Szigorú határidőket szabott a Bajnai-kormány a másfél hete elfogadott válságkezelő programjában. E héten le kéne tenni az asztalra a "részletes igazgatási intézkedési tervet" (bármi is az); május közepéig az Országgyűlésnek el kell fogadnia "az azonnali válságkezelésre vonatkozó előterjesztéseket"; a többi ráér a tavaszi ülésszak végéig, június 15-ig.
Hogy hogy a ménkűbe fog ez sikerülni, lélegzet-visszafojtva figyeljük: különösen, hogy már a Rövid távú válságkezelés c. fejezet is olyan ötleteket vonultat fel, amelyek megvalósítását békeidőben hónapokon át tartó fontolgatás, egyeztetés, törvényírás, alkotmánybírósági kontroll, végrehajtási utasítások, minisztériumi rendeletek körmölése előzné meg. Nyilván a 13. havi nyugdíj elvételét egy tollvonással meg lehet oldani, de mit kezdjünk azzal, hogy a kormány a bankokat akarja rávenni a devizahitelesek megsegítésére? Mi lesz, ha a bankok nem akarják? Vagy hogy kifizetné azon lakáshitelesek tartozásait, akik önhibájukon kívül elvesztették a munkahelyüket? Mennyi idő lehet ennek a részleteit kitalálni, és felállítani egy működő rendszert?
És ugyanígy: az áfabuherálás azonnal hatályosulhat, és az szja-sávok tologatása is elvégezhető hamar. De ha a kormány akár csak jövő év elejétől bevezetné az ingatlanadót (mint az feltett szándéka), üdvös lenne tudnia, hogy miről beszél, mennyi pénzről - ahhoz, hogy az adóalap nagyságáról, az adó mértékéről és sávjairól, az ingatlanbecslés módszereiről, az ellene való jogorvoslat lehetőségeiről dönteni tudjon. Dettó "az adóparadicsomba menekített jövedelem és vagyon adóalapba vonása" programpont - bajosan hinnénk, hogy a törvény szerzője június 15-ig olyan megoldással bírna előállni, amire az offshoringra szakosodott pénzügyi tanácsadók ne találnák meg menten a tromfot.
Ha a kormány - hisz tervének veleje a munkahelyek megőrzése - a vállalatoknak heti egynapi munkabért kifizetne, hogy azok ne küldjék el a dolgozókat, biztosan tudnunk (tudnia) kéne, hogy ez nem matt hülyeség-e (annak tűnik). Aztán tudni kéne azt is, hogy az erre szánt 30 milliárd forint mire lesz elég, és nem ablakon kidobott pénz-e, mert a munkásokat előbb-utóbb úgyis elküldik, vagy e nélkül se küldenék el őket; és meg kéne alkotni egy csalásbiztos kifizetési szisztémát is. A lakás- és gázártámogatások levágása bizonyosan hamar tető alá hozható: de ha a szociálpolitikai támogatásokat valóban a rászorultsági elv alapján akarná újraszabályozni a kormány, akkor épp azokkal a dilemmákkal találná szembe magát, amelyekkel az előző, meg azt megelőző sem bírt dűlőre jutni. Lehet-e a jövő hét végéig, vagy júniusig felépíteni néhány száz bölcsődét?
Ezek nem két hét vagy két hónap alatt elintézhető dolgok - normális esetben sem. Sokról közülük évek óta vita folyik, sokról még az sem, és szóhoz sem jutnánk a meglepetéstől, ha a Bajnai-kormány hirtelen kész hatástanulmányokat, modelleket, kifogástalan törvényjavaslatokat rántana elő. Az ingatlanadót 2006 óta hol épp megpróbálja a kormány bevezetni, hol megfúrja a szocpárt. Közben még kitalálni sem nagyon sikerült. Most menni fog - két hónap alatt?
De nem csak az időről meg a magyar államigazgatás képességeiről beszélünk. Politikáról beszélünk - ha egyszer a magyar parlament nem mondott le arról a jogáról, hogy az őáltala elfogadott törvények legyenek hatályosak ebben az országban. A Bajnai-kormány épp olyan politikai (és nem "szakértői") kormány, mint az elődje volt, meg annak az elődje, meg annak az elődje. A parlamenti többség felhatalmazásával cselekszik. És ugyanolyan tehertételeket cipel.
E pillanatnyi szélcsendben, a kormány megalakulása és a "részletes igazgatási intézkedési terv" közzététele közti napokban még csak sejteni sem sejtjük, hogy mit forr az idő méhe - a következő két hét. Hogy készül-e valami egyáltalán. De ez a szélcsend nem tarthat sokáig. Az EP-választás utánig bizonyosan nem. És a küldetés majdnem lehetetlennek tűnik - másfél hónap alatt elvégezni évek el nem végzett munkáját. Akkor pedig nem marad más választása Magyarországnak: szeptemberben választani fog.
