Megharapta

Publicisztika

Oh, l'arme miracle slovenienne "Krpan", attendue depuis longtemps - e veretes mondat valamikor 2008 júliusában fog elhangzani a francia sportújságírás veteránja, a 108 éves Jean-Hubert Vieux-Con szájából. Az előző negyedórában olyat láttak a Tour de France helyszínen tartózkodó szerencsés nézői, amit addig még soha.

Oh, l'arme miracle slovenienne "Krpan", attendue depuis longtemps - e veretes mondat valamikor 2008 júliusában fog elhangzani a francia sportújságírás veteránja, a 108 éves Jean-Hubert Vieux-Con szájából. Az előző negyedórában olyat láttak a Tour de France helyszínen tartózkodó szerencsés nézői, amit addig még soha. A peloton az Alpe d'Huez gyilkos lejtőjén kapaszkodott felfelé kilógó nyelvvel, az élen a sárga trikós és a "hegyek királya" gyötörte egymást, amikor váratlanul, szinte a semmiből elhúzott mellettük egy addig teljesen ismeretlen versenyző, mintha ő lefelé jönne. Jó kiállású, tapasztaltnak látszó fiú, akit csak a böhönce nagy oldaltáska különböztetett meg a többiektől. A hágóra több száz méteres előnyt szerezve toronymagas győztesként szakította át a célszalagot. Lance Armstrong, a korábbi hétszeres győztes, a Fox Sport televíziós csatorna tudósítója ocsúdott először, s régi csapatára (US Postal) emlékezve, áhítattal suttogta bele a mikrofonba: Oh, my God, Hungarian PostalÉ greatÉ

Szervezők, riporterek, rajongók hada fogta körül a magyar fiút a célban, de ő - alig is lihegve, ám szótagolva, mert gyanús lett neki a sok idegen hangzású óbégatás - csak annyit mondott: Nem tud-ják, hol a franc-ba la-kik Far-kas-né? Nyug-díjat hoz-tam neki, et-től a hó-nap-tól ke-ve-sebb lesz.

Ez történik 2008 nyarán. 2007 telén nem történt semmi különös, különösen nem Magyarországon. Az állami posta megtendereztetett egy kerékpár-beszerzést. Nyert egy csókos cég, ami eddig ingatlanokkal foglalkozott, továbbá pecsétnyomó párnákat vagy mi a fenét szállított szekérderékszámra a postának. És volt már egy stiklije, dettó a postával. A pályázat roppant nehéz volt, mert azt pont úgy írták ki, hogy a szlovén Krpan cég bringáira stimmeljen, és kötelező szerviz meg olajcsere is járjon hozzá. Durva számítások szerint 250, óvatosabb becslések szerint 130 ezer HUF-ba jött így ki egy canga. Drága, drága, de megérte, mert hazánk nemzetközi megítélése szempontjából kiemelkedően fontos, hogy Talmácsi Gábor után a magyar postás fiú is felállhatott a dobogó legmagasabb fokára.

Bár szerintünk akkor is jól járt volna mindenki, ha az összes postás kap egy 30 ezer forintos bicikliutalványt, amit orvosi igazolással a kocsmában is be lehet váltani.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.