Megáll az ütő

  • .
  • 2010. február 25.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. január 21. Barotányi Zoltán ismét írt egy kellemesen olvasmányos cikket, ezúttal a klímakutatásról.
Persze azért csak, hogy a szerzőt megdicsérjem, nem írnék levelet.

Valamikor a hőskorban a környezetkutatók körében felmerült, hogy a Föld kétségkívül tapasztalható melegedése (amit a gleccserek rövidülése mutat), és az emberi tevékenység közt lehet összefüggés. Lehet, mert volna rá logikus magyarázat, de bizonyítani még nem sikerült. Na, erre való az ún. óvatosság elve: ha egy jelentős környezeti hatással járó összefüggés sejthető, de bizonyítása meghaladja képességeinket, akkor tegyünk úgy, mintha bizonyított lenne, és tegyük meg a kárelhárításhoz szükségesnek gondolt lépéseket! És lőn: "Immáron politikai döntéshozók asztalán hevernek és komoly nemzetközi tanácskozások alapját képezik azon, egyszerre a múlt rekonstrukciójával és a jövő előrejelzésével foglalkozó éghajlati modellek, amelyek néhány éve tán csak a közvélemény egészen kis részében váltottak ki izgalmakat."

Jó környezetvédőként tehát örülhetnénk, végre sikerült föllármázni a politikusokat. Mégsem örülünk. (Mi már csak ilyen fránya népség vagyunk.) Amikor a politikusok kézbe vesznek tudományos hipotéziseket, azokat szavazatszerzésre használják. Mert hogy ma, meg még darab ideig van státuszuk, de a következő választáson is mandátumot kell szerezni. Ezért aztán propagandanyelvre fordítják le a tudósok szavait. Amivel a Mary nénit riogatni lehet. El fogja mosni a tenger a kertjét, Mary néni, kutyaólastul! Miért mossa el a tenger a kutyaólat? Mert galádok CO2-ot meg metánt nyomnak a levegőbe, attól az fölmelegszik. Ki is tágul tőle a tenger, meg bele is folyik rengeteg elolvadt jég, azt elnyeli a kutyaólat. Ezt megérti a Mary néni, és rászavaz a politikusra. A politikusnak meg csinálnia kell valamit, mert ezzel a dumával még egyszer nem kerül különben hatalomközelbe (amiért pedig él-hal). Hát támogat olyan kutatásokat, amelyek azt célozzák, hogy a légköri CO2-ból hogyan lehet szénhidrogéneket vagy alkoholokat előállítani, hogyan lehet föld alá nyomni a CO2-ot. Holott csak a Hess-törvényt kell elővenni (középiskolás anyag), és rögtön átláthatjuk, hogy ha mi küldtük a sok CO2-ot az ájerbe, mert így tudtunk fűteni, meg közlekedni, akkor azt a tengernyi hőt, amit szépapáinktól napjainkig megtermeltünk, most mind vissza kell valamiből adni.

Meg nagy híve lesz a politikus az atomerőműveknek. Mert az nem termel CO2-ot. Termel helyette évtízezredekig sugárzó radioaktív hulladékot. Aztán, ha kicsit szórakozottak az alkalmazottak, akkor az se csuda, ha az elröppenő erőmű bő Magyarországnyi (pardon, dél-karolinányi) területet megszór ezzel-azzal, évezredekre lakhatatlanná téve azt. Meg diétáztatná a teheneket a politikus, ne szellentsenek már annyit (metán!) - fene a kérődző fajtájukat! Mert azt nem sikerült még eljuttatnunk a politikusok tudatáig, hogy azt ugyan nem bizonyította senki, hogy emberi oka van a globális fölmelegedésnek, de azt igen, hogy túlhasználjuk a Földet. Ezen pedig nem segítenek az atomerőművek (sőt!), nem segít a diétás marhatartás, a föld alá dugott CO2. Mást kellene tenni. De az nem népszerű.

Pasinszki József

igazságügyi vegyész- és

környezetvédelmi szakértő

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.