Maldív magyaráz

  • 2002. július 11.

Publicisztika

Próbáljunk a sport nyelvén szólni, hátha abból ért a polgár.

n

A politikával sűrűn átszőtt honi sportmitológia alapvető toposza - rögtön a nekünk sosincs mákunk után - az orvul, aljasul elcsalt meccs. A döntő (elődöntő, negyeddöntő), mint tudjuk, rendre nekünk áll: nálunk csupa klasszis, ha pályára lépnek, felsír örömében a gyöptégla. A túloldalon ellenszenves, gyanús hátterű bunkók, akik csak faultolni meg fikázni bírnak. A végkövetkeztetés esetről esetre azonos: mivel a meccs előtt mindenki nekünk adta a meccset (mi magunk legalábbis biztosan), ráadásul sok pénzünk úszna, ha buknánk, úgyhogy nyerni kell, ez isteni törvény; és aki azt megsérti, az csal. És persze teszik is: nem adják meg Puskás gólját, elcsalják Tichyét, kiállítják a Törőcsiket, holott nem is ő kezdte, lefújják (nem fújják le) a lest stb. E legendárium nem csak a magyar futball sajátja, más sportágakból (vízilabda, pingpong, sakk, diplomácia, hadtörténet) hasonló esetek százait lehet felhozni. A levont tanulság is hasonlatos: mi vagyunk az erkölcsi győztesek, noha szoptunk, velünk az ország, a magyarok istene, akkor meg ki ellenünk. Mert az meg sem fordul senki fejében, hogy ostobák voltunk, rossz napot fogtunk ki, vagy egyszerűen csak nem volt szerencsénk.

Az adott metafizikai dimenzión belül, azaz a mieink által tulajdonképpen megnyert, ám a jegyzőkönyv szerint elveszített meccsek esetében egy dolog még nem fordult elő: eleddig még senkinek sem jutott eszébe újraszámláltatni a lőtt gólokat. Pláne az elfogulatlan B-közép panaszára hivatkozva (ők valahogy több lőtt gólra emlékeznek). Pedig adott esetben könnyű volt a dugókat fejben tartani: két forduló után rúgott gól nélkül esett ki a csapat, amit, tudjuk, baromi nehéz otthon megmagyarázni, pláne, ha közben akkora az arcunk (azóta is), hogy nem fér be az öltözőbe.

O. V. bukott szöv. kap.-nak és szakmai stábjának éppen ezért nem kellene oly nagy reményeket fűzni a drukkerek fanatizmusához: az ordítás széllel szemben nem fújja be a labdát a hálóba.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.