Mire számíthat az az ország, amelynek teljhatalmú vezetője nyilvánvalóvá teszi, hogy nem képes együttműködésre?

  • Haskó László
  • 2019. március 22.

Publicisztika

A hívek közül mégis csak kevesen inognak majd meg az urnák előtt.

Az utolsó utáni pillanatban megtörtént a csoda. Az európai konzervatívok összeszedték magukat: meglehetősen megalázó módon eltanácsolták Orbánt és a Fideszt. Nyugodtan eltekinthetünk a részletektől:

ez az eredmény, 98 százalékos egység.

Ennél nagyobb segítséget Európa nem nyújthatna az Orbán kiakolbolításáért küzdő magyar demokratáknak. Jobb későn, mint soha, mondhatnánk, ha nem Magyarországon élnénk. Itt azonban paradox dolgok történnek. Nemcsak arról van szó, hogy megrogyott kormányfőnk hogyan próbál kimosakodni az egész politikai pályáját leértékelő megsemmisítő vélemény-nyilvánítások hatása alól. (Szánalmas és nevetséges módokon egyébként.)  Azzal, hogy nem magát, hanem az összes európai konzervatívot nevezi renegátnak, alighanem kiírja magát a beszámítható uniós politikusok sorából. Hinnénk, hogy ekkorára hizlalt baklövés – talán – magyarországi híveit is elgondolkoztatja. Legalábbis meg kellene, hogy forduljon a szélsőjobboldali (orbánista) fejekben, hogy mire számíthat az az ország, amelynek teljhatalmú vezetője nyilvánvalóvá teszi, hogy nem képes együttműködésre, és azt várja el, hogy huszonhatan táncoljanak az ő tárogatójának hamis recsegésére. Ám még így is tarthatunk tőle, a szavazó hívek közül csak kevesen inognak majd meg az urnák előtt. Az Orbán alatti alvezérek és a hűbéres oligarchák döntését pedig csak az befolyásolja, hogy kerülhet-e még a pénzeszsákokba újabb uniós valuta, illetve az eddig bezsebeltek mennyire mobilizálhatók a vezénylő tábornok esetleges távoztatása után. Úgy tűnik, nélküle kéz nélküliek a második vonalbeli óriások, úgyhogy – ha szeretnék, sem tudják lapátra tenni a budai Vár beutaltját. Szóval a vezérrel egy út marad: kifelé az unióból. Mert ő bizony ilyen pecsovicsokkal, mint Juncker, Weber, vagy Daul egy csapatban nem marad.

De a magyar baloldali ellenzéken még ekkora Európa-csoda sem segít. Szinte hihetetlen, milyen csapásmérést eszeltek ki a földre tepert, gyengélkedő dúvadra. Vitamininjekciókkal kívánják fölerősíteni. És sikerülni fog. A DK és az MSZP – tessenek erősen kapaszkodni! – aláírásgyűjtésbe kezd, támogatandó Magyarország EU-ban maradását.

De nem ám együtt, hanem ravaszul, külön-külön.

Ez aztán ámulatba ejtő lelemény, szerencsére ketten vannak, mert egyedül ugye nem lehet ilyen h… senki. Ugyan miről jutott eszükbe? Csak nem a Hadházy ívekről? Ugyan már! Ha úgy lenne, rég beálltak volna Hadházy mögé, és meglenne az egymillió aláírás. Vagy még több. Amennyivel tán meg is nyerték volna az EP választást.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.