És akkor szegény asszony persze elkezd fűről-fáról hadoválni, neveket emleget, mert nincs borzalmasabb egy ilyen ügyben, mint az elmagányosodás, aztán a szenzációéhes sajtó felkapja Budai György és Boldvai László, az SZDSZ pénzfelelőse és az MSZP pénztárnoka nevét, hogy az Arány és az Utilitas Rt.-n keresztül visszafolyatták a sikerdíj egy részét pártjaikhoz. Boldvai különösen ideges lesz, úgy reagál, mint egy klimaxtól hisztérikussá lett uszkár, majd ő beperli az egész sajtót, majd ő nem hagyja makulátlan nevének és a szocialisták magyarországi pártja nevének besározását. Gondoljuk, ezután jöhetett az, hogy tanítómestere és elődje a pártkasszírnői székben, Máté Corleone László leintette: Maradjál má´ a seggeden, Laci, bazmeg, hát nem eszik olyan forrón a kását! Don Corleone elmondhatta neki az okosságot, hogy a sajtókutyák ugatnak, de a pártkaraván halad; jó, lesz egy kis népszerűségvesztés ideiglenesen, de ráunnak a népek hamar, mert ilyen a természetük, aztán meg mire gyűjtötték azt a kis pénzt, ha nem arra, hogy kampány idején visszaszeressenek az emberek.
De akkor beindult Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, és kérte a képviselő Boldvai mentelmi jogának felfüggesztését. Formailag azonban ezt csak a budapesti főügyész javaslatára tehette. A közismert Horn-káder Bócz Endre azonban vonakodott javasolni, idő meg telt-múlt, az emberiség magyar ajkú kicsiny szegmensének pedig feltöltődött a töke az úgynevezett Tocsik-ügytől (helyesen: Szokai-Tocsik-ügy), és ez a Boldvai-dolog már egyre kevesebb elszánt közéletfigyelőnek csiklandta meg a libidóját. Aztán Bócz beadta a derekát, Györgyi támadott, Boldvai mentelmi joga felfüggeszthető, ám most a jelentékeny sikerdíj mellett ízléstelen kompléiról is ismertté vált Tocsik Márta visszavonja vallomását.
Györgyi most homlokráncolhat, hogy milyen alapon kéri Boldvai kihallgatását, márpedig Szokaihoz, és feljebb, kizárólag Boldvain át visz az út. Nehéz ügy: csak abban bízhat szegény, hogy talál majd egy bűnbánót, és az köp szépen, mint a tévémaci, az egész családra, pártra. Mondván, első a tisztesség. És utána a vádalku, esetleg.
