Mit jelent a Fidesz „Tegyük újra naggyá Európát!” jelmondata az EU-s elnökségre?

  • Eörsi Mátyás
  • 2024. augusztus 21.

Publicisztika

A trumpizmus az amerikai térnyerése után Európában akarja átvenni a hatalmat. Ennek lenne a vezére Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. július 25-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”? Segítek. Az első a 2023-as svéd, a második a 2022-es francia, a harmadik a 2021-es szlovén soros elnökség szlogenje volt. A brüsszeli buborék bennfentesein kívül senki nem emlékszik ezekre a keveset mondó, ötlettelen szavakra.

És ha azt hallja: „Make Europe Great Again”? „Tegyük újra naggyá Európát!” Erre mindenki felkapja a fejét, mutasson az európai politika iránt mégoly csekély érdeklődést is. Szemben a korábbi lózungokkal, erre emlékezni is fognak. Pedig egy hangyányit sem tartalmasabb az előzőeknél. De nem is a tartalma miatt mozgatta meg az odafigyelők fantáziáját – hanem azért, mert mindenki tudja, hogy az Európai Tanács magyar elnöksége az Európában megvetett Donald Trump legfontosabb kampányszlogenét ültette át európaivá.

A gondolkodás erről a gesztusról hamar elcsitult. Nem kevés lekicsinylő kommentárt váltott ki; mintha Orbánék fantázia nélkül böktek volna rá egy végül is híressé vált politikai jelmondatra. Věra Jourová, az Európai Bizottság jogállamiságért felelős, távozó félben lévő biztosa például a hírek szerint elnevette magát, és azt mondta: „Ez nem túl eredeti…” Orbán egyszerűen lemásolta Trumpot, s nem fektetett sok energiát a mottó kitalálásába. És nagy a csábítás, ha Orbán tengernyi európai kudarcát nézzük, hogy gúnyolódjunk a soros elnökség mottóján, ostoba politikai gyerekcsínynek tartsuk, amelynek fő célja, hogy fityiszt mutasson európai partnereinek.

Jóval több, mint fricska

Csakhogy Orbánnal nem az a baj, hogy ostoba, és nem is az, hogy nincs több ötlete „Európa bevételére”. Ugyanis van neki. Ennek ékes bizonyítéka a Patrióták Európáért pártszövetség létrehozatala, miután Giorgia Meloni pártcsoportja, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) kikosarazta. Ennek az új frakciónak a megalakulása akkor is teljesítmény, ha az európai szélsőjobb valójában nem tudott a korábbinál nagyobb befolyásra szert tenni, legfeljebb átrendezte a sorokat. A korábban is Putyin tenyeréből evő pártok ma is Putyin európai hangjai, csak már nem az Identitás és Demokrácia nevet viselik. És bár a Fidesz – a függetlenek között eltöltött évek után – ma már tagja egy parlamenti csoportnak, sőt, az alapítók között tartják számon, az új frakció politikai irányvonalát Le Pen fogja meghatározni; és a francia patrióta gondolatok értelemszerűen összehasonlíthatatlanul fontosabbak lesznek, mint például a magyaroké. De ez legyen az ő gondjuk, trianonozzon Orbán Le Pennél.

Ha Trump nem lenne, a magyar soros elnökség szlogenje pontosan ugyanarra a sorsra jutna, mint a svéd, a francia vagy a szlovén elnökségé: meghirdetése másnapján nyomban el is felejtené mindenki. Csakhogy nem tudunk úgy gondolni rá, hogy ne nyomban Trump jusson az eszünkbe. De vajon milyen megfontolásokból választotta Orbán és csapata Trump jelszavát, az egész világon ismert védjegyét?

Akár megelégedhetnénk azzal a válasszal is, hogy Orbán így fricskázza a vele kritikus európai vezetést; mint a rossz nebuló, aki kéjes mosollyal ismételgeti a tiltott szavakat, és boldogan várja az érte járó büntetést. Ám a meggyőződésem az, hogy ennél többről van szó.

