Az október 23-án hajnalban oszlatással zárult Kossuth téri események rég feledésbe merültek már, hiszen a politikusok nap mint nap új ötletekkel jelentkeznek, hogy fenntartsák a személyük, illetve pártjuk iránti közfigyelmet. Történt azonban egy különös esemény október közepén, amely sokkal árulkodóbban mesél a rendőrség gyülekezési joggal kapcsolatos hozzáállásáról, mint a jelenlegi, "özvegyeket és gyerekeket vertek a brutális zsaruk"-féle figyelemelterelő Fidesz-tematika. Pusztán csak azért, mert jól mérhető, nem lehet mellébeszélni, átpolitizálni az esetet.
Két bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy a Kossuth téren október 23-án demonstrálni kívánnak - teljesen azonos helyszínen és egyező időpontban. A rendőrség mégis csak az egyiket - a Magyar Nemzeti Bizottság (MNB) 2006 rendezvényét - engedélyezte mindaddig, amíg a velük kötött átkutatási megállapodást fel nem rúgták az árpádsávosok. A másik demonstrációt viszont csak én jelentettem be.
A félreértések elkerülése érdekében jelöltem meg pontosan azt a helyszínt a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak (BRFK) október 20-án elküldött bejelentésemben, mint amit az MNB 2006 aktivistái már hetek óta használtak. Közvetlenül azután tettem ezt, hogy kiszivárgott: a rendőrség valószínűleg engedélyezni fogja az MNB 2006-nak, hogy tovább sátorozzanak a törzshelyükön. Ez be is következett, de nem úgy, ahogyan gondoltam. Először Sólyom László köztársasági elnök egy kifejezetten szakmai kérdésben gyakorolt pressziót a rendőrségre, amikor magához kérette Petrétei igazságügyi minisztert, és megállapodott vele abban, hogy közösen szorgalmazzák az "erőszakmentes Kossuth téri ügykezelést". Sőt, erről nyilatkozatot is kiadtak (Sólyom alkotmányossági aggályoskodásáról lásd a keretes írást). Mit csinálhat ezek után a BRFK egy nyilvánvalóan csak erőszakkal eltávolítható társasággal? Nyilván semmit, hiszen itt a jó ürügy, hogy vezetői moshassák kezeiket, s a Fideszhez hasonlóan ők is "méltányolják" a köztársasági elnök kérését. Gergényi Péter tehát átmenetileg lelépett a színről, noha a fővárosi demonstrációk kezelése kifejezetten az ő kompetenciájába tartozik. Megjelent viszont Bene László, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vezetője, aki 20-án kora délután úgy döntött, az MNB 2006 létszámkorlátozás nélkül, sátrastul, nyilaszászlóstul maradhat a Kossuth téren.
*
Amikor az MNB 2006 vezetői szeptember 19-én bejelentették a BRFK-n, hogy október 25-ig kívánnak a Kossuth téren demonstrálni, már köztudott volt: a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) 2006. október 20-tól a Kossuth tér területére érvényes közterület-használati szerződést kötött a fővárossal. Én is tudtam, mivel október 29-én beszéltem erről Takács Gusztávval, az ilyen ügyekben a Fővárosi Önkormányzat nevében eljáró Várostervezési és Városképvédelmi Bizottság titkárával. Õ kérdésemre elmondta, hogy két hete alá van már írva az október 20-tól november 4-ig szóló megállapodás. Márpedig ez igen lényeges momentum, hiszen jogilag ez időszak alatt a mintegy 4000 négyzetméteres Kossuth tér magánterületnek számított. Legalábbis az az 1756 négyzetméter, amelyre információim szerint ez az igen furcsa közterület-hasznosítási szerződés vonatkozott. Hogy konkrétan a tér melyik 1756 négyzetméteréről van szó, arról ma is mélyen hallgat a rendőrség. Valószínűleg itt is súlyos szakmai hibák történhettek, mert ez az igen lényeges momentum - tudtommal - nem lett pontosítva a szerződésben. Ettől kezdve viszont a rendőrség arra a területre mutogathatott, amelyikre csak akart. Mindenesetre rendezvényem környéke egyértelműen beletartozott a MEH által lefoglalt területbe, különben a rendőrség hazudott volna nekem az egyeztetésen. Az erről szóló október 16-i jegyzőkönyv ugyanis rögzíti: a BRFK szerint az általam az '56-os emlékhely környékére tervezett demonstráció - és értelemszerűen az ettől két méterre lévő, az MNB 2006 által használt gigantikus sörsátor területe is - "térben és időben ütközik" a MEH érvényes közterület-használati szerződésében lefoglalt területtel, ami tehát már nem közterület. Ha Gergényi törvényesen dolgozott volna, úgy az MNB 2006 demonstrációjának az október 20-tól 25-ig szóló részére már szeptember 19-én megállapította volna hatásköre hiányát, hiszen a BRFK-nak demonstrációs ügyekben csak közterületen van felhatalmazása arra, hogy közigazgatási hatóságként lépjen fel - mégis tudomásul vették a bejelentésüket.
