Mérő László: Egotrip

  • .
  • 2009. május 21.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. április 9. Lévai Júlia: Iskolapélda; Passzolom - Válasz Lévai Júliának Magyar Narancs, 2009.
április 23.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. május 7.

A március 21-én, az Antirasszista Világnapon lezajlott vitának egyre jelentősebb utóélete van. Egyrészt mint a rendezvény szervezőjét személy szerint engem is többször megszólítottak, másrészt mint antirasszista mozgalmárnak nekem is van véleményem a történtekről.

Mint szervező könnyű helyzetben vagyok, mert a világnapi rendezvénnyel az elsődleges célunk az, hogy a rasszizmus, a kirekesztés által okozott problémákra irányítsuk a figyelmet, ez így meg is valósult. Ezt soha nem úgy tesszük, hogy mi személyesen állunk ki, és mondjuk el, hogy igenis létezik rasszizmus, még ha sok ember nincs is tudatában annak, hogy ő maga is az okozója. Ez ebben a formában nem is lenne hatékony. Másrészt mivel évről évre más témára fókuszálunk, bőven akadnak olyan szakemberek, közéleti személyiségek, akik nagyszerűen teljesítik ezt a feladatot úgy, hogy közben lehetséges megoldásokat is kínálnak.

Idén lélektani szempontokat kívántunk megismerni, ezért ragaszkodtunk Mérő Lászlóhoz, aki, mint ahogy meg is írta, csak úgy vállalta, ha valakivel érdemben vitázhat. Az eddigi rendezvényeinken tudatosan kerültük ezt a verziót, úgy gondoltuk, a rasszizmusról nem nyitunk vitát. Most úgy döntöttünk - még ha teljesen nem győződtünk is meg a dolog helyességéről -, adjunk teret a vitának, és lássuk, hogyan vitázik Mérő László Tomcattel. Kettejük párbeszéde ugyanis már zajlott akkor is a Magyar Narancs lapjain, és csak egyet tudtunk érteni azzal, hogy a másik oldal ignorálása és kirekesztése nem megfelelő módszer, magunk is ez ellen küzdünk.

Mint antirasszista mozgalmár már jobban elmélyedtem a kérdés vizsgálatában. Vajon erősödik-e a cigányok elleni kirekesztés, ha Tomcatnek teret engedünk nézeteinek kifejtésére? Hiszen a felelősségünk firtatása pont erre a legfőbb érvre volt és van kihegyezve. Válaszom erre kétszeres nem. Az emberek - és legyen mindegy, hogy akadémikusokról vagy gazdákról van szó - nagyon is tisztában vannak a cigányság sanyarú helyzetével. Azok a féligazságok, csúsztatások vagy egyenesen hazugságok, melyeket Tomcat mondott el érvként, mind jól ismertek szerte az országban, újdonságot a formájuk jelenthetett csupán. Viszont a Mérő László által képviselt nézet, hogy mindegy, érvként mit hoz fel valaki a rasszizmus védelmére; és ha azt tudományosan is lehetne cáfolni, ő akkor is pusztán erkölcsi alapokon utasítja el - szerintem nagyon is megfelelő válasz volt.

Én biztosan máshogy közelítettem volna meg a vitát. Olyan irányba mentem volna el, amit sokan mások és én is vártam volna Mérőtől: rántsuk le a mondatok mögötti rasszizmusról a leplet, mutassuk fel, hogy a létező társadalmi problémákra már csak praktikusan is rossz válasz az előítéletekre alapozott kirekesztés, megkülönböztetés. Derüljön ki, hogy a szakadékba vezet a rasszizmus útja. De bárhogy is legyen, biztos vagyok abban, hogy a szerintünk oly káros nézetek is el kell, hogy hangozzanak, hiszen ezekről a kérdésekre őszinte, nyílt válaszokra van szükség. A Mérő Lászlóé egy volt ezek közül.

Lőrincz Marcell

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.