tanszékek, minisztériumok és önkormányzatok honlapjai mutatják be a kormányzati kommunikáció elvét és gyakorlatát. Ha találomra beleolvasunk néhányba a cikkek közül, könnyen leszűrhetjük a tanulságot: a kormányzati kommunikáció hasznos és jó dolog. Az állami szervek részére végzett kommunikációs tanácsadás legitim, a demokratikusan megválasztott kormányok számára nélkülözhetetlen tevékenység. Minél több közpénzt költ egy kormány, annál inkább kötelessége, hogy az adófizetőknek elmondja: mire miért és hogyan költött a pénzükből. Ha ezt profi módon akarja csinálni, akkor profikkal dolgoztat. Amerikában és Európában a nagy kommunikációs ügynökségek bevételeinek fele állami megbízásokból származik. Törvényeket magyaráznak, állami szolgáltatásokról és beruházásokról tájékoztatnak, szemléletformáló kampányokat vezetnek az egészséggel, a környezetvédelemmel vagy az adózással kapcsolatban.

Hogy a Postabank eladása (aminek részleteiről három oldalra innen érdekfeszítő interjúban számol be a cég elnöke, Király Júlia) nem múlik el politikai indíttatású szarkavarás nélkül, azt, mint egy lezsírozott árajánlatot, már tavaly ősszel, a magánosítási szándék nyilvánosságra hozatalakor borítékolni lehetett. Hálát adhatunk az égnek, hogy e várakozások csak most, az üzlet megkötése után, és nem előtte teljesültek be.

A Népszava szerint a Magyar Rádió elnöke kém volt az átkosban, III/II-es. Nyilván ő is a KGB ellen küzdött lefüggönyözött szállodai szobákban, összejátszva a MI6-tal, a Deuxieme Bureau-val és Jean-Paul Belmondóval. Mit mond Belmondo?

Afejlett országokban a II. világháború után megkezdődött a felsőoktatás gyors mennyiségi növekedése. A részvételi arány az akkor jellemző 10-20 százalékos szintről a 70-es évek elejére úgy 50-re nőtt, majd ezen a szinten stabilizálódott. Az expanziótól minimum két dolgot remélt mindenki: egyrészt a társadalmi különbségek csökkenését, másrészt nagy gazdasági fellendülést. Ám a mennyiségi növekedés önmagában nem volt képes beváltani a hozzá fűzött reményeket. A 70-es, 80-as években teret nyert egyfajta kiábrándultság és az a meggyőződés, hogy az alapfokú oktatásra kell koncentrálni, mert a lényeges dolgok az általános iskolában dőlnek el, és az erre elköltött állami pénzek jobban megtérülnek.

Múlt héten a Pénzügyminisztérium (PM) bejelentette: háromszázmilliárddal csökken az a pénz, amit az állam a továbbiakban saját magára költ. Tételezzük most fel, hogy valóban, azaz évenként háromszázmilliárd forintról van szó, és két hét múlva senki a kormányból nem áll elő avval, hogy hohó, kis buták, hát a ciklus végéig, vagy 2043-ig vagy a világvégéig számolva lesz az háromszázmilliárd.

Emlékeznek még Lakatosra, a Trabant-gyújtogató titkosszolgálati tiszthelyettesre, aki 1999 tavaszán azt állította, hogy a 2/A úton megmerényelték?

Az esélyegyenlőségi miniszter asszony, Lévai Katalin pályázatot hirdetett: ötleteket vár a köztársaság polgáraitól, mit tennének a miniszter helyében a férfiak és a nők közötti kirívó, bántó diszkriminációk megszüntetésére.

Amúlt héten melegszervezetek vezetőivel találkozott az esélyegyenlőségi miniszter, hogy eloszlassa a sajtóban olvasható, vele kapcsolatos félreértéseket. Munkatársa szerint "oktalan támadások érték a minisztert, aki segítő kezet nyújtott". Az eseményen a szervezetek számtalan javaslatot tettek, amelyek jelentős részében előrelépést ígért az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal vezetője. A jövőben havonta fognak konzultálni.