Megharapta

Publicisztika

Oh, l'arme miracle slovenienne "Krpan", attendue depuis longtemps - e veretes mondat valamikor 2008 júliusában fog elhangzani a francia sportújságírás veteránja, a 108 éves Jean-Hubert Vieux-Con szájából. Az előző negyedórában olyat láttak a Tour de France helyszínen tartózkodó szerencsés nézői, amit addig még soha.

Oh, l'arme miracle slovenienne "Krpan", attendue depuis longtemps - e veretes mondat valamikor 2008 júliusában fog elhangzani a francia sportújságírás veteránja, a 108 éves Jean-Hubert Vieux-Con szájából. Az előző negyedórában olyat láttak a Tour de France helyszínen tartózkodó szerencsés nézői, amit addig még soha. A peloton az Alpe d'Huez gyilkos lejtőjén kapaszkodott felfelé kilógó nyelvvel, az élen a sárga trikós és a "hegyek királya" gyötörte egymást, amikor váratlanul, szinte a semmiből elhúzott mellettük egy addig teljesen ismeretlen versenyző, mintha ő lefelé jönne. Jó kiállású, tapasztaltnak látszó fiú, akit csak a böhönce nagy oldaltáska különböztetett meg a többiektől. A hágóra több száz méteres előnyt szerezve toronymagas győztesként szakította át a célszalagot. Lance Armstrong, a korábbi hétszeres győztes, a Fox Sport televíziós csatorna tudósítója ocsúdott először, s régi csapatára (US Postal) emlékezve, áhítattal suttogta bele a mikrofonba: Oh, my God, Hungarian PostalÉ greatÉ

Szervezők, riporterek, rajongók hada fogta körül a magyar fiút a célban, de ő - alig is lihegve, ám szótagolva, mert gyanús lett neki a sok idegen hangzású óbégatás - csak annyit mondott: Nem tud-ják, hol a franc-ba la-kik Far-kas-né? Nyug-díjat hoz-tam neki, et-től a hó-nap-tól ke-ve-sebb lesz.

Ez történik 2008 nyarán. 2007 telén nem történt semmi különös, különösen nem Magyarországon. Az állami posta megtendereztetett egy kerékpár-beszerzést. Nyert egy csókos cég, ami eddig ingatlanokkal foglalkozott, továbbá pecsétnyomó párnákat vagy mi a fenét szállított szekérderékszámra a postának. És volt már egy stiklije, dettó a postával. A pályázat roppant nehéz volt, mert azt pont úgy írták ki, hogy a szlovén Krpan cég bringáira stimmeljen, és kötelező szerviz meg olajcsere is járjon hozzá. Durva számítások szerint 250, óvatosabb becslések szerint 130 ezer HUF-ba jött így ki egy canga. Drága, drága, de megérte, mert hazánk nemzetközi megítélése szempontjából kiemelkedően fontos, hogy Talmácsi Gábor után a magyar postás fiú is felállhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Bár szerintünk akkor is jól járt volna mindenki, ha az összes postás kap egy 30 ezer forintos bicikliutalványt, amit orvosi igazolással a kocsmában is be lehet váltani.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.