n Az ostobaság milyen fokára kell eljutni egy politikai pártnak ahhoz, hogy bizosan ne nyerhessen választást Magyarországon? Elég nagyon ostobának lenni, avagy csak az annál is ostobább létállapot a biztos bukó, netán a nagyon-nagyon ostobánál is hülyébbnek kell lenni az ellenzékiséghez? A megannyi fontoskodó okfejtés dacára - tizennégy évvel az első szabad választások után - erre a kérdésre egyszerűsödött az ún. magyar politikai közélet minden problémája. Nem véletlen, hogy mindez az elmúlt hét vége alapján merült föl bennünk, bár kétségtelen, hogy agyunkat már a "Baloldali tévét a baloldalnak!" imbecillitása is alaposan felpörgette.
Március 27., az "európai néppárt", a "Szövetség" előtt néhány nappal - mit ad Isten - "kiszivárgott": Viktor tematizálni fog! Az ám! Mint egy pályaelhagyó közlekedési rendőr, irányítani fogja a közbeszédet, s ily módon Medgyessy Péter (rövid szenvedést követően) kihunyt "közjogi" ajánlatai végképp ki lesznek verve a magyar fejekből. Az első hír után cikkek születtek, találgatások hangzottak el: vajon mire készül már megint ez az ördögien cselező fiú?
Minden, ami az elmúlt hónapban a jobboldalon történt: a Fidesz átalakítása, az MDF szétverésére - de minimum kisgazdásítására - irányuló többszöri kísérlet egyetlen célt szolgált: az Orbán Viktor iránti feltétlen hűségen alapuló formáció létrehozását. Ám szó sincs "új paradigmáról", mint egy ún. megfigyelő írta nekihevültségében. Az új, tavaszi seregszemle legvégső tanulsága tudniillik mindössze ennyi volt: most már aztán tényleg ne dráguljanak az árak! Tiltakozzunk a sok HUF ellen! A legszomorúbb, hogy Orbán Viktor (ismereteink alapján) valóban komolyan készült a "Szövetség" alakuló gyűlésére. És ennyire tellett. Ráadásul semmi új sincs a Nagy Üzenetben: hiszen "a kormány adósságba hajtja az országot" versus "a kormánynak többet kellene adnia" önellentmondása uralja a Fidesz ellenzéki stratégiáját már 2002 nyara óta.
Egy politikai nagygyűlésen - még ha okkal várna is valamiféle programot az érdeklődő egy önmagát újrafogalmazó szervezettől - igazságtalan számon kérni mély gondolatokat. Mi sem tesszük: de ez a semmitmondás akkor is meghökkentő. Mi volt e nagy vajúdás értelme? Pusztán a nemzeti petíció útra bocsátása, pontosabban a lakcímadathalmaz megszerzése? (Ami az éles kampányban aranyat, sőt annál is többet: voksokat érhet.) Biztosan ez is, de nem csak ez. Az EP-választás a látszat ellenére nem az MSZP-nek fontosabb: az MSZP győzött 2002-ben, és tisztában van azzal, hogy a júniusi fiaskó - még ha kínos lesz is a bizonyítványt pár hétig magyarázni - számottevően nem ront és nem javít a 2006-os esélyeiken. Az EP-választások sikere Orbán Viktornak fontos: hiszen ő az, aki láthatóan mindmáig képtelen feldolgozni a hatalom elvesztését, s emiatti egyensúlyzavaraira csak a győzelem lehet a terápia. Ezért is nem mond mást, csak azt, ami hite szerint a tuti nyerő: éljünk jobban, polgártársak! (Mert mi a búbánatot mondhat erre bárki? Azt, hogy ne éljünk jobban?)
A kérdés, hogy pusztán ennyi elég-e akár egy EP-sikerhez is. Hm, hm. Igen, mi is olvassuk a közvélemény-kutatásokat. De. Orbán Viktor és ez a Fidesz csak egy esetben győzhet 2006-ban. Akkor, ha az MSZP annyira ostoba, hogy a hovatovább minősíthetetlen nívójú "szövetségi" produkciókat is képes lesz alulmúlni. (Amiért, mi tagadás, a ciklus elsőfélidejében igen sokat tettek a szocialisták.) Amúgy - Orbánék teljesítményét mérlegre téve - egyáltalán nem kell megerőltetniük magukat. S ez baj: nem is elsősorban a Fidesznek, hanem mindannyiunknak.