EU-elnökség - A Polgári Magyarországért Alapítvány brüss

 
Más kalapjában 
Fotó: MTI/Purger Tamás 

A magyar elemzők, újságírók, politikusok többnyire úgy vélik, hogy a magyar elnökség, ha sikeres nem is lehet, az óriási kudarcot talán el tudja majd kerülni. De a magyar elnökség kilátásait mérlegelve először arra a kérdésre kell választ találnunk, hogy kinek mit jelent a siker?

Az itthoni megfigyelők – jó hazafiakként – azt tekintenék sikernek, ha az elnökség emelné, de legalábbis nem csökkentené Magyarország maradék tekintélyét a tagállamok körében. Ha Magyarország bebizonyítja, hogy konstruktív szerepet talált magának, ha jól képviseli saját maga és Európa egészének érdekeit. Csakhogy az EU-ban Magyarországot nem ezek a megfigyelők reprezentálják, hanem Magyarország miniszterelnöke – ezért az elnökség sikerességének a mérlegeléséhez először azt kell megfejtenünk, hogy Magyarország miniszterelnöke szerint mi tekinthető sikernek.

A trumpizmus európai ökle

Orbán célját ismerjük: ez Brüsszel bevétele. Az európai parlamenti választáson nem sikerült, de mint tudjuk, a meccsnek akkor van vége, amikor Orbán nyer. Márpedig a magyar elnökség ritka jó fegyvert ad a kezébe Brüsszel és Európa „bevételére”, s nap mint nap azt látjuk, hogy ezt a fegyvert használja is. Sokan, és nem csak a lakájmédia, révülten emelték meg a kalapjukat Orbán előtt, amiért ügyesen, „néhány nap alatt” az orosz és a kínai elnökkel is találkozót szervezett magának. De el kell-e hinnünk ezt a mesét? Sem Putyinnal, sem Hszi Csin-pinggel nem lehet másnapra vagy harmadnapra találkozót szervezni. Nem csupán azért nem, mert szerfölött elfoglaltak, hanem azért, mert sokfős, professzionális csapatok egész sora gondolja végig e találkozók kimenetelét annak érdekében, hogy a kockázatokat elháríthassák, és az eredményeket maximalizálják. Ez nem megy máról holnapra. Nagyobb összegben mernék fogadni arra, hogy Orbán vizitjeit hónapokkal ezelőtt kezdték szervezni, hiszen régóta tudni, Magyarország melyik nap veszi át a soros elnöki tisztséget. Még azzal sem érdemes foglalkozni, hogy Putyin hívta-e Moszkvába Orbánt ekkorra, vagy utóbbi kezdeményezte a vizitet (pedig érdekes lenne), ugyanis a találkozó és annak időzítése Putyin és Orbán közös érdeke volt. Putyin az EU soros elnökének a jelenlétében akarta megüzenni, hogy a Nyugat makacssága miatt sok halottra lehet még számítani; ennek nyomatékosítására rögvest le is bombázta a kijivi Ohmatdit gyerekkórházat. A kínai érdek nem világos, már csak azért sem, mert nem tudni, mi történt Kínában, még közös sajtótájékoztatót sem tartottak. (A találkozóról magáról senki nem közölt semmit, csupán Orbán mondta el a saját történetét.) Orbán érdeke pedig az volt, hogy Európa főnökeként kilépjen a világpolitika színpadára, és onnan folytassa populista kampányát. A kampány természetesen a „békéért” folyik – de Orbán abban bízik, hogy Trump novemberi győzelme után, s az után, hogy az európai lakosság belefárad Ukrajna támogatásába, megint ő lesz a vátesz, aki egyedül látta előre a világpolitika alakulását. Ha a világ valóban ráerőszakolja Ukrajnára, hogy engedje át területeinek számottevő hányadát Putyinnak, akkor neki lesz igaza, ő lesz Európa, ha nem a világ legmesszebbre látó stratégája.

