Kövér László titkosszolgálati miniszter akkor, amikor feszt a "magyar zsidósággal" foglalkozik? Már amikor nem komcsizik nagy vehemenciával és kevés szellemmel, és nem áfacsalásra és hamis számlák kibocsátására biztatja saját különbejáratú fedőcégét és csókosát, Kovácsföldi Lászlókárolyt?
Kövér és a magyar jobboldal szerint a "magyar zsidóság" politikai és szociológiai értelemben jól körülhatárolható csoport, amelyik különbözik a Magyarországon élő más csoportoktól. Ezt a különbségtételt és körülhatárolást Kövér már akkor megteszi, amikor nem csinál mást, mint a "magyar zsidóságról" beszél. Bár a különbségtétel alapjáról Kövér (és a magyar jobboldal) rendszerint nem fogalmaz világosan, annyi biztos, hogy nem a vallás játszik: a "zsidó" Kövér fejében (és a magyar szélsőjobb ideológiájában) etnikai, mondhatnánk faji kategória, népcsoport kvázi, amelynek - amint azt a miniszter a múlt héten egy interjújában kifejtette - saját "értelmiségi vezető köre" van, és olyan személyek alkotják, akik képesek "kulturális, pénzügyi és médiatámogatásban" részesíteni politikai pártokat. A "zsidókérdés" Kövér és a magyar jobboldal szerint tehát mint etnikai és politikai probléma jelentkezik ma Magyarországon.
A gond evvel csak az, hogy senki nem szereti, ha akarata ellenére körülhatárolják, és helyette nyilatkoznak az etnikai hovatartozásáról. Ma Magyarországon a szabad identitásválasztás alkotmányos alapjog. Ennek értelmében zsidó (szerb, szlovák, ufó) az a személy, aki nyilvánosan zsidónak (szerbnek, szlováknak, ufónak) mondja magát, és nem az, akit a titkosszolgálati miniszter vagy a magyar szélsőjobb vagy bárki annak nyilvánít (vagy akár gondol). Azt a tevékenységet, amely során a beszélő zsidónak nyilvánítja azokat, akik magukat nyilvánosan nem nyilvánítják annak, és főként nem abban az értelemben (az etnikaiban avagy fajiban tudniillik), amelyben a beszélő teszi, magyarul zsidózásnak nevezik.
Kövér a választások óta többször is járt a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségénél, és a "párbeszédet", a "zsidókérdés" megvitatását szorgalmazta. A Mazsihisz vallási szervezet, tagjai tehát szükségszerűen zsidók - zsidó vallásúak. Ha a kormányzat párbeszédet akar a zsidó vallású személyek közösségével (ahogy a reformátusokkal és a katolikusokkal mondjuk), nyilván jó helyen kopogtat a Mazsihisznél, és nyilván helyes, ha ott szóba kerülnek a zsidó vallás gyakorlásának azon kérdései, amelyek akár a kormányzatra is tartozhatnak. Hogy ezt pont a titkosszolgálati miniszternek kell-e megtennie, fölöttébb kérdéses; az pedig végképp nem kívánatos, ha a kormány képviselője ennek apropóján nem vallási, hanem etnikai (azaz faji) alapú politikai fejtegetésekbe bocsátkozik. Politikai értelemben az a fogalom ugyanis, hogy "zsidó", ma nem létezik Magyarországon.
A hate speech, a gyűlöletkeltő beszéd első mozzanata mindig a gyűlölet tárgyának önkényes kijelölése. A szóbeli körülhatárolás, amit a körülmények balszerencsés alakulása folytán akár a törvényekkel, majd szögesdrótokkal való körülhatárolás is követhet. Ez a tény különösen nyugtalanító akkor, amikor ezt az első lépést az a hivatalnok teszi meg, aki az államgépezet egyik legtöbb és legnehezebben ellenőrizhető hatalommal bíró szegmensének parancsol.
Úgyhogy Kövér ne akarjon párbeszédet a "magyar zsidósággal". A titkosszolgálati miniszter ne foglalkozzon az állampolgárok intimszférájának legintimebb zugával: az identitásukkal.
Ahhoz neki semmi köze.
