Megáll az ütő

  • .
  • 2010. február 25.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. január 21. Barotányi Zoltán ismét írt egy kellemesen olvasmányos cikket, ezúttal a klímakutatásról.
Persze azért csak, hogy a szerzőt megdicsérjem, nem írnék levelet.

Valamikor a hőskorban a környezetkutatók körében felmerült, hogy a Föld kétségkívül tapasztalható melegedése (amit a gleccserek rövidülése mutat), és az emberi tevékenység közt lehet összefüggés. Lehet, mert volna rá logikus magyarázat, de bizonyítani még nem sikerült. Na, erre való az ún. óvatosság elve: ha egy jelentős környezeti hatással járó összefüggés sejthető, de bizonyítása meghaladja képességeinket, akkor tegyünk úgy, mintha bizonyított lenne, és tegyük meg a kárelhárításhoz szükségesnek gondolt lépéseket! És lőn: "Immáron politikai döntéshozók asztalán hevernek és komoly nemzetközi tanácskozások alapját képezik azon, egyszerre a múlt rekonstrukciójával és a jövő előrejelzésével foglalkozó éghajlati modellek, amelyek néhány éve tán csak a közvélemény egészen kis részében váltottak ki izgalmakat."

Jó környezetvédőként tehát örülhetnénk, végre sikerült föllármázni a politikusokat. Mégsem örülünk. (Mi már csak ilyen fránya népség vagyunk.) Amikor a politikusok kézbe vesznek tudományos hipotéziseket, azokat szavazatszerzésre használják. Mert hogy ma, meg még darab ideig van státuszuk, de a következő választáson is mandátumot kell szerezni. Ezért aztán propagandanyelvre fordítják le a tudósok szavait. Amivel a Mary nénit riogatni lehet. El fogja mosni a tenger a kertjét, Mary néni, kutyaólastul! Miért mossa el a tenger a kutyaólat? Mert galádok CO2-ot meg metánt nyomnak a levegőbe, attól az fölmelegszik. Ki is tágul tőle a tenger, meg bele is folyik rengeteg elolvadt jég, azt elnyeli a kutyaólat. Ezt megérti a Mary néni, és rászavaz a politikusra. A politikusnak meg csinálnia kell valamit, mert ezzel a dumával még egyszer nem kerül különben hatalomközelbe (amiért pedig él-hal). Hát támogat olyan kutatásokat, amelyek azt célozzák, hogy a légköri CO2-ból hogyan lehet szénhidrogéneket vagy alkoholokat előállítani, hogyan lehet föld alá nyomni a CO2-ot. Holott csak a Hess-törvényt kell elővenni (középiskolás anyag), és rögtön átláthatjuk, hogy ha mi küldtük a sok CO2-ot az ájerbe, mert így tudtunk fűteni, meg közlekedni, akkor azt a tengernyi hőt, amit szépapáinktól napjainkig megtermeltünk, most mind vissza kell valamiből adni.

Meg nagy híve lesz a politikus az atomerőműveknek. Mert az nem termel CO2-ot. Termel helyette évtízezredekig sugárzó radioaktív hulladékot. Aztán, ha kicsit szórakozottak az alkalmazottak, akkor az se csuda, ha az elröppenő erőmű bő Magyarországnyi (pardon, dél-karolinányi) területet megszór ezzel-azzal, évezredekre lakhatatlanná téve azt. Meg diétáztatná a teheneket a politikus, ne szellentsenek már annyit (metán!) - fene a kérődző fajtájukat! Mert azt nem sikerült még eljuttatnunk a politikusok tudatáig, hogy azt ugyan nem bizonyította senki, hogy emberi oka van a globális fölmelegedésnek, de azt igen, hogy túlhasználjuk a Földet. Ezen pedig nem segítenek az atomerőművek (sőt!), nem segít a diétás marhatartás, a föld alá dugott CO2. Mást kellene tenni. De az nem népszerű.

Pasinszki József

igazságügyi vegyész- és

környezetvédelmi szakértő

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.