Mosolyszünet

  • 1998. augusztus 6.

Publicisztika

Tényleg, él olyan egyáltalán ezen a kánikulával és kannásbordömpinggel sújtott kilencvenakárhányezer négyzetkilométeren, aki ne kacagott volna egy nagyot egy igazán jó szaftos cigányviccen?

A cigányvicceket biztos, hogy a romák is szeretik, hisz´ köztudott, hogy rendőr tudja a legjobb rendőrvicceket; a zsidók röhögnek leghangosabban a zsidóvicceken; ha lenne olyan kategória, hogy házmestervicc, úgy a házmesterek lennének ott az előadóművészet csúcsán; Torgyán meséli a legizgalmasabb Torgyán-vicceket; a sertések meg disznóviccekben királyok.

Na és mi lenne akkor, ha ez tényleg igaz lenne? Jólesne-e akkor vasárnap esténként a tévében cigányvicceket hallani? A rasszizmus hozza-e a nézettségi indexet?

Pár hete a Visszhang rovatban fikáztuk már rendesen az RTL Klub újszerű műsorát, a Csíííz című, importelemekből építkező borzalmat. Elvileg nem érdemelne több szót az egész, de mégis: a vasárnap sugárzott alkotás mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A Csíííz - mondjuk el a tájékozatlanoknak és a feledékenyeknek ismét - stábja úgy köti össze a bejátszásokat, hogy ketten - Márton András és Forgács Gábor - vicces párbeszédeket folytatnak egymással. A párbeszédek attól viccesek, hogy egy magyar és egy nem magyar beszélgetnek az élet apró-cseprő dolgairól. A nem magyar - ergo: magyarul alig, törve, akcentussal stb. beszélő - volt már emberevő bennszülött meg ukrán maffiózó; most vasárnap az idegen egy cigánybűnöző volt, valljuk meg derekasan.

Hogy az milyen vicces volt, te jó ég! Hogy mennyit lehetett röhögni! F. Gábor művészen, aki a cigánybűnözőt adta, sok gyűrű volt, meg vastag nyaklánc, meg karkötő - ha jól belegondolunk, aranyszínű lehetett mind -; egy mobiltelefon is volt a cigánybűnözőnél. Világos, ezek a cigányok vagy falkában járnak mindig, vagy telekommunikálnak hangosan.

De a vége lett igazán vérlázító. Az úgy volt, hogy F. Gábor a csoportosan elkövetett borzalom után szükségesnek látta megjegyezni, hogy a figurát, akit a nézők láttak, ő találta ki. Az egy nem létező személy. Erről meg egy vicc jutott eszébe, hogy két nem létező személy úgy dönt, hogy végre dolgozni fog... (nevetés), és felvételre jelentkeznek a bányába (nevetés). És párbeszédet is előadott F. Gábor művész, úgy beszélt, ahogy a viccekben a cigánybűnözők szoktak, nagy röhögés volt, értettünk a szóból.

Ez eddig szimplán gusztustalan, előítéletes, rasszista történet, naponta nevethetünk ilyen viccen.

Ami a Csíííz produkciónak a külön bája, az a produkció stábja: a Magic Média gyártja, a producer Barbalics Péter, a végefőcímen pedig Trunkó Barnabás neve is olvasható. Erről a cégről (és a producerről) eddig az a hír járta, hogy igényes produkciókhoz adja nevét; Trunkó ugyan képes a Szeszélyes évszakokban haknizni, de azért a két műsor messze nem ugyanaz. Vajon mit éreznek egy-egy Csíííz után? Vagy netán létezik az az összeg, amiért nem érzik magukat rosszul?

Lehet persze azt mondani, hogy a megrendelő gyakorlatilag meglévő és kész német nyelvű műsorokat ültetett át magyarra. De mondják már meg, a német műsorvezető-páros törökvicceket mesél?

Érdekes feladat lenne az ORTT panaszbizottságának megvizsgálni, kielemezni ezt a műsort. És esetleg jól elmeszelni a delikvenseket, hogy szokjanak le az ilyen tréfákról.

Mellesleg a médiatörvény szerint is ez lenne az ORTT dolga. Nem pedig a hírműsorszerkesztés.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.