Mire számíthat az az ország, amelynek teljhatalmú vezetője nyilvánvalóvá teszi, hogy nem képes együttműködésre?

  • Haskó László
  • 2019. március 22.

Publicisztika

A hívek közül mégis csak kevesen inognak majd meg az urnák előtt.

Az utolsó utáni pillanatban megtörtént a csoda. Az európai konzervatívok összeszedték magukat: meglehetősen megalázó módon eltanácsolták Orbánt és a Fideszt. Nyugodtan eltekinthetünk a részletektől:

ez az eredmény, 98 százalékos egység.

Ennél nagyobb segítséget Európa nem nyújthatna az Orbán kiakolbolításáért küzdő magyar demokratáknak. Jobb későn, mint soha, mondhatnánk, ha nem Magyarországon élnénk. Itt azonban paradox dolgok történnek. Nemcsak arról van szó, hogy megrogyott kormányfőnk hogyan próbál kimosakodni az egész politikai pályáját leértékelő megsemmisítő vélemény-nyilvánítások hatása alól. (Szánalmas és nevetséges módokon egyébként.)  Azzal, hogy nem magát, hanem az összes európai konzervatívot nevezi renegátnak, alighanem kiírja magát a beszámítható uniós politikusok sorából. Hinnénk, hogy ekkorára hizlalt baklövés – talán – magyarországi híveit is elgondolkoztatja. Legalábbis meg kellene, hogy forduljon a szélsőjobboldali (orbánista) fejekben, hogy mire számíthat az az ország, amelynek teljhatalmú vezetője nyilvánvalóvá teszi, hogy nem képes együttműködésre, és azt várja el, hogy huszonhatan táncoljanak az ő tárogatójának hamis recsegésére. Ám még így is tarthatunk tőle, a szavazó hívek közül csak kevesen inognak majd meg az urnák előtt. Az Orbán alatti alvezérek és a hűbéres oligarchák döntését pedig csak az befolyásolja, hogy kerülhet-e még a pénzeszsákokba újabb uniós valuta, illetve az eddig bezsebeltek mennyire mobilizálhatók a vezénylő tábornok esetleges távoztatása után. Úgy tűnik, nélküle kéz nélküliek a második vonalbeli óriások, úgyhogy – ha szeretnék, sem tudják lapátra tenni a budai Vár beutaltját. Szóval a vezérrel egy út marad: kifelé az unióból. Mert ő bizony ilyen pecsovicsokkal, mint Juncker, Weber, vagy Daul egy csapatban nem marad.

De a magyar baloldali ellenzéken még ekkora Európa-csoda sem segít. Szinte hihetetlen, milyen csapásmérést eszeltek ki a földre tepert, gyengélkedő dúvadra. Vitamininjekciókkal kívánják fölerősíteni. És sikerülni fog. A DK és az MSZP – tessenek erősen kapaszkodni! – aláírásgyűjtésbe kezd, támogatandó Magyarország EU-ban maradását.

De nem ám együtt, hanem ravaszul, külön-külön.

Ez aztán ámulatba ejtő lelemény, szerencsére ketten vannak, mert egyedül ugye nem lehet ilyen h… senki. Ugyan miről jutott eszükbe? Csak nem a Hadházy ívekről? Ugyan már! Ha úgy lenne, rég beálltak volna Hadházy mögé, és meglenne az egymillió aláírás. Vagy még több. Amennyivel tán meg is nyerték volna az EP választást.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.