Mélyi József

Kereszt és szabadság

Mit üzen a Gellért-hegyi szoborcsoport átalakítása?

Publicisztika

Több okból nem lehet váratlannak nevezni, hogy a kormányzat egy keresztet akar elhelyezni a Gellért-hegyi Szabadság-szobor talapzatára. Egyrészt hosszú évek óta röppennek föl hírek arról, hogy az emlékműegyüttes maradványának, mint a kommunista múlt nem kívánt örökségének, hogyan kellene eltűnnie.

A helyét egyebek közt olyan projekteknek szánták, mint Makovecz Imre 2008-ban körvonalazott Magyar panteonja, amely emléket állítana „az összes fontos magyar személyiségnek Árpád királyunktól napjainkig” (és egyben kontinuitást teremtene Széchenyi István, Széchenyi Ödön, majd Medgyaszay István panteonterveivel). Másrészt senki nem gondolhatta komolyan, hogy a Citadella átalakítása, amelyre még 2016-ban írtak ki ötletpályázatot, majd az eredményeket figyelmen kívül hagyva 2021-ben adtak megbízást, nem érinti majd az egykori Felszabadulási emlékművet. Hiszen – harmadrészt – az elmúlt másfél évtizedben hozzászokhattunk a fontosabb budapesti közterek egyeztetés nélküli szimbolikus átírásához.

A szobor felállványozása után tehát várható volt, hogy nem csupán az igencsak bekoszolódott talapzat letisztításáról és a nőalak polírozásáról lesz szó, hanem valamilyen formában terítékre kerül az átfogalmazás is. Azért csupán az átfogalmazás, nem pedig az eltüntetés, mert az orbáni emlékezetpolitika számára – amely az általa szimbolikus jelentőségűnek tekintett közterek emlékműveit szisztematikusan írta, illetve írja át – jól kivehetően határt szab a külpolitikai érdek. Ez tükröződik a Szabadság téri obeliszkről szóló kettős beszédben, a szovjet emlékművet ellenpontozó szándékkal állított német megszállási emlékmű fel nem avatásában, vagy a Kossuth téren újrarajzolt trianoni program zárókövének „felpuhításában” (a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének többértelműségében). Az átfogalmazás (illetve ellenpontozás) a Szabadság-szobor esetében már néhány évvel ezelőtt megkezdődött: azóta lobog egy hatalmas nemzeti színű zászló magasan a Citadella fölött.

Még szép, hogy kereszt

Utólag könnyű okoskodni, de tulajdonképpen nem lett volna nehéz előre elképzelni, mit is állíthatnak majd a Kisfaludi Strobl Zsigmond által készített nőalak elé, mögé vagy mellé. Hiszen az orbáni átírás lehetséges eszközei közül a múltból következtetve a nemzeti zászló (amely valószínűleg hosszabb távon is a helyén marad) mellett itt csupán a korona, illetve a kereszt tűnhetett lehetségesnek. A korona Gellért-hegyi elhelyezése valójában inkább csak az eltüntetéssel, illetve a teljes átalakítással kapcsolódhatott volna össze. Rögtön a rendszerváltás után, 1991-ben a Szent Korona Nemzeti Alapítvány javaslatára hatalmas, Szervátiusz Tibor által tervezett korona került volna a Szabadság-szobor helyére. Az elképzeléshez összművészeti program tartozott: „A Gellért-hegyi SZENT KORONA este kivilágítható legyen, déli 12 órakor a »Boldogasszony Anyánk« régi nemzeti himnuszunkkal hirdesse Magyarország függetlenségét, ezer­éves alkotmányosságát.” Ebből a tervből ugyanúgy nem lett semmi, ahogy a Szentesi Emil által jegyzett 2003-as koncepcióból sem. Ennek lényegét a Gellért-hegyre építendő, a magyar királyi koronát mintázó kulturális centrum alkotta volna (egyik eleme az ide beköltöző Néprajzi Múzeum), de hozzá tartozott volna a Duna szemközti oldalán egy „koronázási jogart formázó felvonóállomás” is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.