Ki verte?

  • 2003. június 26.

Publicisztika

Na, ki verette meg Szász Károly PSZÁF-elnököt? Mudura Sándor (azaz Medgyessy Péter) vagy valamelyik László - a Földi vagy a Kövér -, azaz Orbán Viktor? Mi a gyanúsabb: hogy Szász az első pofon elcsattanása után azonnal tisztában volt támadói kilétével, vagy az, hogy a kormányváltás után az MSZP el akarta küldeni a posztjáról a hivatalvezetőt?

n Na, ki verette meg Szász Károly PSZÁF-elnököt? Mudura Sándor (azaz Medgyessy Péter) vagy valamelyik László - a Földi vagy a Kövér -, azaz Orbán Viktor? Mi a gyanúsabb: hogy Szász az első pofon elcsattanása után azonnal tisztában volt támadói kilétével, vagy az, hogy a kormányváltás után az MSZP el akarta küldeni a posztjáról a hivatalvezetőt?

Minek a leplezésére szolgál a verést követő cirkusz? A vádemelési javaslatig eljutott Fidesz közeli ügyletekére, a PSZÁF-Defend kapcsolatéra vagy arra, hogy a jelek szerint az autópálya-kezelő a mostani kormány alatt is a tilosba tévedt? Miért érezte szükségesnek a Legfőbb Ügyészség, hogy éppen most szivárogtassa ki a Polt Péter munkásságát "tendenciózusan" bemutató irat létezését? Miért akarja az MSZP kitörni a független hivatalok vezetőinek a nyakát? Miért keveri bele a Fidesz a független intézményeket a maga politikai harcába?

A múlt hét óta ezek a kérdések tartják lázban a sajtót és a nyilvánosság azon részét, amelyik még hajlamos ráizgulni a másodperc törtrésze alatt megszületett "oknyomozásokra" és "összefüggésekre". A kétely leghalványabb jele nélkül megfogalmazott "értelmezések" 1998 augusztusának az utolsó napjaira (az ún. "megfigyelési ügyre") emlékeztetnek, illetve az autóbalesetben elhunyt Vancsik képviselő (MSZP) halálát követő kommentárokra.

Az elmúlt tíz napban nem pusztán az alvilági politizálás - soha nem tapasztalt töménységű - mocska zúdult ránk. Nagy baj, hogy a sajtó az utóbbi években egyre kevésbé képes kivonni ebből magát: például az újságírás örök szégyene marad, hogy a megfigyelési blöffel hónapokon keresztül a komoly ügyeknek kijáró részletességgel foglalkoztak - kevés kivétellel - a lapok, vagy hogy nemegyszer politikai jellegű leszámolásokhoz asszisztáltak (például Györgyi Kálmán lemondatásakor, amikor az egyik napilap ellenőrizetlen "diplomáciai forrásokra" hivatkozva hozta lehetetlen helyzetbe a volt legfőbb ügyészt; vagy a manipulált postabanki lista kritikátlan közlésekor). A múlt hétfő óta előkerült "dokumentumok" a legelemibb forráskritika nélküli közlése újfent arra utal, hogy valami nincs rendben; s mindegy, hogy ennek oka az alkalmatlanság vagy a politikai megrendelés. Mint ahogyan az is mindegy, hogy melyik politikai iránnyal rokonszenvez az illető lap.

Figyelmébe ajánljuk