Mosolyszünet

  • 1998. augusztus 6.

Publicisztika

Tényleg, él olyan egyáltalán ezen a kánikulával és kannásbordömpinggel sújtott kilencvenakárhányezer négyzetkilométeren, aki ne kacagott volna egy nagyot egy igazán jó szaftos cigányviccen?

A cigányvicceket biztos, hogy a romák is szeretik, hisz´ köztudott, hogy rendőr tudja a legjobb rendőrvicceket; a zsidók röhögnek leghangosabban a zsidóvicceken; ha lenne olyan kategória, hogy házmestervicc, úgy a házmesterek lennének ott az előadóművészet csúcsán; Torgyán meséli a legizgalmasabb Torgyán-vicceket; a sertések meg disznóviccekben királyok.

Na és mi lenne akkor, ha ez tényleg igaz lenne? Jólesne-e akkor vasárnap esténként a tévében cigányvicceket hallani? A rasszizmus hozza-e a nézettségi indexet?

Pár hete a Visszhang rovatban fikáztuk már rendesen az RTL Klub újszerű műsorát, a Csíííz című, importelemekből építkező borzalmat. Elvileg nem érdemelne több szót az egész, de mégis: a vasárnap sugárzott alkotás mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A Csíííz - mondjuk el a tájékozatlanoknak és a feledékenyeknek ismét - stábja úgy köti össze a bejátszásokat, hogy ketten - Márton András és Forgács Gábor - vicces párbeszédeket folytatnak egymással. A párbeszédek attól viccesek, hogy egy magyar és egy nem magyar beszélgetnek az élet apró-cseprő dolgairól. A nem magyar - ergo: magyarul alig, törve, akcentussal stb. beszélő - volt már emberevő bennszülött meg ukrán maffiózó; most vasárnap az idegen egy cigánybűnöző volt, valljuk meg derekasan.

Hogy az milyen vicces volt, te jó ég! Hogy mennyit lehetett röhögni! F. Gábor művészen, aki a cigánybűnözőt adta, sok gyűrű volt, meg vastag nyaklánc, meg karkötő - ha jól belegondolunk, aranyszínű lehetett mind -; egy mobiltelefon is volt a cigánybűnözőnél. Világos, ezek a cigányok vagy falkában járnak mindig, vagy telekommunikálnak hangosan.

De a vége lett igazán vérlázító. Az úgy volt, hogy F. Gábor a csoportosan elkövetett borzalom után szükségesnek látta megjegyezni, hogy a figurát, akit a nézők láttak, ő találta ki. Az egy nem létező személy. Erről meg egy vicc jutott eszébe, hogy két nem létező személy úgy dönt, hogy végre dolgozni fog... (nevetés), és felvételre jelentkeznek a bányába (nevetés). És párbeszédet is előadott F. Gábor művész, úgy beszélt, ahogy a viccekben a cigánybűnözők szoktak, nagy röhögés volt, értettünk a szóból.

Ez eddig szimplán gusztustalan, előítéletes, rasszista történet, naponta nevethetünk ilyen viccen.

Ami a Csíííz produkciónak a külön bája, az a produkció stábja: a Magic Média gyártja, a producer Barbalics Péter, a végefőcímen pedig Trunkó Barnabás neve is olvasható. Erről a cégről (és a producerről) eddig az a hír járta, hogy igényes produkciókhoz adja nevét; Trunkó ugyan képes a Szeszélyes évszakokban haknizni, de azért a két műsor messze nem ugyanaz. Vajon mit éreznek egy-egy Csíííz után? Vagy netán létezik az az összeg, amiért nem érzik magukat rosszul?

Lehet persze azt mondani, hogy a megrendelő gyakorlatilag meglévő és kész német nyelvű műsorokat ültetett át magyarra. De mondják már meg, a német műsorvezető-páros törökvicceket mesél?

Érdekes feladat lenne az ORTT panaszbizottságának megvizsgálni, kielemezni ezt a műsort. És esetleg jól elmeszelni a delikvenseket, hogy szokjanak le az ilyen tréfákról.

Mellesleg a médiatörvény szerint is ez lenne az ORTT dolga. Nem pedig a hírműsorszerkesztés.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.