Még kurtább viszontválasz

Publicisztika

TGM-nek, a közírónak (értelmiséginek), aki azzal az igénnyel ír, hogy meggyőzze, illetve befolyásolja hallgatóságát.
Felcsuti Péter válaszolt Tamás Gábor Miklós válaszára.

Azt írtam
, hogy TGM megszólalásaiból tudható, hogy... Szerintem ebben implicite benne van, hogy más megszólalásait is olvastam. Valóban olvastam, bár a dolog monotóniája miatt csökkenő érdeklődéssel. Néhány évvel ezelőtt az ÉS-ben „Az írástudók antikapitalizmusa” címmel bíráltam őt és másokat ezért a szerintem nagyon vitatható álláspontért.
Egyébként nincs elvi kifogásom a kapitalizmus elvetése ellen (inkább gyakorlati), és nem várok utópiát, pláne kormányprogramot attól, aki ezt megteszi. De ha valaki elvet/bukottként aposztrofál („már meg is bukott” írta valahol) egy társadalmi formációt, jogos igény, hogy valamit mondjon, hogy mi jön/jöhet a helyébe. Ne prófétaként, ne pártelnökként, hanem közíróként (értelmiségiként), aki kimondva-kimondatlanul azzal az igénnyel ír és lép fel rendezvényeken, hogy nézeteiről meggyőzze, illetve befolyásolja az olvasóközönséget/hallgatóságot.
A többi sem feltétlenül stimmel, de apróságokkal nem érdemes foglalkozni.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.