A tökéletes bűntény

Publicisztika

Lamperth Mónikának az októberi választmányról kicsent szavai arról biztosították a szocpárt aggódó alsó és felső középkádereit, hogy ne izguljanak, az uniós fejlesztési pénzek fölötti rendelkezés őnekik marad a terrénumuk és privilégiumuk. Ez vagy így lesz, vagy nem lesz így, meglátjuk.

Lamperth Mónikának az októberi választmányról kicsent szavai arról biztosították a szocpárt aggódó alsó és felső középkádereit, hogy ne izguljanak, az uniós fejlesztési pénzek fölötti rendelkezés őnekik marad a terrénumuk és privilégiumuk. Ez vagy így lesz, vagy nem lesz így, meglátjuk. De az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, a nagyobbik kormánypárt befolyásos vezetője és pszichoterapeutája épp avval nyugtatgatta a szocpárti köznemességet, hogy bár buktak az önkormányzati választáson, nem kell betojni, lesz pénz osztani való. A doktornő nyilván azért mondta ezt, mert a sok kis páciens lelkében épp az osztanivaló hiányának perspektívája okozott egyfajta kedélyállapoti vákuumot és monetáris mélakórt.

Hogy az uniós források kezelése épp így van elképzelve (van pénz osztanivaló), arra nem ez a fönti eset utal egyedül. Orbán Viktor minapi külhoni felszólamlásait is hasonló gondolatok motiválhatták. A rituális komcsizásra biztos nagy szükség volt - Orbán egyszerre beszélt itthoni közönségének, amely másfajta szóból már nem ért, és külföldi elvbarátainak, akik a komcsizást nyilván olyan helyi szokásnak gondolják, mint amikor a bennszülötteknél körbeadják a kancatejet, és mindenkinek bele kell köpnie, miután ivott belőle -, de a lényeg az lehetett: ezeknek ne adjatok pénzt, mert csak elcsórnák, inkább várjuk már ki azt a kis időt, amíg mi jövünk (és mi csórha... izé, amíg mi megannyi Széchenyi-tervet alkotunk belőle!). Aztán. A Nemzeti Fejlesztési Terv immár hosszú évek óta tartó vitájának egyik sarkalatos pontja az, vajon a nyolcezermilliárdnyi fejlesztési pénzt inkább nagyberuházásokra fordítsuk-e, vagy adjuk az embereknek, költsék ők, amire akarják és tudják. A rosszhiszeműek szerint az embereknek való adás szószólói egy kicsit mindig magukra és a családjukra is gondolnak azért. Az sem véletlen, hogy a miniszterelnök hétfői javaslata - az ellenzék is vegyen részt a forráselosztás felügyeletében - hosszú hónapok óta az első olyan indítvány volt, amit nem söpört le az asztalról a Fidesz.

Mindebből persze még nem következik az, hogy az uniós pénzeket el fogják lopni. Hiszen ezen összegek felhasználását szigorú szabályok és az ellenőrzés szigorú mechanizmusai tartják kordában. Aki helytelenül kitöltött pályazatot ad be, vagy hamis számlákkal boltol, megbukik. A trükközés száz és ezer módját zárja ki a rendszer. De naivitás lenne azt hinni, hogy mindet.

Uniós forrásokból például gond nélkül lehet tetszőleges, ám csekély gépjárműforgalommal bíró magyar faluban egy csinos körforgalmat építeni, szép halastóval a közepén. Vagy a falu ötszáz lakójából egy pompás átképzési programmal cirka 250 vadonatúj parkgondozót előállítani. Olyan dolgokat kitalálni, amelyek valójában nem segítik a helyi közösség gazdasági felemelkedését, amelyektől nem nő a foglalkoztatottság, csak addig, amíg a pályazatból futja a személyi költségekre. A körforgalmat egy idő után benövi a gaz, az aranyhalakat kifogják és megeszik, és a falu lakói nemsokára ugyanott tartanak, ahol azelőtt. De ez - hogy ostobaságokra megy el a pénz - a kockázatoknak csak az egyik része. A másik politikai természetű. Az uniós forrásokhoz való hozzáférés információt igényel (az ellenőrzések kijátszása nemkülönben), tudást, ügyintézési jártasságot, kapcsolatokat, csupa olyasmit, amivel természetszerűleg a hatalmon lévők - legyen szó a regionális fejlesztési tanácsokról, azok alsóbb szintű szerveiről, vagy az önkormányzatokról - rendelkeznek. A pályázati pénzek körül bábáskodók e virtuális tőke segítségével komplett alvállalkozói mikrokozmoszt építhetnek ki, amelyben az anyagi és helyi, kispolitikai természetű szívességek röppályája végképp ellenőrizhetetlenné válik. Abban a pillanatban, amikor ez lesz a forráselosztás leitmotívuma, az egészet már meg is ette a fene.

Természetesen nem azt állítjuk, hogy Magyarországon így alakul. De az uniós pénzek felhasználása biztos nem a probléma megoldása. Azt magunkban kell keresnünk.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.