Bevallom, ez az írás nem szól mindenkihez, csak baloldaliakhoz, tehát még az ellenzéknek is csak egy részéhez. Ha liberális vagy konzervatív barátaink szeme rátévedne netán, arra kérem őket, lapozzanak tovább.
Ez a színházi évad is véget ért, és a helyzet megint rosszabb, mint egy évvel korábban.
A veszteséglista most is olyan nyomasztó, hogy csak az átható közöny segít napirendre térni fölötte. Elég annyit említeni, hogy a legsikeresebb, a magyar színház külföldi követeiként működő csapatok közül – nincs olyan sok belőlük – a Krétakör vegetál, a Szputnyik pedig feloszlott a bizonytalan és méltatlan állami finanszírozási rendszer miatt.
Tamás Gáspár Miklós számára a Sziriza és vezetője, Ciprasz ellenállók, Bokros Lajos számára populisták és felelőtlenek. Ez a rossz hír. Felcsuti Péter publicisztikája.
A kormányzati kommunikáció legújabb fordulata, a „megélhetési bevándorló” ugyanolyan üres és manipulatív, s ugyanolyan alantas szándékokról árulkodik, mint a bevándorlókat élősködőnek beállító egész kampány.
A parasportolóknak olyan vezetőkre van szükségük, akik igenis hisznek az egyenlősdiben, akik szívvel-lélekkel, elhivatottságból és tisztelettel küzdenek értük.
A Szirizához fűzött remény az új balosokat máris a szélsőbal veszélyes közelségébe sodorta, míg a kapitalizmus végzetéről szőtt vágyálmok a szélsőjobb eszmeisége felé.
Valami történik Orbán körül. Szokatlan kormányzati lépések, kimaxolt szimbolikus ügyek, a kormány működésének ismételt átalakítása – alig egy évvel a választások után. Hogy pontosan miért, milyen céllal, nem tudjuk. Ám nem kell nagy képzelőerő azt feltételezni, hogy mindennek a miniszterelnöki mozgástér bővítése lesz az eredménye. Ha minden a tervek szerint halad,
az őszi Fidesz-kongresszuson a megerősödött Orbán intézkedik majd.
Ha bármilyen atrocitás történik a menekültek és a magyar állam vagy a magyar lakosság között, abban Orbán Viktor személyes felelőssége megkerülhetetlen lesz.
A fővárosi önkormányzat támogatja a 2024-es budapesti nyári olimpiai és paralimpiai játékok pályázatát. Az ötletre az MSZP és a Jobbik is rábólintott. Utoljára 2001–2002-ben rántotta magával így a közéletet az olimpiai hülyeségspirál, akkor A szerk. ezt írta róla.
A múlt év végén nyilvánossá tett felsőoktatási stratégiában olvasható a javaslat, miszerint be kell vezetni „az oktatók teljesítményközpontú előmeneteli rendszerét”, és ezzel összefüggésben „mérni kell az oktatói teljesítményt”. E megfogalmazás azt sugallja, hogy az előmeneteli rendszer jelenleg nem teljesítményközpontú, ezért szükséges a minőségi szabályzók bevezetése.