Olvasói levelek
Magyar Narancs, 2009. május 7.
A március 21-én, az Antirasszista Világnapon lezajlott vitának egyre jelentősebb utóélete van. Egyrészt mint a rendezvény szervezőjét személy szerint engem is többször megszólítottak, másrészt mint antirasszista mozgalmárnak nekem is van véleményem a történtekről.
Mint szervező könnyű helyzetben vagyok, mert a világnapi rendezvénnyel az elsődleges célunk az, hogy a rasszizmus, a kirekesztés által okozott problémákra irányítsuk a figyelmet, ez így meg is valósult. Ezt soha nem úgy tesszük, hogy mi személyesen állunk ki, és mondjuk el, hogy igenis létezik rasszizmus, még ha sok ember nincs is tudatában annak, hogy ő maga is az okozója. Ez ebben a formában nem is lenne hatékony. Másrészt mivel évről évre más témára fókuszálunk, bőven akadnak olyan szakemberek, közéleti személyiségek, akik nagyszerűen teljesítik ezt a feladatot úgy, hogy közben lehetséges megoldásokat is kínálnak.
Idén lélektani szempontokat kívántunk megismerni, ezért ragaszkodtunk Mérő Lászlóhoz, aki, mint ahogy meg is írta, csak úgy vállalta, ha valakivel érdemben vitázhat. Az eddigi rendezvényeinken tudatosan kerültük ezt a verziót, úgy gondoltuk, a rasszizmusról nem nyitunk vitát. Most úgy döntöttünk - még ha teljesen nem győződtünk is meg a dolog helyességéről -, adjunk teret a vitának, és lássuk, hogyan vitázik Mérő László Tomcattel. Kettejük párbeszéde ugyanis már zajlott akkor is a Magyar Narancs lapjain, és csak egyet tudtunk érteni azzal, hogy a másik oldal ignorálása és kirekesztése nem megfelelő módszer, magunk is ez ellen küzdünk.
Mint antirasszista mozgalmár már jobban elmélyedtem a kérdés vizsgálatában. Vajon erősödik-e a cigányok elleni kirekesztés, ha Tomcatnek teret engedünk nézeteinek kifejtésére? Hiszen a felelősségünk firtatása pont erre a legfőbb érvre volt és van kihegyezve. Válaszom erre kétszeres nem. Az emberek - és legyen mindegy, hogy akadémikusokról vagy gazdákról van szó - nagyon is tisztában vannak a cigányság sanyarú helyzetével. Azok a féligazságok, csúsztatások vagy egyenesen hazugságok, melyeket Tomcat mondott el érvként, mind jól ismertek szerte az országban, újdonságot a formájuk jelenthetett csupán. Viszont a Mérő László által képviselt nézet, hogy mindegy, érvként mit hoz fel valaki a rasszizmus védelmére; és ha azt tudományosan is lehetne cáfolni, ő akkor is pusztán erkölcsi alapokon utasítja el - szerintem nagyon is megfelelő válasz volt.
Én biztosan máshogy közelítettem volna meg a vitát. Olyan irányba mentem volna el, amit sokan mások és én is vártam volna Mérőtől: rántsuk le a mondatok mögötti rasszizmusról a leplet, mutassuk fel, hogy a létező társadalmi problémákra már csak praktikusan is rossz válasz az előítéletekre alapozott kirekesztés, megkülönböztetés. Derüljön ki, hogy a szakadékba vezet a rasszizmus útja. De bárhogy is legyen, biztos vagyok abban, hogy a szerintünk oly káros nézetek is el kell, hogy hangozzanak, hiszen ezekről a kérdésekre őszinte, nyílt válaszokra van szükség. A Mérő Lászlóé egy volt ezek közül.
Lőrincz Marcell
