A szerző - nyilvánvalóan életkori sajátosságok miatt - Illovszkyt csak mint edzőt és a Vasashoz hűséges sportembert méltatja. Az én idősebb és még idősebb (s nem csak Vasas-szurkoló) korosztályom emlékezetében Rudi azonban elsősorban játékosként marad(t) meg. Ez a pályán kívül szolid ember a pályán "bolond" volt, az a szívemhez oly közel álló típus, aki maga sem tudta, mit fog a következő pillanatban a labdával és az ellenféllel csinálni. Ördöngösen cselezett, remekül lőtt, s - ahogy a hülye riporteri szleng mondaná - a beadással sem állt hadilábon: tízből tízszer képes volt centere, Sziszi (Szilágyi Gyula) fejére varázsolni a labdát. Azok közé a világklasszisok közé tartozott, akik legalább kéttucatnyian voltak (közülük Sándor Csikar a klasszikus példa, de Szojka, Kovács I. Imre, Bundzsák, Kotász stb., stb. is említhető), és akiknek többnyire csak a B-válogatottban jutott hely, mert az első tucat elfoglalta előlük - méltán - az A-válogatottságot és a világhírt. Illovszky a világ egyik legjobb balszélsője volt. Pechjére vele egy időben rúgta a labdát a világ nem az egyik legjobb, hanem a legjobb balszélsője, a Bolondnak becézett Czibor Zoltán.
Bojtár Endre
