A hajdani kormánypártból maradt legjelentékenyebb formáció, a jelenlegi MDF visszavonhatatlanul kis párt lett: azért küzd, hogy 1998 után is a parlamentben lehessen. A kereszténydemokraták az egykori MDF-éhez hasonló utat járnak be, sőt: ha igyekeznek, már ebben a ciklusban sikerül magukat kidolgozniuk az Országgyűlésből. A kisgazdapárt közösködni eddig senkivel nem hajlandó elnöke hirtelen felfedezi, hogy úgynevezett gazdasági elképzeléseik mily nagy hasonlatosságot mutatnak a Fideszéivel. Ez utóbbi momentum két dolgot jelenthet: egyrészt a spicligyanúba keveredett Vezér magabiztosságát igencsak megviselhették az utóbbi napok eseményei, másrészt azt, hogy ellenzéki térfélen a Fidesz immár megkerülhetetlen tényező.
Ami így van. Hogy ezt a sors hozta-e így, vagy pedig - ahogyan azt egyes MDF-es, néppárti, KDNP-s politikusok állítják hol burkoltan, hol (mint leglátványosabban Giczy pártelnök) nyíltan - a fiatal demokraták jól átgondolt és kivitelezett stratégiája-e az egész? Mindent egybevetve úgy tűnik, azok, akik azt mondják, hogy az 1990-94 közötti kormánypártok szétverésében a Fideszé a főszerep, nem alaptalanul teszik ezt. A Fidesz meg akarta szerezni a jobbközép szavazótábort, s a dolgok jelenlegi állása szerint ez sikerülhet is neki. Ha így lesz, az jelentős politikai tett, értékeljük bárhogyan is magát a folyamatot. A kérdés csak az, lesz-e erejük megállni itt, vagy pedig néhai Antall József téveszméjének a jegyében megpróbálják-e "integrálni", vagy mi, a szélsőjobbot - egyre kevésbé kódolt xenofób retorikájuk erre utal. Amivel egyet biztosan elérnek: szavazókat löknek az MSZP karjaiba.
Ámbár ki tudja, lehet, épp ez a céljuk.