Az MNB 2006-nak tehát óriási mákja volt, hogy ez esetben Ger-gényi nem volt jogkövető rendőrtiszt. Velem viszont nem volt ilyen "nagyvonalú". Október 21-én két rendőr kézbesítette számomra 20-i keltezésű határozatát, amelyet Gergényi azt követően írt alá, hogy Bene László az MNB 2006-nak már ugyanerre a helyszínre enge-délyezte a demonstrálást a 23-ai ünnep alatt is. E határozatban az állt, hogy a BRFK megállapítja hatásköre hiányát. Gergényi azzal érvelt, hogy a Köztársasági Õrezred parancsnoka kiemelt II. fokozatú védelmet rendelt el a Kossuth tér egészére, és azt így értelemszerűen műveleti területnek jelölték ki, mert rengeteg védett személy érkezése várható oda. Ezért a BRFK a demonstrációra vonatkozó bejelentésemet a gyülekezési törvény alapján már nem bírálhatja el. Azt is közölte, hogy e parancsnok 2006. október 21-én 00.00 órától elrendelte a Kossuth tér egészének kiürítését és a teret kordonnal záratja le.
Az általam - no meg az MNB 2006 által - megjelölt területet azonban 2006. október 21-én 00.00 órakor nem ürítették ki, kordonnal nem vették körbe. Ha a BRFK nekem megküldött határozatában foglaltak igazak, akkor az országos rendőrfőkapitány az egyes számú verzióm szerint az MNB 2006-nak adott engedélyével súlyos jogsértést követett el, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a Köztársasági Õrezred parancsnoka kiemelt II. fokozatú védelmet rendelt el a Kossuth tér egészére. Ugyancsak jogsértést elkövetve figyelmen kívül hagyta, hogy a Kossuth tér egész területét biztonsági műveleti területté jelölték ki. Sőt, jogsértést elkövetve figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az említett parancsnok 2006. október 21-én 00.00 órától elrendelte a Kossuth tér egészének kiürítését is. Létezik persze egy kettes számú verzió is: mielőtt Bene kiadta az engedélyt az MNB 2006-nak, megsemmisítette az őrezred parancsnokának a rendeletét. Ennek viszont értelemszerűen együtt kellett járni a biztonsági-műveleti terület részleges csökkentésével, amely éppen ott szűnt meg, ahol én szerettem volna demonstrálni.
Egy probléma azonban továbbra is van az MNB 2006-nak kiadott engedéllyel: a Miniszterelnöki Hivatal november 4-ig érvényes közterület-használati szerződése. Így ismét két lehetőség adódik. Az egyik szerint a Miniszterelnöki Hivatal soha nem járult hozzá, hogy az általa használt területen demonstrációt tartsanak. (Valószínűleg ez is oka lehet annak, hogy a Magosz traktoros felvonulását nem engedélyezték november 2-re a térre.) Ebben az esetben Bene László egy közterületnek nem minősülő területen - hatáskörének hiánya ellenére - jogsértő módon engedélyezte az MNB 2006-nak 20-án a gyülekezési törvény hatálya alá nem tartozó demonstráció megtartását. Ráadásul szintén jogsértést elkövetve semmibe vette a Miniszterelnöki Hivatal érvényes közterület-használati szerződésben garantált jogait is. A másik lehetőség szerint a MEH hozzájárult, hogy az MNB 2006 a Kossuth téren demonstrációt tartson. Ezt viszont csak azután tehette meg, hogy a tér érintett részén lemondott a közterület használati jogáról.
Ebben az esetben Gergényi Péter számomra küldött határozatának egyetlen pontja sem felel meg a valóságnak. A demonstrációmra kiszemelt terület tartalmát tekintve nem minősülhet biztonsági-műveleti területnek, ha ott ordítoztak rajta az MNB-sek. Közterület-használati szerződés hatálya alá tartozó terület sem lehet, ha a MEH erre már nem tartott igényt. Akkor viszont kizárásos alapon csak köz-területnek minősülhet. Elutasított demonstrátorként nem lehettem ott 23-án a Kossuth téren, helyette azon töprenghettem, vajon az ORFK vagy a BRFK első számú vezetője sértett-e meg minden létező, a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos jogszabályt.