Ehhez pedig a kampánynak folytatódnia, sőt erősödnie kell, és ehhez az uniós soros elnökség nagyszerű lehetőséget kínál. S ehhez Orbánnak nincs szüksége sem béketervre, sem arra, hogy diplomáciai előkészítéssel bajlódjék. Neki csak arra van szüksége, hogy minél többször mondja el a „béke” szót, s így mindenkit háborúpártisággal vádolhasson, aki kétségbe vonja a „békemisszió” tartalmát, célját és módszerét. Igen sokan dőlnek be ennek a propagandának, mivel az európaiak már elfelejtették, hogy a 20. században azt a politikust, aki nála is többször mondta el, hogy „békét akar”, Adolf Hitlernek hívták. A nagy terv most már az, hogy a béke üres, ám vonzó ígéretével Orbán ne csak a brüsszeli elit­ben teremtsen magának hatalmi pozíciókat, hanem az európai lakosság egyre nagyobb hányadát is maga mögé állítsa, és a Patrióták pártszövetség a béke üzenetével törjön egyre magasabbra. Orbán immár közvetlenül az európai választókhoz fordul. Idén januárban brüsszeli látogatásakor időt és energiát szakított arra, hogy az éppen tüntető belga gazdáknak hízelegjen. „Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelbe érkezve, a belvárosban tüntető gazdákkal találkozott, akikkel arról beszélgetett, hogy az európai vezetőknek sokkal jobban oda kellene figyelniük az embe­rek szavára” – a miniszterelnök sajtófőnökének a szavai pontosan leírják, hogyan viselkednek a populisták.

Donald Trump világhíres szlogenjének Európára szabott változata érthető az EU minden állampolgárának; s életükben először találkoznak olyan jelmondattal, amelyet meg is hallanak. Ha rokonszenveznek Trumppal, azért, ha ki nem állhatják, azért. Ám az üzenet még egyértelműbb az Európát irányító „elit” számára. A trumpizmus az amerikai térnyerése után Európában akarja átvenni a hatalmat. Ennek lenne a vezére Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Hadüzenet az EU főárama ellen

Orbán a soros elnökség hat hónapját intenzív kampányolással fogja eltölteni, és csúcsra fogja járatni a trumpizmust Európában. Azt akarja, hogy Amerika is észrevegye az Európai Unió új szlogenjét, azt, hogy a trumpizmus immár kilépett az amerikai kontinensről. Az Egyesült Államok elnökét a magyar soros elnökség alatt választják meg, s ha Trump nyer, nem lepődnék meg, ha a beiktatásakor a Capitolium lépcsőin kiemelt helyen látnánk majd Orbánt, a fő szövetségest, aki nem a Fideszt, még csak nem is Magyarországot, hanem az egész Európai Uniót képviseli majd. A soros magyar elnökségnek ekkor már vége lesz, sőt, mint tudjuk, Orbán az elnökség alatt sem képviseli az EU-t – de kit fog ez érdekelni akkor, amikor a világ minden kommentátora az unió éppen leköszönt elnökeként fogja azonosítani? Vajon nem ez lesz az óriási fricska Európa vezetőinek? Ti ezt nem tudtátok soha elérni. A világ egyik nagy befolyású vezetőjének gondol mindenki, ergo az is vagyok!

Amikor 2011-ben Magyarország volt a soros elnök, Orbán beutaz­ta a fél világot, s igyekezett az EU érdemi képviselőjeként láttatni magát, mint akin az európai döntések leginkább múlnak. Ma már ennél többet akar. Megkerülhetetlen vezető, Európa egyik legbefolyásosabb politikusa akar lenni. Ehhez meg kell hódítania az európai jobboldalt. Egyszer már belebukott ebbe, 2021-ben másodpercekkel azelőtt lépett ki a Néppártból, hogy kitették volna szűrét. De nem adja fel – soha nem adja fel –, megpróbálja újra. Ha a Néppárt nem hallgatott a jó szóra, elviszi a szavazóit. Ha Trumpnak sikerült Amerika nem csekély részét megbolondítania, neki, aki sokkal okosabb Trumpnál, miért ne sikerülne?

Nem, ez a szlogen nem holmi fricska – inkább politikai értelemben vett hadüzenet az Európai Unió főárama ellen.

Az „elit” elleni harc csatakiáltása, amit népszerű hazugságok egész sora értelmez és egészít ki. Pontosan így csinálja Trump is. A lenéző mosolynak nincs helye. Vegyük észre, mennyire veszélyes álmokat dédelget a magyar miniszterelnök, akinek tehetségével csupán roppant cinizmusa és kielégíthetetlen hatalomvágya vetekedhet.

A szerző volt országgyűlési képviselő, külügyi államtitkár, jelenleg a Demokratikus Koalíció szakértője.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.