Két hét múlva rend lesz - mondta kinevezésekor az Orbán-kormány belügyminisztere, Pintér Sándor.
Azóta eltelt több hónap, de csak annyi történt, hogy két rendőr bűncselekmény áldozata lett, s lelőttek egy igazoltatás alatt álló, húsz év körüli gyereket, aki nyilván rosszkor volt rossz helyen. Illetve Pintér Sándor volt cége még néhány komolyabb állami megbízatáshoz jutott.
Pár napon belül szolgálat közben elveszíteni két rendőrt, az még ebben a veszélyes szakmában is durva extremitás. Ha Pintér Sándor így képzelte az általa megteremtendő rendet, akkor itt valami baj van, s okkal várhatná el a választópolgár, hogy valamiféle magyarázatot kapjon, urambocsá' épp a belügyminisztertől - hiszen nem valamelyik megyei kapitányság szóvivőjének a helyettese mondta, hogy "két hét múlva rend", hanem Pintér maga. Ám Pintér el van tűnve. Ki látta? Meggyilkolnak két rendőrt, az elsőnél még rohan, szalad, intézkedik, s hősi halottá nyilvánítja a szerencsétlent, a másodiknál viszont már elbujdosik, mint Rózsa Sándor. Miért?
Valószínűleg nem ez az egyetlen miért, amire ebben az utóbbi napokban ránk szabadult pintéri rendben nem kapunk választ. Az alsóörsi gyilkosság ügyében a magyar rendőrség semmiről nem adott eddig használható információt, amivel tág teret nyitott a legvadabb találgatásoknak. S amit biztosra vehetünk az esetben, attól sem leszünk boldogok, ellenkezőleg. Azt például elég biztosan tudjuk, hogy szolgálatteljesítés közben gyilkos támadás ért két rendőrt Alsóörsön, egy rendészeti szakközépiskolást és egy amúgy helyszínelőként dolgozó fiatalembert, akik éppen közúti ellenőrzést végeztek. Már ez is milyen? Kihajtanak két egészen mással foglalkozó dolgozót, hogy szedjenek némi pénzt az autósoktól éjszaka. Aztán, a gyilkosságok után kiáll egy helyettes szóvivő, egy-két szóban bejelenti a semmit, majd várja a sajtó kérdéseit, hogy az összesre végül azt válaszolja, hogy sajnos nem válaszolhat.
Történjen akármilyen skandalum, gyalázatos bűntény ebben az országban, a magyar rendőrség hosszú ideje egyformán reagál a nyilvánosság felé: hallgatással, a közfigyelem elterelésére tett szánalmas kísérletekkel (éppen most sikerült hirtelen lezárni a romagyilkosságok nyomozását), és alkalomadtán különböző konfabulációkkal. Az azért kétségtelen nóvum, hogy a belügyminiszter világgá megy.
A vita most épp azon folyik, hogy a szigorú rendszabályok béklyójában csak a szolgálat halottjának lehetett minősíteni az elhalt rendőrt. Mutasson valaki még egy helyet a világon, ahol lelőnek egy rendőrt igazoltatás közben, s nem lesz abban a pillanatban hősi halott. Nehogy már! Sokkal inkább arról van szó, hogy a szerv sunnyogása miatt bőségesen kivirágzó híresztelések pont ott okoznak zavart, ahol nem kéne - egy belügyminiszter, s vele egy komplett testület fejében.
De így legalább az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök biztosra vehetnek egyvalamit: ha netán szolgálatteljesítés közben lelövik őket úgy, hogy nincs idejük elővenni a fegyverüket, a rendőrség köp a sírjukra, mondván, nem tanúsítottak elég bátor helytállást.
Mi lesz ebből két hét múlva? Rend?
