Le az árdrágítókkal!

  • 2004. április 1.

Publicisztika

Az ostobaság milyen fokára kell eljutni egy politikai pártnak ahhoz, hogy bizosan ne nyerhessen választást Magyarországon? Elég nagyon ostobának lenni, avagy csak az annál is ostobább létállapot a biztos bukó, netán a nagyon-nagyon ostobánál is hülyébbnek kell lenni az ellenzékiséghez? A megannyi fontoskodó okfejtés dacára - tizennégy évvel az első szabad választások után - erre a kérdésre egyszerűsödött az ún. magyar politikai közélet minden problémája. Nem véletlen, hogy mindez az elmúlt hét vége alapján merült föl bennünk, bár kétségtelen, hogy agyunkat már a "Baloldali tévét a baloldalnak!" imbecillitása is alaposan felpörgette.

n Az ostobaság milyen fokára kell eljutni egy politikai pártnak ahhoz, hogy bizosan ne nyerhessen választást Magyarországon? Elég nagyon ostobának lenni, avagy csak az annál is ostobább létállapot a biztos bukó, netán a nagyon-nagyon ostobánál is hülyébbnek kell lenni az ellenzékiséghez? A megannyi fontoskodó okfejtés dacára - tizennégy évvel az első szabad választások után - erre a kérdésre egyszerűsödött az ún. magyar politikai közélet minden problémája. Nem véletlen, hogy mindez az elmúlt hét vége alapján merült föl bennünk, bár kétségtelen, hogy agyunkat már a "Baloldali tévét a baloldalnak!" imbecillitása is alaposan felpörgette.

Március 27., az "európai néppárt", a "Szövetség" előtt néhány nappal - mit ad Isten - "kiszivárgott": Viktor tematizálni fog! Az ám! Mint egy pályaelhagyó közlekedési rendőr, irányítani fogja a közbeszédet, s ily módon Medgyessy Péter (rövid szenvedést követően) kihunyt "közjogi" ajánlatai végképp ki lesznek verve a magyar fejekből. Az első hír után cikkek születtek, találgatások hangzottak el: vajon mire készül már megint ez az ördögien cselező fiú?

Minden, ami az elmúlt hónapban a jobboldalon történt: a Fidesz átalakítása, az MDF szétverésére - de minimum kisgazdásítására - irányuló többszöri kísérlet egyetlen célt szolgált: az Orbán Viktor iránti feltétlen hűségen alapuló formáció létrehozását. Ám szó sincs "új paradigmáról", mint egy ún. megfigyelő írta nekihevültségében. Az új, tavaszi seregszemle legvégső tanulsága tudniillik mindössze ennyi volt: most már aztán tényleg ne dráguljanak az árak! Tiltakozzunk a sok HUF ellen! A legszomorúbb, hogy Orbán Viktor (ismereteink alapján) valóban komolyan készült a "Szövetség" alakuló gyűlésére. És ennyire tellett. Ráadásul semmi új sincs a Nagy Üzenetben: hiszen "a kormány adósságba hajtja az országot" versus "a kormánynak többet kellene adnia" önellentmondása uralja a Fidesz ellenzéki stratégiáját már 2002 nyara óta.

Egy politikai nagygyűlésen - még ha okkal várna is valamiféle programot az érdeklődő egy önmagát újrafogalmazó szervezettől - igazságtalan számon kérni mély gondolatokat. Mi sem tesszük: de ez a semmitmondás akkor is meghökkentő. Mi volt e nagy vajúdás értelme? Pusztán a nemzeti petíció útra bocsátása, pontosabban a lakcímadathalmaz megszerzése? (Ami az éles kampányban aranyat, sőt annál is többet: voksokat érhet.) Biztosan ez is, de nem csak ez. Az EP-választás a látszat ellenére nem az MSZP-nek fontosabb: az MSZP győzött 2002-ben, és tisztában van azzal, hogy a júniusi fiaskó - még ha kínos lesz is a bizonyítványt pár hétig magyarázni - számottevően nem ront és nem javít a 2006-os esélyeiken. Az EP-választások sikere Orbán Viktornak fontos: hiszen ő az, aki láthatóan mindmáig képtelen feldolgozni a hatalom elvesztését, s emiatti egyensúlyzavaraira csak a győzelem lehet a terápia. Ezért is nem mond mást, csak azt, ami hite szerint a tuti nyerő: éljünk jobban, polgártársak! (Mert mi a búbánatot mondhat erre bárki? Azt, hogy ne éljünk jobban?)

A kérdés, hogy pusztán ennyi elég-e akár egy EP-sikerhez is. Hm, hm. Igen, mi is olvassuk a közvélemény-kutatásokat. De. Orbán Viktor és ez a Fidesz csak egy esetben győzhet 2006-ban. Akkor, ha az MSZP annyira ostoba, hogy a hovatovább minősíthetetlen nívójú "szövetségi" produkciókat is képes lesz alulmúlni. (Amiért, mi tagadás, a ciklus elsőfélidejében igen sokat tettek a szocialisták.) Amúgy - Orbánék teljesítményét mérlegre téve - egyáltalán nem kell megerőltetniük magukat. S ez baj: nem is elsősorban a Fidesznek, hanem mindannyiunknak.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.