Zúg október

Publicisztika

A múlt hétfői eseményeket megelőző számunk szerkesztőségi állásfoglalásában rossz előérzetünknek adtunk hangot. "De mi marad majd az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának ünnepéből? Pár nappal 23-a előtt, úgy tűnik, csak a szégyen." Nos, igazunk lett, bár ehhez nem volt szükség különösebb politikai éleslátásra.

A múlt hétfői eseményeket megelőző számunk szerkesztőségi állásfoglalásában rossz előérzetünknek adtunk hangot. "De mi marad majd az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának ünnepéből? Pár nappal 23-a előtt, úgy tűnik, csak a szégyen." Nos, igazunk lett, bár ehhez nem volt szükség különösebb politikai éleslátásra.

Szégyelljük azt, ami ezen a napon az ország közterein történt. Az új emlékmű avatására a nemzet egységét megtestesíteni hivatott köztársasági elnök nem ment el. Akik ne adj' isten csak úgy ünnepelni akarták nemzetünk nagy napját, még rosszabbul jártak, politikai tömegrendezvények óbégató szónokai, utcai kődobálók, kukagyújtogatók és tömegoszlató rendőrök, vízágyúk közt szlalomozva kereshettek maguknak méltó helyet az emlékezésre; jószerivel csak hazamehettek. Az idelátogató világpolitikai nagymenők közül, aki legalább minimálisan érzékelte, mi folyik körülötte, keserűen távozott. Épp, mint 1989 előtt, amikor ugyancsak otthon lehetett csupán ünnepelni, csak magunkban, legbelül.

Mindezek láttán feltolul a kérdés: vajon miért kellett egyáltalán megkísérelnünk a közös ünneplést? Miért nemzeti ünnep október 23-a? Elvégre 1956 nem a képviseleti demokrácia és a "kapitalizmus", a piacgazdaság híveinek forradalma volt. E tekintetben 1989 nem, vagy csak nagyon absztrakt módon vezethető le 1956-ból. Mai demokráciánk, a rendszerváltás 1956-on, Nagy Imrén már akkor túllépett, amikor az oroszok kimentek innét. Nem lenne-e egyszerűbb akkor hagyni ezt az egészet? Ha valamiben nem tudunk megegyezni, akkor arról inkább nem beszélni?

Hát nem.

Az ugyanis sajnos nem lehetséges, hogy ennek az országnak a polgárait csak az kösse össze egymással, hogy ugyanannak a hivatalnak ugyanarra a bankszámlájára fizetik be adóikat. Nem, nem egy '56 van, és ne is legyen. De a társadalom nem egyetemi katedra, és csak privát használatra történész vagy politikai elemző. Keressünk egyszerű kérdéseket, és egyszerű válaszokat. Miért is tört ki a forradalom 1956-ban? Mert jobban akartuk érezni magunkat, szabadon és gazdagon akartunk élni, a szó összes lehetséges értelmében. Mindenki ezt akarta. És mindenki erőszak nélkül akarta ezt. Volt két jó hetünk - és ezzel a világtörténelem kitüntetettjeinek számítunk.

S most, amikor piszkosul nem akarunk egyet, amikor flaszterdarabok, gumilövedékek és ostoba lózungok röpködnek a fejünk felett, a legjobb, amit tehetünk, hogy legalább ezt a pár egyszerű dolgot megpróbáljuk emlékezetünkbe idézni. Ha megint csak belül lehet, akkor most még ott. De számtalanszor bebizonyosodott már, hogy épp ez a kollektív emlékezet rántja ki leggyorsabban az embert a sárból. Az évfordulót agyonkövezték. De a közös élményben, miszerint jobban akarunk élni, nem tudtak a kövek kárt tenni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.