Költséges haszon (Wim Duisenberg, az Európai Központi Bank elnöke)

  • Benda László
  • 1999. január 7.

Publicisztika

Wim Duisenberg barátságos és tekintélyesfigurája a nemzetközi pénzügyi felhőrégióknak, hovatovább az európai nagypolitika pódiumainak. A 63 éves egykori egyetemi oktató, majd a Nemzetközi Valutaalap szakértője, később holland bankok vezére és a jegybank igazgatója, utóbb a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) elnöke tavaly nyáron fölért Frankfurtba, az európai topra. Õ lett az új Európai Központi Bank (ECB) elnöke.
Wim Duisenberg barátságos és tekintélyesfigurája a nemzetközi pénzügyi felhőrégióknak, hovatovább az európai nagypolitika pódiumainak. A 63 éves egykori egyetemi oktató, majd a Nemzetközi Valutaalap szakértője, később holland bankok vezére és a jegybank igazgatója, utóbb a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) elnöke tavaly nyáron fölért Frankfurtba, az európai topra. Õ lett az új Európai Központi Bank (ECB) elnöke.

Mindig mosolygós, mindig kócos-loboncos ősz figurája újra meg újra föltűnik a nemzetközi csúcsfórumokon. Hiába tartják az egyesülő Európa egyik kulcsemberének, az ilyenkor obligát családi fotókon neki illik a hátsó sorba állnia - különben nem látszanának a mögötte állók. Majd kétméteres óriás ő, akinek amúgy sem lebecsülendő tekintélyét csak növelte a megválasztása körüli kínos huzavona.

Egy korábbi brüsszeli megállapodásnak megfelelően az Európai Központi Bank Frankfurtban székel. Az Európai Unió 15 tagországából egy híján mind megegyezett abban, hogy az új elnök (mellesleg a magyar származású Lámfalussy báró utóda) Duisenberg legyen. A foghíj: a francia szavazat. Párizs megmakacsolta magát. Ha már ez a vezérintézmény Frankfurtban kapott helyet, legyen gall a góré. Javaslatuk: Trichet, a francia jegybankelnök. Kemény kötélhúzás, hajnalokig tartó izomszagú vita után megszületett a kompromisszum: Duisenberg a közös jelölt nyolc évre, de a jó hollandus (úgymond önként) négy év után föláll, és átadja helyét a franciának, aki - biztos, ami biztos - addig is vezető tagja az igazgatótanácsnak.

Lesz, ami lesz - ehhez Wimnek is van egy-két szava. Azonmód beköltözött Lámfalussy egykori irodájába, és hozzálátott a banképítéshez. Itt találkoztunk. Wim - aki a hollandokról szóló legendáknak megfelelően jó pár nyelven beszél - kijelenti, ha már nemzetközi funkciót kapott, és akad, akinek csípi az orrát, hogy az ECB Némethonban székel, traccsoljunk inkább valami más nyelven - kivéve a magyart.

MaNcs: Önt időről időre Európa első számú személyiségeként emlegetik. Ehhez mit szól?

Wim Duisenberg: Szegény Európa! Szerintem nem én vagyok az. Egyszerűen csak egy alapítás alatt álló intézmény elnöke vagyok, és ez az Európai Központi Bank.

MaNcs: Mit tekint a központi bank fő feladatának?

WD: Hogy megvalósítsa a monetáris politikát az egész eurorégióban. Tehát abban a tizenegy országban, amely ma közös pénzpolitikával rendelkezik. De nem szabad elfelejteni, hogy a monetáris unió lényege nem annyira az egységes valuta megteremtése, mint inkább az, hogy megszüntetjük az egyes valuták közötti átváltási rátákat. És ezzel kivonunk egy akadályt a nemzetközi kapcsolatok, a nemzetközi kereskedelem útjából.

MaNcs: Egyes értékelések szerint tizenegy ország túl sok az induláshoz. Vagyis ha a tizenegy euro-alapító ország között (a britek, dánok, svédek kivárnak, a görögök nem vitték át a lécet - a szerk.) vannak gyenge valuták, akkor azok tönkretehetik az eurót, a közös valutát. Ön ezzel egyetért?

WD: Egyáltalán nem. Nem szabad elfelejteni, hogy az a tizenegy ország, amellyel most kezdünk, az elmúlt három-négy évben mind olyan politikát folytatott, hogy összhangba hozza a gazdaságát a többivel. Nagy figyelmet szenteltünk a híres maastrichti feltételeknek, különösen ami a kormányzati deficitet és az államadósságot illeti. De a konvergenciának is, ahogy a szakzsargonban az inflációs ráták közelítését nevezzük, amelyek mára az európai régióban gyakorlatilag már egyformák, meg a kamatrátákét, amelyek már most majdnem egyformák. És erőfeszítéseket teszünk a kormányzati deficitek csökkentése érdekében.

