Minden határon túli magyarok

  • 1997. november 27.

Publicisztika

Mindennek van határa, kivéve talán a magyar határőrök hücpéjének (jiddis szó arra, aki minden helyzetben fel-, de még a Btk. határain belül találja magát). A határőrök kiküldetési napidíjat követelnek, ha külföldön dolgoznak, ha csak kétméternyire is, de távol a hazától, szeretteiktől. Meg itt van a biztonság kérdése is. A lázadó határőrök többsége a keleti fronton védi a hazát, ahol bármi megtörténhet, átmegy a magyar stemplizni, hopp, elkapják az ukránok, és már viszik is málenkij robot. Állhat a vámsorompónál a vezérkar, rázhatja az öklét hiába, az ukránok a fülük botját se mozgatják, sértik tovább a nemzetközi jogot. Ezért pénz jár, és ha nem kapják meg a határőrök, elképzelhető, hogy bedühödnek, sztrájkba lépnek, tüntetni kezdenek.

Mindennek van határa, kivéve talán a magyar határőrök hücpéjének (jiddis szó arra, aki minden helyzetben fel-, de még a Btk. határain belül találja magát). A határőrök kiküldetési napidíjat követelnek, ha külföldön dolgoznak, ha csak kétméternyire is, de távol a hazától, szeretteiktől. Meg itt van a biztonság kérdése is. A lázadó határőrök többsége a keleti fronton védi a hazát, ahol bármi megtörténhet, átmegy a magyar stemplizni, hopp, elkapják az ukránok, és már viszik is málenkij robot. Állhat a vámsorompónál a vezérkar, rázhatja az öklét hiába, az ukránok a fülük botját se mozgatják, sértik tovább a nemzetközi jogot. Ezért pénz jár, és ha nem kapják meg a határőrök, elképzelhető, hogy bedühödnek, sztrájkba lépnek, tüntetni kezdenek.

Még csak ez hiányozna.

A határt egyszerűen bezárnák, kiírnák az országra, hogy technikai okokból, vagy ebédszünet, vagy kéretik erősen kopogni, nagyot hallok, meg amit szokott az ember, ha nem akarja, hogy zavarják; aztán csak úgy özönölne ki-be a sok nép meg áru, külföldi rémbandák tevékenykednének, kaotikus dimenziókat öltene a nemulass. Kinek kell az.

És miért pont a határőröknek ne szottyanna kedvük idáig elmenni, amikor nekik igazán van mivel zsarolniuk, ha sztrájkkal akarnak fenyegetőzni. Bár itt még nem tartanak. Ott tartanak, hogy a bíróságok többsége elutasítja a kereseteiket, amelyek egy 1992-es kormányrendeleti joghézag alapján születnek. Ebben a rendeletben elfelejtették megfogalmazni, mi az, hogy kiküldetés, pedig az ilyen küldetéses dolgokhoz volt affinitásuk, ha emlékszünk még rájuk. De a konkrétumok nem tartoztak az erősségeik közé, a határőrséggel konkrét formában akkor foglalkoztak, amikor felhívták őket a Kossuth térre lumpenprolizni. Most meg ez a késleltetett hatású malőr, hogy bárki, aki munkája közben, lévén határőr, átsétál négy lépést a messzi idegenbe, már szakíthatná, lehet, hogy szakíthatja is a milliárdokat, mert állítólag már ekkora tételekben megy a játszma. Mert egy rendeletet nem bírtak rendesen megfogalmazni a barmai.

Az egész szóra sem érdemes, legfeljebb ennyiben, mementó a következő választásokhoz, hogy milyenek is voltak minden kis rendeletükben, még a legirinyópirinyóbbakban is azok, akiket jövőre akár újra leszavazhatunk.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.