Mire számíthat az az ország, amelynek teljhatalmú vezetője nyilvánvalóvá teszi, hogy nem képes együttműködésre?

  • Haskó László
  • 2019. március 22.

Publicisztika

A hívek közül mégis csak kevesen inognak majd meg az urnák előtt.

Az utolsó utáni pillanatban megtörtént a csoda. Az európai konzervatívok összeszedték magukat: meglehetősen megalázó módon eltanácsolták Orbánt és a Fideszt. Nyugodtan eltekinthetünk a részletektől:

ez az eredmény, 98 százalékos egység.

Ennél nagyobb segítséget Európa nem nyújthatna az Orbán kiakolbolításáért küzdő magyar demokratáknak. Jobb későn, mint soha, mondhatnánk, ha nem Magyarországon élnénk. Itt azonban paradox dolgok történnek. Nemcsak arról van szó, hogy megrogyott kormányfőnk hogyan próbál kimosakodni az egész politikai pályáját leértékelő megsemmisítő vélemény-nyilvánítások hatása alól. (Szánalmas és nevetséges módokon egyébként.)  Azzal, hogy nem magát, hanem az összes európai konzervatívot nevezi renegátnak, alighanem kiírja magát a beszámítható uniós politikusok sorából. Hinnénk, hogy ekkorára hizlalt baklövés – talán – magyarországi híveit is elgondolkoztatja. Legalábbis meg kellene, hogy forduljon a szélsőjobboldali (orbánista) fejekben, hogy mire számíthat az az ország, amelynek teljhatalmú vezetője nyilvánvalóvá teszi, hogy nem képes együttműködésre, és azt várja el, hogy huszonhatan táncoljanak az ő tárogatójának hamis recsegésére. Ám még így is tarthatunk tőle, a szavazó hívek közül csak kevesen inognak majd meg az urnák előtt. Az Orbán alatti alvezérek és a hűbéres oligarchák döntését pedig csak az befolyásolja, hogy kerülhet-e még a pénzeszsákokba újabb uniós valuta, illetve az eddig bezsebeltek mennyire mobilizálhatók a vezénylő tábornok esetleges távoztatása után. Úgy tűnik, nélküle kéz nélküliek a második vonalbeli óriások, úgyhogy – ha szeretnék, sem tudják lapátra tenni a budai Vár beutaltját. Szóval a vezérrel egy út marad: kifelé az unióból. Mert ő bizony ilyen pecsovicsokkal, mint Juncker, Weber, vagy Daul egy csapatban nem marad.

De a magyar baloldali ellenzéken még ekkora Európa-csoda sem segít. Szinte hihetetlen, milyen csapásmérést eszeltek ki a földre tepert, gyengélkedő dúvadra. Vitamininjekciókkal kívánják fölerősíteni. És sikerülni fog. A DK és az MSZP – tessenek erősen kapaszkodni! – aláírásgyűjtésbe kezd, támogatandó Magyarország EU-ban maradását.

De nem ám együtt, hanem ravaszul, külön-külön.

Ez aztán ámulatba ejtő lelemény, szerencsére ketten vannak, mert egyedül ugye nem lehet ilyen h… senki. Ugyan miről jutott eszükbe? Csak nem a Hadházy ívekről? Ugyan már! Ha úgy lenne, rég beálltak volna Hadházy mögé, és meglenne az egymillió aláírás. Vagy még több. Amennyivel tán meg is nyerték volna az EP választást.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.