Ki verte?

  • 2003. június 26.

Publicisztika

Na, ki verette meg Szász Károly PSZÁF-elnököt? Mudura Sándor (azaz Medgyessy Péter) vagy valamelyik László - a Földi vagy a Kövér -, azaz Orbán Viktor? Mi a gyanúsabb: hogy Szász az első pofon elcsattanása után azonnal tisztában volt támadói kilétével, vagy az, hogy a kormányváltás után az MSZP el akarta küldeni a posztjáról a hivatalvezetőt?

n Na, ki verette meg Szász Károly PSZÁF-elnököt? Mudura Sándor (azaz Medgyessy Péter) vagy valamelyik László - a Földi vagy a Kövér -, azaz Orbán Viktor? Mi a gyanúsabb: hogy Szász az első pofon elcsattanása után azonnal tisztában volt támadói kilétével, vagy az, hogy a kormányváltás után az MSZP el akarta küldeni a posztjáról a hivatalvezetőt?

Minek a leplezésére szolgál a verést követő cirkusz? A vádemelési javaslatig eljutott Fidesz közeli ügyletekére, a PSZÁF-Defend kapcsolatéra vagy arra, hogy a jelek szerint az autópálya-kezelő a mostani kormány alatt is a tilosba tévedt? Miért érezte szükségesnek a Legfőbb Ügyészség, hogy éppen most szivárogtassa ki a Polt Péter munkásságát "tendenciózusan" bemutató irat létezését? Miért akarja az MSZP kitörni a független hivatalok vezetőinek a nyakát? Miért keveri bele a Fidesz a független intézményeket a maga politikai harcába?

A múlt hét óta ezek a kérdések tartják lázban a sajtót és a nyilvánosság azon részét, amelyik még hajlamos ráizgulni a másodperc törtrésze alatt megszületett "oknyomozásokra" és "összefüggésekre". A kétely leghalványabb jele nélkül megfogalmazott "értelmezések" 1998 augusztusának az utolsó napjaira (az ún. "megfigyelési ügyre") emlékeztetnek, illetve az autóbalesetben elhunyt Vancsik képviselő (MSZP) halálát követő kommentárokra.

Az elmúlt tíz napban nem pusztán az alvilági politizálás - soha nem tapasztalt töménységű - mocska zúdult ránk. Nagy baj, hogy a sajtó az utóbbi években egyre kevésbé képes kivonni ebből magát: például az újságírás örök szégyene marad, hogy a megfigyelési blöffel hónapokon keresztül a komoly ügyeknek kijáró részletességgel foglalkoztak - kevés kivétellel - a lapok, vagy hogy nemegyszer politikai jellegű leszámolásokhoz asszisztáltak (például Györgyi Kálmán lemondatásakor, amikor az egyik napilap ellenőrizetlen "diplomáciai forrásokra" hivatkozva hozta lehetetlen helyzetbe a volt legfőbb ügyészt; vagy a manipulált postabanki lista kritikátlan közlésekor). A múlt hétfő óta előkerült "dokumentumok" a legelemibb forráskritika nélküli közlése újfent arra utal, hogy valami nincs rendben; s mindegy, hogy ennek oka az alkalmatlanság vagy a politikai megrendelés. Mint ahogyan az is mindegy, hogy melyik politikai iránnyal rokonszenvez az illető lap.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.