MaNcs: Nem túl kemények-e a maastrichti feltételek? A legtöbb tagország nem tud nekik megfelelni.

WD: De megfelelnek.

MaNcs: Beszéljünk akkor például a belga kormányzati adósságról...

WD: A feltétel úgy szól, hogy a kormányzati adósság nem lépheti túl a GDP hatvan százalékát...

MaNcs: Ott több, mint száz százalék...

WD: Nem, nem. Hadd fejezzem már be. A szerződés világosan kimondja, hogy ezt a referenciaértéket kielégítő ütemben kell megközelíteni. A kormányzati adósság csökken, és csökkenni is fog. És ez a legfontosabb, a GDP, a hazai össztermék százalékában kifejezve. Ne felejtse el, hogy Belgium és Olaszország esetében ez nagyon magas szintről indult. Belgiumban 124 százalék, Olaszországban 120-118 százalék, Görögországban 108. Az összes többi európai országban már most körülbelül 60 és 80 százalék között van, vagy máris 60 százalék alatt. Az összes európai országban a mozgás a 60 százalék felé halad. De az olyan országokban, ahol a múltban elkövetett hibák fölgyülemlett következményei miatt magas, ott némi időbe telik, mire eljutnak a megkövetelt 60 százalékhoz.

MaNcs: Az euro bevezetését sokan mindenekfölött politikai vállalkozásnak tartják. Ön egyetért ezzel?

WD: Nem. Nem mindenekfölött az. Tény, hogy az euro politikai vállalkozás is. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az európai integrációs folyamat része, és az integrációs folyamatot nagymértékben az a törekvés ihleti, hogy elkerüljük az olyan katasztrófák kibontakozását, mint amilyenek az évszázad első felében, az első és a második világháborúval megtörténtek. És hogy úgy integráljuk az európai országokat, hogy békében élhessenek a jövőben. Ez politikai motiváció. Ilyen értelemben a pénzrendszerek integrálása mögött is politikai indíttatás húzódik meg. Ám a pénzügyi unió megteremtése és különösen az átváltási ráták kiiktatása pozitív hatással lesz a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra az összes részt vevő országban. Ez viszont már gazdasági motiváció.

MaNcs: Vannak olyan becslések, melyek szerint az euro bevezetése legalább 300 milliárd német márkába fog kerülni. Költséges ügynek látszik a közös pénz.

WD: Ezt a becslést én túl magasnak tartom. Ennek ellenére Európa egészét tekintve ez bizony költséges ügy. Ám ne felejtsük el azt a régi igazságot sem, hogy ami magának költség, az valakinek bevétel!

MaNcs: Akkor lássuk a politikai "haszonkulcsot"! Az Európai Központi Bank vagy az euro bevezetése alkalmas arra, hogy Európában segítsen leküzdeni a nacionalizmust?

WD: Igen, mindez segíteni fog a nemzeti különbségek leküzdésében, amelyek még léteznek, és meg is fognak maradni.

MaNcs:És voltak ilyen nacionalista felhangú különbségek a tagállamok között, amikor önt ezen bank első elnökének megválasztották?

WD:Sajnos úgy tűnt. Ám ezt is leküzdöttük.

MaNcs: Volt ennek valami köze ahhoz, hogy ön meddig lesz a bank elnöke?

WD: Nem.

MaNcs: Pedig sokan arra hivatkoztak, hogy ön négy év után "önként" le fog mondani a francia Trichet javára. Most hogy látja, meddig lesz ebben a hivatalban?

WD: Nem tudom. Nyolc évre neveztek ki, ezt mondja ki a szerződés. De addig, míg a nemzeti valuták el nem tűnnek, ami valamikor 2002-ben következik be, mindenképpen hivatalban akarok maradni. Viszont nem garantálom, hogy a teljes nyolc évet végigszolgálom.

MaNcs: Mi, magyarok azt reméljük, hogy ez alatt a nyolc év alatt az Európai Unió teljes jogú tagjai leszünk. Milyennek látja az egész bővítési folyamatot, és ezen belül a mi esélyeinket?

WD: Először is tudomásul kell venni, hogy annak az országnak, amely tagságra törekszik, el kell fogadnia az úgynevezett aquis communautaire-t, tehát mindazt, amit az Európai Unión belül a szabályok és előírások tekintetében már elértek. Annak érdekében, hogy képesek legyünk elfogadni őket, meg kell indítani Magyarország gazdasági közelítését az európai régió országaihoz. Ennek az esélyei persze nagyon jók, de a folyamat nem lesz igazán rövid. Inkább elhúzódó időszak lesz, talán úgy, mint a korábbi új tagok, Portugália és Spanyolország esetében.

MaNcs:Nekik több mint tíz évükbe telt. Merne évszámot mondani, amikor Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lesz?

WD: Nem! Nézze, én ebben a bankban is annyi számmal háborúzom, hogy az effajta számháborúba,ha meg nem sértem, inkább nem szállnék be.

Benda László

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.