Amint azt a nonverbális kommunikációról szóló szakkönyvek írják, a magasba tartott karok több értelmezési lehetőséget kínálnak. Háborús helyzetben például egyaránt jelenthetik a megadást és az örvendezést a győzelemnek. A történelemben ezidáig egyértelműen tudtuk dekódolni e jeleket. A szerbek azonban most ebbe is bezavartak.
Noha úgy elvesztették Kosovót, ahogyan a szüzességet szokás: egyszer s mindenkorra, a kivonuló szerb katonák és rendőrök örömmámorban hagyják el Kosovót: vigyorgó pofák, lobogtatják a (mostanra porig rombolt) kragujevaci Crvena Zastava fegyvergyár által gyártott karabélyaikat, magasba emelik kezüket, három ujjukkal pedig a szerb győzelmi jelet mutogatják nonstop.
Három elvesztett háború után (Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Kosovo) három ujj, már akinek megmaradt. Győztek. Erkölcsileg. Az is valami.
Persze nem győztek, erre majd rá fognak jönni. Most mindenki rajtuk csodálkozik: na, ezek aztán mekkora hülyék, most ünnepelnek. Bezzeg mi nem ünnepeltünk Trianon után, se ´56-ban, az oroszok bevonulásakor. Ezeket képtelenség megérteni. Nem lehetsz olyan hülye, hogy ezeket megértsd - mondja egy vajdasági magyar interpretátor. Persze ez a mondat is ugyanúgy értelmezhetetlen, mint a szerb örömmámor.
Egyesek rövidre zárják a problémát: mindenki bedőlt Milosevic újabb propagandaakciójának, miszerint az egész világot leiskolázták. A napilapok címoldalán megjelenő, vigyorgó és kezeiket magasba emelő katonáknak azonban van egy másik értelmezési lehetősége is. Más hírek, amelyek nem máshonnan, mint a szerb hadseregből származnak, arra utalnak, hogy a kivonuló katonák java már rég a segge közepébe kívánta a háborút, és tényleg örül a kivonulásnak. Inkább Kosovo vesszen, mint ők. A Szerbiában állomásozó alakulatokat is lassacskán szétmarta a rozsda. A tisztek zöme fehér zsebkendőt hordott zsebében - az meg, ugye, tudjuk, mire szolgál. Egy blőd (de új) szerbiai katonavicc pedig arra kérdez rá, miért hord magánál két tiszta fehér gatyát a szerb katona? Hogy legyen mibe beleszarnia, amikor megjelennek a nátósok, meg hogy legyen mit lobogtatnia, jelezvén megadási szándékát.
Úgyhogy nem biztos, hogy akkora az öröm Szerbiában, mint ami a kamerák prizmáján keresztül előttünk megjelenik. Várjuk meg a mese végét, aztán ugorjunk csak bele a nemzetkarakterológia halastavába.
