Publicisztika

A Fidesz múlt hét végi XXI. kongresszusán esett gusztusos hepening hatására (borász bátyánk kis táskájából kicsomagolja a szépen összehajtogatott árpádsávos zászlaját; Philip Árpád apánkról delirál; dörgő taps) ismét műsorra került a demokratikus magyar közélet egyik feketekomédiája, hogy akkor most mi is van a nevezetes selyemáruval.

Nincs is szebb gazdaságpolitikusi tett az olyan adókulcscsökkentésnél, amely növeli az adóbevételeket! Főleg akkor, ha meg tudjuk győzni magunkat és (nem mellékesen) a választókat arról, hogy ez valóban lehetséges.

Nagy érdeklődés övezte a legnagyobb ellenzéki párt XXI. kongresszusát. A színpad kör alakú volt. Fölötte egy nemzetiszínű csík futott körbe, ami egyfajta glóriát vont a színpadon állók feje fölé.

Immár az MSZP vezetői - Gyurcsány Ferenc és Hiller István - szerint is szükséges a közigazgatási államtitkári poszt visszaállítása. Tavasszal a kormány a közigazgatási reform leglátványosabb részeként szüntette meg ezt a pozíciót. Tizenhárommal (13) lehetett apasztani az állami vezetők és gépkocsijaik számát. Jó reggelt!

Hogy pontosan mit is rejt a növényökológiai bemutatókert vagy az ökoturisztikai beruházás fogalma, azt a gazda honlapjáról (www.korosoknaturpark.hu) sem tudtam meg. Azt viszont tábla hirdeti, hogy a beruházás kezdete az idén júliusban volt, a befejezés novemberben. Mindez Gyula belterületén, a Csigakertben, a Regionális Fejlesztés Operatív Programja keretében, a Nemzeti Fejlesztési Terv pénzéből, az Európai Unió társfinanszírozásával - 171 millió forintból.

A politikai beszéd természeténél fogva retorikus. Nem tud másmilyen lenni. S bár retorikai irányultság tekintetében nemigen van különbség a magyar jobb- és baloldal szövegei között, azért a legnagyobb ellenzéki erő hívei és ellenlábasai nem alaptalanul érezhetik úgy, hogy a Fidesz-szólam, a Fidesz-frázis azért "valami egészen más".

A város igényeire érzékeny, nem rövid távon hasznot csiholó ingatlanfejlesztőnek mutatkozott az Orco csoport, amikor a nyáron előállt budapesti terveivel: minőségi építészetet, világsztárokat hoz Budapestre, mozgalmas formákat a kockamonotóniába, színt a szürke tengerbe...

Az október 23-án hajnalban oszlatással zárult Kossuth téri események rég feledésbe merültek már, hiszen a politikusok nap mint nap új ötletekkel jelentkeznek, hogy fenntartsák a személyük, illetve pártjuk iránti közfigyelmet. Történt azonban egy különös esemény október közepén, amely sokkal árulkodóbban mesél a rendőrség gyülekezési joggal kapcsolatos hozzáállásáról, mint a jelenlegi, "özvegyeket és gyerekeket vertek a brutális zsaruk"-féle figyelemelterelő Fidesz-tematika.

A miniszterelnök nem értett egyet, s így a rendészeti miniszter nem írta alá Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány nyugdíjazási kérelmét.

Lamperth Mónikának az októberi választmányról kicsent szavai arról biztosították a szocpárt aggódó alsó és felső középkádereit, hogy ne izguljanak, az uniós fejlesztési pénzek fölötti rendelkezés őnekik marad a terrénumuk és privilégiumuk. Ez vagy így lesz, vagy nem lesz így, meglátjuk.

Az októberi utcai összecsapások kisöpörték a médiából az olaszliszkai lincselést követő fejleményeket. Ám ettől még mindannyiunkat érint, hogy hogyan tér vagy nem tér napirendre a tragédia fölött a közbeszéd. Az eset három, alábbiakban tárgyalandó szempontja ugyanis közvetlenül összefügg a magyar demokrácia állapotával.

Európa a jóléti állam bölcsője, a társadalmi szolidaritás gyarapodó intézményeinek kigondolója és működtetője. Joggal büszke erre a modellre, amit irigyelnek és másolni igyekeznek szerte a világon.

A magyar nyugdíjrendszer recseg-ropog - ezzel nem mondtunk újat -, a kormány kétségbeesetten próbálja tömködni a tátongó réseket, mielőtt összeomlana az egész.

A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) a múlt héten bejelentette: beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a rendőrség és a fővárosi önkormányzat azon határozatait vitatják, amelyek tervezett budapesti demonstrációjukat megakadályozták.