Cselédverés, szőlőtelepítés, földéhség

Ki volt valójában Darányi Ignác?

  • Tamás Gábor
  • 2012. január 17.

Publicisztika

Kissé ijesztő lehet a magyar agrárius kisember számára, ha a felemelkedését célzó programot egy polgári kormány Darányi Ignácról nevezi el. Darányi és kora ugyanis éppen nem az ő helyzetének jobbra fordulásáról szólt.

A dualizmus idején két ciklusban – 1895. november 2-től 1903. november 3-ig és 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig – földművelésügyi miniszteri posztot betöltő, sok ezer holdas földbirtokos-ügyvéd működési időszakára ugyanis a legszegényebb agrárproletariátus teljes kiszolgáltatottsága, a középgazdálkodók birtokviszonyainak – banki terheltségének – romlása jellemző. Darányi miniszteri stallumai idején lépett életbe az 1897. évi - egy durva csendőri közbelépéssel levert aratósztrájkot követően elfogadott - „munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról” szóló 1898. évi II. törvény. Ez immár jogilag is lehetővé tette a végsőkig kizsarolt mezőgazdasági munkások esetleges ellenállására válaszul a komoly büntetést és erőszak alkalmazását. Igaz, szabályozni is akarta ezt a nagyon egyoldalú jogviszonyt: a „gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról” és a „gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról” címmel második ciklusában terjesztett elő javaslatokat. Ezek (főként az előbbit leíró 1907. évi XLV. törvény) kétségkívül bizonyos rendezettséget hoztak a földesúr és a zsellér viszonyában, például bizonyos egészségügyi okokból el nem végzett munka után is járt volna némi fizetség, illetve előírta a beteg cseléd 45 napig tartó ingyenes gyógykezelésének a munkaadóra háruló kötelezettségét, a közegészségügyi követelményeknek megfelelő elhelyezés biztosítását is. A gazdának kellett viselnie cselédje iskolaköteles gyermekeinek elemi iskolai beíratási költségét és tandíját. Emellett bevezette azt is, amiről manapság keveset beszélnek: azaz a kiskorú cselédek testi fenyítése törvényileg engedélyezetté vált. Az akkori baloldal csak derestörvénynek nevezte ezt.

 


Fotó: MTI

Ami a szakmaiságát illeti, működésének minden napján ott dörömbölt a nagy nehezen a magyar határokat is áttörő ipari és mezőgazdasági forradalom, de kétségkívüli érdeme, hogy ezek érvényesülését nem akadályozta. Darányi Ignác (aki az 1936–1938 között miniszterelnök Darányi Kálmán nagybátyja volt) központi szőlőtelepítéseket, öntözési fejlesztéseket támogatott. (A hivatalos tájékoztatás gyönyörű megállapítása szerint „a korszak ortodox gazdaságpolitikai irányzatával szakítva hangsúlyos állami beavatkozást hirdetett a mezőgazdaságban. Programja széles körű támogatottságot élvezett, ennek köszönhetően megnőtt a Földművelésügyi Minisztérium kormányon belüli súlya, emelkedett a mezőgazdaság fejlesztésére fordítható költségvetés összege.”)

Ez szép. Ám soha nem érte el, hogy akár csak részben megvalósulhasson a kétkezi parasztságot megnyomorító birtokviszonyokat legalább valamelyest átrajzoló földprogram, legalább kissé csökkenhessen a kis- és középbirtokosok akkor is létező földéhsége, és kaphassanak kigazdálkodható banki birtokhitelt.

Az ő nevét viseli ma az a program, amely ezt a réteget elvileg földhöz és jövőképhez kívánja segíteni. Ám Darányi neve máshonnan is eszünkbe juthat. Az ő kora az, amelyben a cseléd, a napszámos senki, amelyben (idézve József Attilát) a cserepes uradalmi kastély gyermekei nevetik a durva orrú parasztot, amint trágyásszekerén elindul, hogy kenyérré kovászolja a földet. Ez a világ igazából nem a redőzött homlokú történettudományokból, hanem Móricz Zsigmond Rokonokjából ismerszik meg, ahol az uram-bátyám, méltóságos uram a fontos, ahol földműves igazából nem is létezik. Darányi ügyvédként a hazai politikai és gazdasági életben nagy befolyással rendelkező családok (Teleki, Bethlen, Tisza) bizalmi állást betöltő jogásza volt, rossz nyelvek szerint épp az ő birtokosi érdekeik védelmében tették meg kétszer is miniszterré.
Óva intenék mindenkit azon párhuzam felvetésétől, hogy a mai vidékfejlesztési miniszter – miként számos, az úgynevezett jobboldali körökből érkező korábbi kollégája – is olyan jogász, akit bizonyos baráti-családi kapcsolatai kötnek a mai kor magasabb döntéshozói köreihez. Neves elődök nyomában járni lehet akár a véletlen műve is.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.