Legyen világosság

  • Sárosi Péter (a TASZ drogpolitikai programvezetõje)
  • 2005. július 28.

Publicisztika

Az új drogtörvénytervezetről
Az új drogtörvénytervezetről

"Marad a liberalizmus", "Az Orbán-kormányénál is szigorúbb lesz az új drogtörvény": két egymásnak szögesen ellentmondó szalagcím a sajtóból a kormány nemrég előterjesztett drogtörvénytervezetével kapcsolatban. Az igazság valahol középen van.

*

Az Alkotmánybíróság decemberi döntése nehéz helyzetbe hozta a jogalkotókat, bár nem kötelezte a kormányt szigorításra. A kormányzat bejelentette, hogy két lépcsőben módosítani fogja a droggal kapcsolatos jogszabályokat: tavasszal, első körben a parlament elé terjesztették a kábítószerek listáját, amelyet az Alkotmánybíróság határozata értelmében törvényként kellett kihirdetni (2005. évi XXX. törvény). A lista az ENSZ egységes kábítószer-egyezményein és az EU droglistáin alapul, a tiltott anyagok ömlesztett, differenciálatlan felsorolását adja. A második lépcsőben a kormány július elején előterjesztette a büntető törvénykönyv kábítószerszakaszainak módosítását. A törvénytervezet fenntartja a 2002-es enyhítés főbb vívmányait (így megmarad az elterelés intézménye, tehát a fogyasztók "szabadon választhatják" a kényszergyógykezelést a börtönbüntetéssel szemben), de nemzetközi viszonylatban távolról sem lehet "liberálisnak" nevezni.

Az Európai Unió drogmonitorozó intézetének (EMCDDA) legutóbbi jelentése szerint az uniós tagállamok körében általános trend a dekriminalizáció, a drogfogyasztók büntetőjogi fenyegetésének megszüntetése. Tény, hogy az ENSZ 1988-as kábítószer-egyezménye előírja, "a kábítószerek személyes használat céljából történő tartását bűncselekménnyé kell nyilvánítani", a büntetőjogi fenyegetettség elhárítására azonban számos kiskaput hagy. Egyes államokban az ügyészség vagy a rendőrség nem indít eljárást a drogok csekély mennyiségű tartásáért, máshol ez szabálysértésnek számít, így a drog elkobzása mellett az elkapott fogyasztók puszta megrovásban részesülnek. (Részletesebb információk a www.drogriporter.hu oldal Eurodrog menüpontjában.) A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) véleménye szerint Magyarországon, ahol a jogalkalmazónak nincsen olyan széles diszkrecionális jogköre, mint Nyugaton, ez utóbbi út lenne járható, ezért nyílt levelünkben, amit számos szakember is aláírt, arra kértük Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy az új törvény minősítse szabálysértéssé a kábítószer személyes használat céljából történő tartását. Kérésünk süket fülekre talált.

A hét hónapos vajúdás után napvilágra kerülő törvénytervezet összességében csalódást kelt: nem oldja meg sem a drogfogyasztók, sem a jogalkalmazók problémáit. A tervezet szinte áttekinthetetlen, bonyolultságára jellemző, hogy a TASZ sokat próbált jogászai a csoportos konzultáció során is nehezen tudták kisilabizálni a kereszthivatkozások tengeréből a lényeget - vajon hogyan lesz erre képes a bíró, a rendőr, netán a tizenéves drogfogyasztó? Magyarországon minden jogszabállyal szemben alapvető követelmény a normavilágosság (mindenki számára érthetőség). A kábítószerszakaszok ráadásul a Btk. leggyakrabban módosított szakaszai, hovatovább Budapest toldozott-foldozott, kátyús közútjaihoz válnak hasonlatossá.