*
Talán nem maradok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az MNB 2006 első pillanattól kezdve veszélyt jelentett a Magyar Köztársaság demokratikus berendezkedésére, s a kiemelten védett személyek aligha voltak tőlük igazán biztonságban. Az október 23-i hajnal aztán megmutatta, mekkora ökörséget követett el a rendőrség, amikor a törvényességet figyelmen kívül hagyva engedte idáig fajulni az eseményeket. Sólyom László is elgondolkodhat egy kicsit - Petrétei miniszterrel egyetemben -, érdemes-e a békesség látszatának kedvéért beleavatkoznia a rendőrség szakmai munkájába. Hiszen kiderült, hogy az MNB 2006 aktivistái sátraiból fegyvernek minősíthető eszközök kerültek elő. Amiket nyilván azért vittek oda, hogy használhassák. Vagy a rendőrök, vagy a kiemelten védett személyek, vagy mindkét "célcsoport" ellen. Arra számíthattak, hogy ha a rendőrség addig minden esetben gyáván meghátrált velük szemben, akkor az átvizsgálást is elengedik nekik. Mivel a BRFK Bene úr 20-ai döntését követően is fenntartotta azt az abszurd állítását, hogy műveleti terület maradt a Kossuth tér egésze, aggály nélkül megállapítható, hogy Gergényi szerint 23-án hajnalig kizárólag én jelentettem veszélyt a kiemelten védett személyekre nézve, hiszen csak nekem nem engedték meg a tüntetést. Szerintem hajszálon múlt, hogy egy élesben menő "miniforradalommal" ünnepeljen Magyarország, s az 1956-os események után másodszor is a világ érdeklődésének középpontjába kerüljön. Igaz, másodszor csak azért, mert ennyi kiemelten védett személyt a világtörténelem során még sehol sem vertek volna meg egyszerre.
Sólyom László és az alkotmány
A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2001-es módosítását követően tilos közterületeken dohányreklámokat kihelyezni. Erre azóta csak az eladási helyeken van mód. A dohányipar annak érdekében, hogy első számú célközönségéhez, a még nem dohányzó gyerekekhez eljuttassa reklámüzeneteit, az élelmiszerboltok kirakatait kinevezte eladási helynek. Szécsi László, az Országos Dohányfüst-mentes Egyesület alelnöke mintegy 300 pert indított a dohányipart támogató Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség határozatai ellen. Attól kezdve többek között a Philip Morris (amelynek egyik igazgatója, Szetei Gábor jelenleg a kormány tagja) a főfelügyelőséggel karöltve győzködte a bíróságot, hadd legyen dohányreklám a kirakatokban. Ám sorozatban elvesztették Szécsi ellen a pereket; például Marosi Ildikó bírónő 19 esetben ítélte jogellenesnek a kirakati dohányreklámozást.
Ezt konstatálva az egyik dohánygyárat képviselő Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda egy kilencoldalas dolgozatot nyújtott be Marosinak, amelyben azt vezették le a bírónőnek, hogy a kirakati dohányreklámok tiltása alkotmányellenes. A dolgozatot az Alkotmánybíróság volt elnöke, Sólyom László jegyezte.
Marosi bírónőt annyira sokkolta a nagynevű szakértő színre lépése, hogy korábbi döntéseit figyelmen kívül hagyva ettől kezdve már maga is alkotmányosan aggályosnak tekintette a kirakati dohányreklámozás tiltását. Ezért valamennyi e tárgyban ráosztott perét felfüggesztette, mondván, az Alkotmánybíróság döntéséig nem tud határozni. Úgy 7-8 évre megoldódni látszott tehát a kirakati dohányreklámozás problémája a dohányipar számára. Annál is inkább, mert az ügyvédek elfogultságot jelentettek be egy másik, alkotmányossági aggályokkal nem küszködő bíró esetében, s a Fővárosi Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője ezt akceptálta. Ettől kezdve a fővárosi kirakati dohányreklámperek nagy részét Marosi bírónő kapta meg, aki szakmányban fel is függesztette őket.
Szécsi László az első felfüggesztő határozat miatt a Fővárosi Ítélőtáblához fordult jogorvoslatért. Az ítélőtáblán aztán áttanulmányozták a neves szakértő állásfoglalását, és megállapították, hogy Sólyom Lászlónak nincs igaza. A pereskedés a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott, ahol szintén aggály nélkül megállapították, hogy Sólyom ez esetben "mellénézett az Alkotmánynak". Néhány hónap múlva megszűnt a mintegy kétmilliárdos illegális kirakati dohányreklámpiac, a dohányipar visszavonta sok ezer plakátját. Helyette most a pénztárak feletti bokszokat ragasztja tele velük. Újságíróként rendkívül érdekelt, vajon a nagy környezetvédő hírében álló Sólyom Lászlónak miért volt fontos egy olyan - utóbb súlyos presztízsveszteséggel járó - szakértői tanulmányt írnia, amelynek köszönhetően jelentősen növekedhetett volna a gyermekdohányzás. Sikerült kiderítenem: mintegy másfél évvel azt követően, hogy a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda bevállalta a kirakati dohányreklámozás védelmét, Sólyom László betársult a cégbe. Ettől kezdve kifejezett anyagi érdekévé vált, hogy egyetértsen partnerei korábban kialakított álláspontjával.
A szerző újságíró, a Füstirtók a Gyermekdohányzás Ellen Egyesület elnöke.
