Még kurtább viszontválasz

Publicisztika

TGM-nek, a közírónak (értelmiséginek), aki azzal az igénnyel ír, hogy meggyőzze, illetve befolyásolja hallgatóságát.
Felcsuti Péter válaszolt Tamás Gábor Miklós válaszára.

Azt írtam
, hogy TGM megszólalásaiból tudható, hogy... Szerintem ebben implicite benne van, hogy más megszólalásait is olvastam. Valóban olvastam, bár a dolog monotóniája miatt csökkenő érdeklődéssel. Néhány évvel ezelőtt az ÉS-ben „Az írástudók antikapitalizmusa” címmel bíráltam őt és másokat ezért a szerintem nagyon vitatható álláspontért.
Egyébként nincs elvi kifogásom a kapitalizmus elvetése ellen (inkább gyakorlati), és nem várok utópiát, pláne kormányprogramot attól, aki ezt megteszi. De ha valaki elvet/bukottként aposztrofál („már meg is bukott” írta valahol) egy társadalmi formációt, jogos igény, hogy valamit mondjon, hogy mi jön/jöhet a helyébe. Ne prófétaként, ne pártelnökként, hanem közíróként (értelmiségiként), aki kimondva-kimondatlanul azzal az igénnyel ír és lép fel rendezvényeken, hogy nézeteiről meggyőzze, illetve befolyásolja az olvasóközönséget/hallgatóságot.
A többi sem feltétlenül stimmel, de apróságokkal nem érdemes foglalkozni.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.