Egyes kátyúk betömésére a tervezet még csak kísérletet sem tesz. Az Európai Unió Tanácsa előírta, hogy a tagállamoknak 2006 májusáig differenciálniuk kell a kábítószerek kereskedőivel szemben kiszabható büntetési tételek között az egyes drogok kockázata szerint (például a heroinnal kereskedőket szigorúbban kell büntetni, mint a kannabisszal kereskedőket). Mivel a törvénytervezet ennek a követelménynek nem tesz eleget, a Btk.-t jövő tavasszal még akkor is ismét módosítani kell, ha a parlament szeptemberben elfogadja a változtatásokat. Egy másik alkotmányos követelmény, a jogbiztonság sérül, ha a büntetőjogi normák szinte évenkénti gyakorisággal változnak, de akkor is, ha nem teszünk eleget az EU jogharmonizációs előírásainak. A drogtörvény másik két kátyújának befoltozása is elmaradt, az egyik az összegzés (az ügyészség az egyszeri fogyasztó által valaha elfogyasztott összes drogot összeadja, és emiatt indít eljárást), a másik a halmazat (a dílert súlyosabban ítélik meg, ha fogyasztó is egyben).

*

Maga az elterelés tulajdonképpen szintén egy ügyetlen és szégyenlős kísérlet annak a szakmai körökből ezerszer elhangzott problémának az elkendőzésére, hogy a fogyasztók büntetőjogi üldözése nemhogy nem old meg semmit, de inkább bumeránghatással jár. Lehet, hogy az elterelés folytán a fogyasztók nem kerülnek börtönbe, a büntetőeljárás azonban nem csak a börtönbüntetésből áll: őrizetbe vétel, vizeletvizsgálat, előzetes, házkutatás, nyomozás, vallomástétel. Ennek a tortúrának a negatív hatásait sok fiatal a saját bőrén tapasztalja meg az iskolában, a lakóközösségben vagy a munkahelyen. A drogfogyasztók jelentős része Magyarországon akkor szembesül élete első "drogproblémájával", amikor elkapja az utcán vagy a szórakozóhelyen a rendőrség, a büntetőeljárás alternatívájaként "választható" hat hónapos "egészségügyi, illetve pszichológiai kezelés" pedig még a problémás drogosnak sem használ, mivel a szakemberek egyöntetű álláspontja szerint a sikeres kezelés kulcsa az önkéntesség és a helyzet "tudatosulása". És mindez nem csak egy "szűk csoport" problémája! Ahogy a tervezet indoklása állítja, Budapesten a fiatal felnőttek mintegy 40 százaléka kipróbált már valamilyen illegális szert. Az, hogy csak keveset kapnak el, csupán a rendszer igazságtalanságát növeli: Damoklesz kardja vaktában lengedez. A mostani törvénytervezet ráadásul ahelyett, hogy enyhítené a büntetőjogi nyomást, olyan szigorításokat is tartalmaz, amelyek még az 1998-as törvényből is kimaradtak: így például a védett helyszínen (értsd: művelődési ház, iskola, kollégium) elszívott spangli, ami eddig 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség, ezentúl 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűntett lenne.

Ezek a szigorítások persze nem olyan szintűek, hogy az ezredfordulós éra boszorkányüldözésének visszatérésétől kellene tartanunk, de kétségtelenül tovább rontanak a helyzeten, elindíthatnak például egy hasonló feljelentési hullámot, mint aminek 1999-ben lehettünk szemtanúi. Mindeközben kevés szó esik arról, hogy a 2005. évi költségvetésről szóló törvény drasztikusan csökkentette (1,5 milliárdról 900 millió forintra) a prevenciós és kezelőprogramok állami támogatását. Ahelyett, hogy a drogproblémák konstruktív, szociális-egészségügyi kezelési modellje kerülne előtérbe, marad a költséges és kontraproduktív kriminalizáció. A kormány olyan látványos és látványos kudarccal járó rendőrségi monstre akciókkal próbálja kompenzálni az égető reformok hiányát, mint az egyre gyakoribb diszkórazziák, amelyek során több száz békésen szórakozó fiatalt hurcoltak meg, miközben egyetlen dílert sem kaptak el. (A legutóbbi akcióban 60 kivezényelt rendőr 600 fiatalt állított falhoz és vizsgált át, huszonnégyet őrizetbe vett, ebből mindössze egynek volt pozitív a vizeletmintája.)

Tartós megoldást csak az jelentene, ha a toldás-foldás helyett végre újraaszfaltoznák a büntetőpolitika útját, és dekriminalizálnák a drogfogyasztást. A kontrollált, szociális droghasználóknak így nem kellene félelemben élniük, a problémás drogfüggőket pedig a prevenciós, terápiás és ártalomcsökkentő szolgáltatások zökkenő- és kényszermentesen közelíthetnék meg. Mindez csak a politikai akaraton múlik.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.