A Fidesz múlt hét végi XXI. kongresszusán esett gusztusos hepening hatására (borász bátyánk kis táskájából kicsomagolja a szépen összehajtogatott árpádsávos zászlaját; Philip Árpád apánkról delirál; dörgő taps) ismét műsorra került a demokratikus magyar közélet egyik feketekomédiája, hogy akkor most mi is van a nevezetes selyemáruval.
Fodor Gábor elhatárolódásra szólít fel napirend előtt a parlamentben, mire Kubatov Gábor közli: a Fidesz végiggondolja a javaslatot, mert van ilyen megközelítés is (ti. a tárgy a nyilasok jelképeként emlékezetes), meg olyan is (tesszük fel: Árpád vére, hajj!). Nincs ezen mit végiggondolni, hagyjátok, fiúk! Fújja a szél, fújja! Fújja csak.
Sokan magyarázzák az eredetét, hogy nem is Árpádtól, hanem inkább az Ibériai-félszigeten intézkedő móroktól maradt ránk (szó, ami szó, a Barca-mez gallérjába varrott zászlócska nekünk már régóta gyanús), ilyenformán legalább részben szemita örökség (szó, ami szó, nekünk már az amerikai lobogó is régóta gyanús). Mások a Képes Krónikára hivatkoznak, hogy debizony már abban is. Felesleges. Felőlünk hivatkozhatnának Vackor fürdődresszére is.
Magyar Bálint pedig abbéli funkciójában, miszerint ő a holokauszt oktatását, kutatását támogató nemzetközi szervezet soros elnöke, ilyet szól: "Ha valaki árpádsávos lobogót lenget ma Magyarországon, az nyilasjelképet lobogtat. Ez nem más, mint kódolt antiszemitizmus." Nem. A soros elnök úrnak tévedni tetszik: ez más. Bizony más.
Közben meg lánclevél terjed az interneten, hogy betilcsák a komcsik januárban. Rendeletileg (ti. kormányrendeletileg) be lesz tiltva, nagyon is, s akkor bujdosni kell menni a kurucnak, nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája, jaj, hol lészen szállásunk. Szerencsére ez akkora szürkemarhaság, hogy cáfolni se kéne. (Fodor azért megtette, a kormányrendelet nem überolja a törvényt, az önkényuralmi jelképekről szólót, satöbbi.) S idézgethetnénk napestig a műbalhé további epizódjait, de őszintén szólva elegünk van belőle.
Az árpádsávos zászló nem burkolt antiszemita jelkép, hanem leplezetlen, nyílt színi zsidózás, gyűlöletkeltés, uszítás, punktum. Abból a zászlóból nincs az a pártkongresszus, ami kimosná a nyilasokat, kimosná az elgázosított honfitársainkat. És azt éppenséggel nem is szabad kimosnunk az emlékezetünkből. Az rendben van persze, hogy adott esetben ezt nem mindenki gondolja így ebben az országban. Mondjuk csak a zsidók. Mondjuk csak a zsidók egy része. Csak őket emlékezteti az árpádsáv legyilkolt családtagjaikra. Mi persze úgy tudjuk, nem így van. Mi úgy tudjuk, hogy az ilyesmi igenis a becsület próbája lehet: bárhol és bármikor. És származási, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül tölthet el félelemmel tisztességes embereket. De ha akármilyen kevesen is vannak (nincsenek kevesen), akkor is - azt mindenki tudja, hogy nekik mi jut eszükbe az árpádsávokról. Így annak a zászlónak a lengetése nem más, mint üvöltés: Idevigyázz, zsidó!
Lengessék csak, kevesen is vannak meg nagyon hülyék is, valódi veszélyt nem jelentenek senkire, s a joguk is megvan hozzá - legalább elválik a szar a májtól. De ha van politikai párt, amely megtűri maga közt a lengetőket, azzal már mégiscsak számolni kell. S ha az éppenséggel a legnagyobb ellenzéki párt, akkor akár nyugodtan félhetne is bárki. Mindenki. Még ők is.
