Ulster lángjai

  • 1997. július 10.

Publicisztika

Tavaly másképp történt. Más kormány volt Londonban, más kormány volt Dublinban, más politikusok próbáltak közvetíteni protestánsok és katolikusok között Észak-Írországban. Akkor az lett kitalálva, hogy a protestánsok, az Orániai Rend Drumcreeból mégsem mehetnek át Portadownba, és útközben nem masírozhatnak át a katolikusok utcáin. A drumcree-i masírozók aztán öt napig nem mozdultak ki a templomkertből, fölöttük katonai helikopterek köröztek, körülöttük plasztikpajzs mögött rendőrök és katonák. És egyre többen lettek. Amikor már egész Észak-Írországból arrafelé indult a nép, a rendőrfőkapitány engedett. Az Orániai Rend végigmenetelt a Garvaghy roadon. Utána napokig lángolt Ulster.

Tavaly másképp történt. Más kormány volt Londonban, más kormány volt Dublinban, más politikusok próbáltak közvetíteni protestánsok és katolikusok között Észak-Írországban. Akkor az lett kitalálva, hogy a protestánsok, az Orániai Rend Drumcreeból mégsem mehetnek át Portadownba, és útközben nem masírozhatnak át a katolikusok utcáin. A drumcree-i masírozók aztán öt napig nem mozdultak ki a templomkertből, fölöttük katonai helikopterek köröztek, körülöttük plasztikpajzs mögött rendőrök és katonák. És egyre többen lettek. Amikor már egész Észak-Írországból arrafelé indult a nép, a rendőrfőkapitány engedett. Az Orániai Rend végigmenetelt a Garvaghy roadon. Utána napokig lángolt Ulster.

De idén másképp történt. Másképp történt ugyanaz. Idén Mo Mowlam, a brit kormány Észak-Írországért felelős minisztere az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy az Orániai Rend végigvonulhat a Garvaghy roadon, nem tiltja be és nem téríti el a menetet - még mindig ez a kisebbik rossz. Múlt vasárnap a mókás ruhába öltözött, keménykalapos protestáns férfiak néma csendben elhaladtak katolikus honfitársaik sorfala előtt, akik sértéseket és fenyegetéseket kiabáltak feléjük, és náciknak nevezték őket. De az igazi megaláztatást mégis ők szenvedték el. Észak-Írország térképét gettók adják ki. A gettólakók arcról is felismerik a saját fajtájukat és a másikat, épp ezért ritkán tévednek az ellenség negyedeibe. Amelyekről azt gondolják, hogy igazából az is az övék. Ez az értelme a látszatra minden értelem nélküli marching seasonnak, a tavasztól augusztusig tartó felvonulási évadnak, amikor az Orániai Rend, a protestáns, tehát többségi, tehát lojalista kulturális és hagyományőrző szervezet átvonul kisebbségi katolikusok utcáin. A tér szimbolikus birtokbavétele; és mielőtt hülyének néznénk őket, gondoljunk arra, hogy hány emléktáblát meg szobrot avattak Erdélyben a magyarok 1990 után. Az Orániai Rend azt mondja: ez az ország a miénk, jogunk van benne járkálni. A katolikusok azt mondják: ez az utca meg a miénk, és jogunk van beverni a pofátokat, ha idejöttök. Múlt vasárnap a katolikusok nem verték be senkinek a pofáját: a menetelés alatt a RUC, a - protestáns többségű - északír rendőrség tartotta őket távol a menetelőktől, és aznap este, hogy teljes legyen a vereségük, még meg is verték őket, mintegy magánszorgalomból.

Pedig még néhány hete is úgy tűnt, hogy sikerül asztalhoz ültetni a katolikus kisebbség legerősebb politikai pártjának, a Sinn Féinnek a vezetőit. A brit kormány teljesítette volna követelésüket, köztük azt is, hogy a fegyverek beszolgáltatása ne a tárgyalások előtt, hanem azokkal párhuzamosan történjék. Sőt - Tony Blairék arra is hajlottak volna, hogy a legnagyobb írfaló seggfejt, Ian Paisley tiszteletest kihagyják a békefolyamatból. A Sinn Féin ezek után nehezen mondhatott volna nemet - és a Sinn Féin nélkül nemcsak béke nincs, de nincs háború sem. Azok, akik háborút akarnak, meg kellett hogy akadályozzák a Sinn Féin bekapcsolódását a békefolyamatba. Ezért lőtt le két, női ruhába öltözött IRA-tag két rendőrt június 16-án, a felvonulási évad elején Lurganban. A többi már ment a maga útján. A Sinn Féint ezután nem hívták sehová: múlt vasárnap óta már ha hívnák, se menne. És Ulster idén nyáron is sokáig fog lángolni.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.