Minden határon túli magyarok

  • 1997. november 27.

Publicisztika

Mindennek van határa, kivéve talán a magyar határőrök hücpéjének (jiddis szó arra, aki minden helyzetben fel-, de még a Btk. határain belül találja magát). A határőrök kiküldetési napidíjat követelnek, ha külföldön dolgoznak, ha csak kétméternyire is, de távol a hazától, szeretteiktől. Meg itt van a biztonság kérdése is. A lázadó határőrök többsége a keleti fronton védi a hazát, ahol bármi megtörténhet, átmegy a magyar stemplizni, hopp, elkapják az ukránok, és már viszik is málenkij robot. Állhat a vámsorompónál a vezérkar, rázhatja az öklét hiába, az ukránok a fülük botját se mozgatják, sértik tovább a nemzetközi jogot. Ezért pénz jár, és ha nem kapják meg a határőrök, elképzelhető, hogy bedühödnek, sztrájkba lépnek, tüntetni kezdenek.

Mindennek van határa, kivéve talán a magyar határőrök hücpéjének (jiddis szó arra, aki minden helyzetben fel-, de még a Btk. határain belül találja magát). A határőrök kiküldetési napidíjat követelnek, ha külföldön dolgoznak, ha csak kétméternyire is, de távol a hazától, szeretteiktől. Meg itt van a biztonság kérdése is. A lázadó határőrök többsége a keleti fronton védi a hazát, ahol bármi megtörténhet, átmegy a magyar stemplizni, hopp, elkapják az ukránok, és már viszik is málenkij robot. Állhat a vámsorompónál a vezérkar, rázhatja az öklét hiába, az ukránok a fülük botját se mozgatják, sértik tovább a nemzetközi jogot. Ezért pénz jár, és ha nem kapják meg a határőrök, elképzelhető, hogy bedühödnek, sztrájkba lépnek, tüntetni kezdenek.

Még csak ez hiányozna.

A határt egyszerűen bezárnák, kiírnák az országra, hogy technikai okokból, vagy ebédszünet, vagy kéretik erősen kopogni, nagyot hallok, meg amit szokott az ember, ha nem akarja, hogy zavarják; aztán csak úgy özönölne ki-be a sok nép meg áru, külföldi rémbandák tevékenykednének, kaotikus dimenziókat öltene a nemulass. Kinek kell az.

És miért pont a határőröknek ne szottyanna kedvük idáig elmenni, amikor nekik igazán van mivel zsarolniuk, ha sztrájkkal akarnak fenyegetőzni. Bár itt még nem tartanak. Ott tartanak, hogy a bíróságok többsége elutasítja a kereseteiket, amelyek egy 1992-es kormányrendeleti joghézag alapján születnek. Ebben a rendeletben elfelejtették megfogalmazni, mi az, hogy kiküldetés, pedig az ilyen küldetéses dolgokhoz volt affinitásuk, ha emlékszünk még rájuk. De a konkrétumok nem tartoztak az erősségeik közé, a határőrséggel konkrét formában akkor foglalkoztak, amikor felhívták őket a Kossuth térre lumpenprolizni. Most meg ez a késleltetett hatású malőr, hogy bárki, aki munkája közben, lévén határőr, átsétál négy lépést a messzi idegenbe, már szakíthatná, lehet, hogy szakíthatja is a milliárdokat, mert állítólag már ekkora tételekben megy a játszma. Mert egy rendeletet nem bírtak rendesen megfogalmazni a barmai.

Az egész szóra sem érdemes, legfeljebb ennyiben, mementó a következő választásokhoz, hogy milyenek is voltak minden kis rendeletükben, még a legirinyópirinyóbbakban is azok, akiket jövőre akár újra leszavazhatunk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.