n ´56-os szagot érzek a levegőben - mondja egy hibbant nyugdíjas a Kossuth téren -, forradalmat csinálunk.
Mióta Orbán ama meggyőződésének adott hangot, hogy a választási eredmények körül valami nincs rendben, és beüzemelt a demokráciavonal, és szerfölött szaporodnak a polgári körök, a forradalom mindjárt itt van. Negyven napja van a kormánynak, mondta Kövér.
Mi az, hogy forradalom?
A forradalom az, hogy a nép majd a vállán viszi be Orbán Viktort a Parlamentbe. A tévé közvetíteni fogja, mi meg másodszor is a címlapra tesszük sz. h. Dénes Jánost, csak ezúttal Orbán Viktorral a vállán, míg Waszlavik és többi gazember Gábor Áron rézágyúját és saját pecsenyéjét sütögeti az Aurorán.
Ebből is látszik: forradalom még nincs. De akkor miért mondják? Mert zűrzavar viszont már van. A téren, a hídon tüntetők fejében: ellenőrizhetetlen, követhetetlen, káosz, zavarodottság. Nincsen célja, hisz ez maga a cél. Ezt akarták, hacsak nem forradalmat. Az eszük éppenséggel megvan hozzá. Az egész akkora marhaság, hogy különösebb istenkísértés nélkül eljátszhatunk ezzel a gondolatnak látszó homállyal. Legyen nekik forradalom. Dénes János, Makovecz Imre, Gazember és Bencsik beviszik Viktort a Parlamentbe, és látják, hogy megérkeztek, hiába maradna még négy vállon, leteszik, s mint kik jól végezték nagy dolgukat, lesik, mit mond Orbán. Mit is mondhat?
"Nyissátok meg a Margit-szigetet a szegények előtt!" Meglesz, Főnök!
"Vigyétek a gyerekeket a Balatonra!" Igenis, csarnok, negyedik vágány.
"Hívjátok Szabó bácsit a Széna térről!" Próbáljuk, de beugrott mangóért a Mammutba.
"Jött valami teniszező, hozta Erdélyt, kérdi, hova teheti le, de nyomban, mert megy vissza a vonata." Állítsa a Parlament falához, délután behordják a kormányőrök. Hívják Stumpfot, dobjon be pénzt a parkolóórába, nehogy elvigye Erdélyt Demszky.
Aztán mindenki néz bután, rutingyakorlat.
Főnök, mondani kéne valamit a magyaroknak! Ja! Hajrá, magyarok! Elzavartuk a vörösöket, kiírjuk a szabad és demokratikus választásokat! Nem jó, főnök, megint téged zavarnak el. Akkor nem írjuk ki, válasszatok királlyá! Jó, az országimázs most próbálja befagyasztani a Dunát, de drága lesz. I am Viktor. I. Viktor.
Főnök, mondani kéne valamit az EU-nak! Ja! Most mit nézel, EU? Ti is tele vagytok királlyal: Erzsébet, János, Károly, Harald, öcsém, Júlia, Romeo.
Mit mondhatnak erre? Legfeljebb annyit, hogy hülye vagy, kezeltesd magad: híd, korona, fogorvosra is szükséged lesz, az utolsó legitim miniszterelnök már jelölt korában megmondta, hogy a magyaroknak baj van a fogukkal. Az, kurvára fáj, különösen a férfiaknak.
Aztán Dénes János (ez is lehetne egy király neve), a Makovecz (ez nem), a Bencsik (ez se) és a Gazember (ez döfi, III. avagy Nyársforgató Gazi) szépen hazamennek, és viszik Viktorkát is, álmok álmodói.
Nincs és nem is lesz forradalom. Hülye hőzöngés van, de már most látszik, ez se tart semeddig, ma már csak tíz embert kellett hazaküldeni az Árpád hídról. Holnap talán észreveszik magukat. És ha nem?
Akkor marad a káosz - bennük és körülöttük. A "polgári körök" közül nekünk a legkedvesebb az, amelyiket Tiszta Kézzel, Szívvel és Lélekkel a Nemzetért az Országért Nemzeti Kezdeményezésnek hívnak (becsszó), de az sem rossz (Egri Végvár Körök Polgári Fóruma), amelyik bojkottot hirdetett a Heves Megyei Hírlap ellen, aminek ettől enyhén emelkedni kezdett a példányszáma. (Hol lehet ilyen bojkottot rendelni? És mennyiért?) Kerényi Imre Egerben országos kereskedelmi televíziót követel az "ötmillió polgári" magyarnak: aggyá pénzt valaki tévére, ez még érthető: de hogy "kereskedelmi"? Melyik glóbuszon él ez? Ismeri-e a szó értelmét: kereskedelem? Járt-e már közértben? Pécsen a köztársaság egyik első bukott minisztere, Andrásfalvy Bertalan döntene kormányt pár fővel: még a puccshoz is kevesen lennének, nemhogy forradalomhoz, még akkor is, ha mind tábornok lenne. Kristóf Attila a Magyar Nemzetben azt kérdezi Orbán Viktortól: "Mi esne jobban: Japánban egy olyan csapatban gólt rúgni, amely világbajnokságot nyer, vagy olyan miniszterelnöknek lenni, amilyen ön volt, és amilyen lehet?" És tudják mit: az exminiszterelnök válaszolt rá! De mit válaszolt volna például arra a kérdésre, hogy mi esne önnek jobban: gulyásleves csipetkével, idei zöldséggel vagy paralelepipedon? Arra is biztos azt, rezzenéstelenül, hogy "az az út, amelyen járok, súlyos felelősséget ró rám".
Ez nem színvonal. A Kárpátok Magyar Nemzeti Radikális Párt, a Lelkiismeret ´88, Kerényi Imre, a sumér-magyar rokonság, Jézus Krisztus magyar volt, ez nem politika. Ez nem válasz semmire. Ez okkultizmus. Orbán megszűnt parlamenti politikusnak lenni, és ez egy parlamenti demokráciában ritkán szokott bejönni. Még az lehet, hogy direkt csinálja, de annak meg mi értelme lenne. Hiszen Orbán parlamenti politikusként nyert választást négy éve: azért, mert azt akkor jobban csinálta, mint az ellenfelei. Közben a Fidesz, a párt Pokorni lemondása után forrong: szegény Deutsch Tamást megint megvezették, de az is lehet, hogy fogalmuk sincs, mit csináljanak. Ki mer hideg vizes borogatást kérni -a főnök homlokára?
Egyszer, ha olyan hangosan röhögik körül őket, hogy meghallják, talán ez az idő is eljön. De addig egészen biztosan marad ez a kormány.
Hacsak saját magát meg nem buktatja.
