Tisztelt Dósa Mariann!
| ||
Nem tudom, ki adta a számba, hogy én a baloldali elitet akarom összehozni, az elit szót kifejezetten utálom, sosem használom, felettébb valószínűtlen, hogy mondtam. Azért árulja el, hol nyilatkoztam. Ám sajnos, Szárszó nem egy háromnapos konferencia, hanem egy sátor, ahol 35 fokos melegben maximum két órát lehet figyelni, s az egymás közötti kis beszélgetések legalább olyan fontosak. Nem lehet az ország dolgait megoldani. Én egyetlen témát vetettem fel, a szomszédos Kötcsén megfogalmazott „centrális erőtér” gondolatát, magyarul az egypártrendszert, illetve ennek az eltüntetését, akárkik által. Nekem mindegy, csak ne legyen.
Ehelyett ezer mást kérnek számon tőlem. Nekem csak arra futja az erőmből, hogy 300-400 vendégem jól érezze magát, legyen vidám és büszke. Elhívhatok nagyon sok derék embert, akik kevésbé ismertek. Netán alakítsanak egy 13. ellenzéki pártot? Vagy oldjuk meg az összes szociális, egészségügyi, önkormányzati, gazdasági, alkotmányjogi kérdést ebédig? Majd Schiffer, Hont és Tóta W. urak finom publicisztikáikkal megoldják, hogy ne egy emberé legyen az ország. Csak nekem már nincs annyi időm rá, ennyit tehetek. Gondolja, hogy engem nem bánt a szegénység, a nyomor, a munkahelyi alávetettség? (Már akinek még van munkahelye) A Milla rendezvényein megpróbáltak ilyen szónokokat, ott voltam többször, nem volt valami nagy siker, bármilyen jó szándékú emberek voltak. A sátor egy színpad, azokat pedig nem nagyon akartam hallgatni, akik ki akarják dobni az előző húsz évet. Már kidobták az előző 40-et is az életemből, nekem nincs másik. S mi lesz helyette? Vagy lát valamilyen értelmes szerveződést, amelynek van esélye ez ellen a diktatúra ellen? Akkor mégis maradnak a pártok. Amúgy Szárszón ki volt írva, hogy háromnál több ember csak akkor beszélhet egymással, ha nem alapít egy újabb pártot!
Igen, én Orbán-fóbiában szenvedek, ugyanis ő határozza meg életem minden percét, fogyó óráimat, s félek, a fiaimét és az unokáimét is. Most meg megy a vita egy vécéről, meg arról, hogy három szegény milliárdos gyűlöletbrigád kívül rekedt, s csak 60 lapot hívtam meg. Gratulálok. Ez persze nem Önnek szól, hanem akik ezzel csesztetnek. OV meg egy jót röhög.
Ennyit tehettem, elitista pedig sosem voltam, ezért félek, hogy kártyavárra építette a cikkét. Amiket Ön ajánl, az egy panasznap lett volna 9 hónappal a választások előtt. Ennyi idő alatt maximum egy csecsemőt lehet szülni, Messiást nehéz, vannak, akik évezredek óta várnak rá. Akkor miért baj az, ha egy kis békét akartam teremteni azok között, akik nem tudnak megállapodni szinte semmiben? Vagy tud valakit, aki most rögtön új útra tudja vinni az országot? A maga által ajánlott témák nagyon fontosak, de 2011-ben kellett volna tisztázni őket. Vagy menjen ez tovább 2018-ig, 2022-ig, 2026-ig? Mert ennél szinte minden jobb.
1998-ban az szerepelt a Hócipő címlapján, hogy válaszd a legkisebb rosszat. Most sem tudok mást ajánlani. Magának még van ideje, váltsa valóra generációjával az elképzeléseit, bár én a kedves, ismeretlen fiatalokban sem bízok annyira 1989 óta. Akkor miért kell ennyire fikázni az idősebbeket? Mérayval, Konráddal, Hellerrel, Paul Lendvaival kezdődött a beszélgetés, akik '56 és a hetvenes évek óta harcolnak az egypártrendszer ellen. Utána egy '68-as, '77-es prágai úr, Petr Pithart – Csehszlovákia első szabad miniszterelnöke 1990-ben – levele következett, aki kereszténydemokrata és Orbán zsarnoksága ellen buzdított. Csak ehelyett Mimi vécéjét láthatta az Indexen. Állítólag ez a lendületes, fiatal újságírás.
Üdvözli Farkasházy Tivadar
