Magzatvízállásjelentés

  • 1998. március 26.

Publicisztika

A dávodi magzatper főszereplője, a 13 éves leány olyan bajba került, amiről eddig úgy tudta, van belőle kiút. Meglehet, inkább a Szerencsekereket kíséri figyelemmel, vagy a divatfront változásait, ahelyett hogy a politikai diskurzusokat követné; a lényeg annyi, hogy elment a szervezett angyalcsinálás helyi fellegvárába, ahonnan a nyilvánosság ítélőszéke elé kanyarodott az útja, míg sorsa Istené és a nőgyógyászé helyett az Alfa Szövetség, valamint a független magyar bíróság kezébe került.
A dávodi magzatper főszereplője, a 13 éves leány olyan bajba került, amiről eddig úgy tudta, van belőle kiút. Meglehet, inkább a Szerencsekereket kíséri figyelemmel, vagy a divatfront változásait, ahelyett hogy a politikai diskurzusokat követné; a lényeg annyi, hogy elment a szervezett angyalcsinálás helyi fellegvárába, ahonnan a nyilvánosság ítélőszéke elé kanyarodott az útja, míg sorsa Istené és a nőgyógyászé helyett az Alfa Szövetség, valamint a független magyar bíróság kezébe került.

Az f. m. bíróság, mi mást tenne, vacillál, a végén pedig előrukkol az ítélettel, a két lehetséges közül az egyikkel, szülésre kötelezi alperest, elvégre hogy jön az ahhoz, hogy bizonyos (pl. a vallási) interpretációk szerint önálló személyiséggel és akarattal rendelkező, parti- és jogképes magzatát csak úgy elrekkentesse. Másrészt, ami a magzatot illeti, minden köteles tisztelet ellenére, amit minden létforma iránt éreznünk minimum javallt, ne feledkezzünk meg arról, hogy neki se neme, se neve, se lakcíme, se családi állapota, de még TAJ-száma sincs, illendő volna tehát, hogy a jogszolgáltatás ellenfele javára döntsön, aki, igaz, kiskorú, de a jog és a népességigazgatás eszközeivel behatárolható. És aki azt akarja, hogy ne. És nincs az az alkotmány vagy jogrend, ami őt ebben megakadályozhatná; vagy legalábbis Magyarországon nincs.

A tételes jog önmagában nem elégséges minden lehetséges élethelyzet megoldására. Ezúttal azért nem, mert mire hatályának érvényt szerezne a másodfokú bíróság, a magzat megszületik, felnő, regionális konfliktusokat és eperleveseket él túl, leérettségizik, elkallódik, megöregszik, meghal. Mert előbukkanhat a semmiből holmi Alfa Magzatvédelmi Szövetség - róluk annyit tudni, hogy információikat besúgás, gyónási titok megszegése, védőnőkre gyakorolt ráhatás útján szerzik be, ám céljuk, az élet védelme, nemes -, és felforgathatja, méghozzá fenekestül, a jogrendet, hányhatja a fittyet az alkotmányra, és bejöhet neki. Hogy mindezt mivel érték el, érdemes volna megtudni, feltehetően meglepő részletekkel lennének gazdagabbak a köztársaság történelmének késői kutatói; de aligha remélhetjük, hogy valaha is megtudunk róluk és módszereikről valamit azon felül, hogy százezer forinttal kecsegtetik a magzatot, ha sikerül megszültetni, örökbe fogadó szülőkkel felcseperíttetni, kistafírozni az életre. Százezer forint szép summa, szalonnát, kivált iparit, pl. köbméterszám vehetünk belőle,de egy ember, valamint a jogrendszer léte vagy nemléte ennél azért többe is kerülhetne, legalább ezek a zsebfundik, akik, ha most nyernek, aligha állnak meg, mielőtt egy jó kis puccsot nem sikerül inszcenálniuk, kitehettek volna magukért.

Az ítélet egyébként nem jogerős. Még szép, mondhatnók.

Figyelmébe ajánljuk