Mackóban (Illovszky Rudolf, 1922-2008)

  • .
  • 2008. október 16.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. október 2. A nagyon szép megemlékezés kiegészítésre szorul.
A szerző - nyilvánvalóan életkori sajátosságok miatt - Illovszkyt csak mint edzőt és a Vasashoz hűséges sportembert méltatja. Az én idősebb és még idősebb (s nem csak Vasas-szurkoló) korosztályom emlékezetében Rudi azonban elsősorban játékosként marad(t) meg. Ez a pályán kívül szolid ember a pályán "bolond" volt, az a szívemhez oly közel álló típus, aki maga sem tudta, mit fog a következő pillanatban a labdával és az ellenféllel csinálni. Ördöngösen cselezett, remekül lőtt, s - ahogy a hülye riporteri szleng mondaná - a beadással sem állt hadilábon: tízből tízszer képes volt centere, Sziszi (Szilágyi Gyula) fejére varázsolni a labdát. Azok közé a világklasszisok közé tartozott, akik legalább kéttucatnyian voltak (közülük Sándor Csikar a klasszikus példa, de Szojka, Kovács I. Imre, Bundzsák, Kotász stb., stb. is említhető), és akiknek többnyire csak a B-válogatottban jutott hely, mert az első tucat elfoglalta előlük - méltán - az A-válogatottságot és a világhírt. Illovszky a világ egyik legjobb balszélsője volt. Pechjére vele egy időben rúgta a labdát a világ nem az egyik legjobb, hanem a legjobb balszélsője, a Bolondnak becézett Czibor Zoltán.

Bojtár Endre

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).