Mosolyszünet

  • 1998. augusztus 6.

Publicisztika

Tényleg, él olyan egyáltalán ezen a kánikulával és kannásbordömpinggel sújtott kilencvenakárhányezer négyzetkilométeren, aki ne kacagott volna egy nagyot egy igazán jó szaftos cigányviccen?

A cigányvicceket biztos, hogy a romák is szeretik, hisz´ köztudott, hogy rendőr tudja a legjobb rendőrvicceket; a zsidók röhögnek leghangosabban a zsidóvicceken; ha lenne olyan kategória, hogy házmestervicc, úgy a házmesterek lennének ott az előadóművészet csúcsán; Torgyán meséli a legizgalmasabb Torgyán-vicceket; a sertések meg disznóviccekben királyok.

Na és mi lenne akkor, ha ez tényleg igaz lenne? Jólesne-e akkor vasárnap esténként a tévében cigányvicceket hallani? A rasszizmus hozza-e a nézettségi indexet?

Pár hete a Visszhang rovatban fikáztuk már rendesen az RTL Klub újszerű műsorát, a Csíííz című, importelemekből építkező borzalmat. Elvileg nem érdemelne több szót az egész, de mégis: a vasárnap sugárzott alkotás mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A Csíííz - mondjuk el a tájékozatlanoknak és a feledékenyeknek ismét - stábja úgy köti össze a bejátszásokat, hogy ketten - Márton András és Forgács Gábor - vicces párbeszédeket folytatnak egymással. A párbeszédek attól viccesek, hogy egy magyar és egy nem magyar beszélgetnek az élet apró-cseprő dolgairól. A nem magyar - ergo: magyarul alig, törve, akcentussal stb. beszélő - volt már emberevő bennszülött meg ukrán maffiózó; most vasárnap az idegen egy cigánybűnöző volt, valljuk meg derekasan.

Hogy az milyen vicces volt, te jó ég! Hogy mennyit lehetett röhögni! F. Gábor művészen, aki a cigánybűnözőt adta, sok gyűrű volt, meg vastag nyaklánc, meg karkötő - ha jól belegondolunk, aranyszínű lehetett mind -; egy mobiltelefon is volt a cigánybűnözőnél. Világos, ezek a cigányok vagy falkában járnak mindig, vagy telekommunikálnak hangosan.

De a vége lett igazán vérlázító. Az úgy volt, hogy F. Gábor a csoportosan elkövetett borzalom után szükségesnek látta megjegyezni, hogy a figurát, akit a nézők láttak, ő találta ki. Az egy nem létező személy. Erről meg egy vicc jutott eszébe, hogy két nem létező személy úgy dönt, hogy végre dolgozni fog... (nevetés), és felvételre jelentkeznek a bányába (nevetés). És párbeszédet is előadott F. Gábor művész, úgy beszélt, ahogy a viccekben a cigánybűnözők szoktak, nagy röhögés volt, értettünk a szóból.

Ez eddig szimplán gusztustalan, előítéletes, rasszista történet, naponta nevethetünk ilyen viccen.

Ami a Csíííz produkciónak a külön bája, az a produkció stábja: a Magic Média gyártja, a producer Barbalics Péter, a végefőcímen pedig Trunkó Barnabás neve is olvasható. Erről a cégről (és a producerről) eddig az a hír járta, hogy igényes produkciókhoz adja nevét; Trunkó ugyan képes a Szeszélyes évszakokban haknizni, de azért a két műsor messze nem ugyanaz. Vajon mit éreznek egy-egy Csíííz után? Vagy netán létezik az az összeg, amiért nem érzik magukat rosszul?

Lehet persze azt mondani, hogy a megrendelő gyakorlatilag meglévő és kész német nyelvű műsorokat ültetett át magyarra. De mondják már meg, a német műsorvezető-páros törökvicceket mesél?

Érdekes feladat lenne az ORTT panaszbizottságának megvizsgálni, kielemezni ezt a műsort. És esetleg jól elmeszelni a delikvenseket, hogy szokjanak le az ilyen tréfákról.

Mellesleg a médiatörvény szerint is ez lenne az ORTT dolga. Nem pedig a hírműsorszerkesztés.

Figyelmébe ajánljuk