Ki verte?

  • 2003. június 26.

Publicisztika

Na, ki verette meg Szász Károly PSZÁF-elnököt? Mudura Sándor (azaz Medgyessy Péter) vagy valamelyik László - a Földi vagy a Kövér -, azaz Orbán Viktor? Mi a gyanúsabb: hogy Szász az első pofon elcsattanása után azonnal tisztában volt támadói kilétével, vagy az, hogy a kormányváltás után az MSZP el akarta küldeni a posztjáról a hivatalvezetőt?

n Na, ki verette meg Szász Károly PSZÁF-elnököt? Mudura Sándor (azaz Medgyessy Péter) vagy valamelyik László - a Földi vagy a Kövér -, azaz Orbán Viktor? Mi a gyanúsabb: hogy Szász az első pofon elcsattanása után azonnal tisztában volt támadói kilétével, vagy az, hogy a kormányváltás után az MSZP el akarta küldeni a posztjáról a hivatalvezetőt?

Minek a leplezésére szolgál a verést követő cirkusz? A vádemelési javaslatig eljutott Fidesz közeli ügyletekére, a PSZÁF-Defend kapcsolatéra vagy arra, hogy a jelek szerint az autópálya-kezelő a mostani kormány alatt is a tilosba tévedt? Miért érezte szükségesnek a Legfőbb Ügyészség, hogy éppen most szivárogtassa ki a Polt Péter munkásságát "tendenciózusan" bemutató irat létezését? Miért akarja az MSZP kitörni a független hivatalok vezetőinek a nyakát? Miért keveri bele a Fidesz a független intézményeket a maga politikai harcába?

A múlt hét óta ezek a kérdések tartják lázban a sajtót és a nyilvánosság azon részét, amelyik még hajlamos ráizgulni a másodperc törtrésze alatt megszületett "oknyomozásokra" és "összefüggésekre". A kétely leghalványabb jele nélkül megfogalmazott "értelmezések" 1998 augusztusának az utolsó napjaira (az ún. "megfigyelési ügyre") emlékeztetnek, illetve az autóbalesetben elhunyt Vancsik képviselő (MSZP) halálát követő kommentárokra.

Az elmúlt tíz napban nem pusztán az alvilági politizálás - soha nem tapasztalt töménységű - mocska zúdult ránk. Nagy baj, hogy a sajtó az utóbbi években egyre kevésbé képes kivonni ebből magát: például az újságírás örök szégyene marad, hogy a megfigyelési blöffel hónapokon keresztül a komoly ügyeknek kijáró részletességgel foglalkoztak - kevés kivétellel - a lapok, vagy hogy nemegyszer politikai jellegű leszámolásokhoz asszisztáltak (például Györgyi Kálmán lemondatásakor, amikor az egyik napilap ellenőrizetlen "diplomáciai forrásokra" hivatkozva hozta lehetetlen helyzetbe a volt legfőbb ügyészt; vagy a manipulált postabanki lista kritikátlan közlésekor). A múlt hétfő óta előkerült "dokumentumok" a legelemibb forráskritika nélküli közlése újfent arra utal, hogy valami nincs rendben; s mindegy, hogy ennek oka az alkalmatlanság vagy a politikai megrendelés. Mint ahogyan az is mindegy, hogy melyik politikai iránnyal rokonszenvez az illető lap.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.