Nem kell már sok idő ahhoz, hogy Funk Sándor legyen az egyetlen reálisan létező rekvizituma annak a sokszereplős színjátéknak, amely az akarata ellenére főszereplővé kijelölt doktorról "Funk-ügyként" híresült el. Áll majd az orvos a bírái előtt - már ha az ügyészség tud valamit kezdeni a hétfőn megkapott vádemelési javaslattal -, hátranéz, és azt látja: sehol egy régi ellenség. Az Élet kiírta a műből a színjáték többi főszereplőjét. Eltűnt a süllyesztőben Berta Attila, a volt budapesti rendőrkapitány, akinél meggyőzőbben senki nem tudta a kábítószerbetegek leszoktatására használt gyógyszert, a depridolt herointartalmú kábítószernek nevezni. (A vádemelési javaslat szerint evvel kereskedett Funk Sándor.) Az a rendőrtiszt, aki a nyomozás során erőszakkal kényszerített ki vallomásokat a drogbetegekből a doktor ellen, szintén lelépett a világot jelentő deszkákról. Jobban mondva leléptették: három héttel ezelőtt, miután szemfüles kollégái az asztalfiókjában nagyobb mennyiségű kábítószert találtak, az ő aktája is az ügyészségre vándorolt. És most ő is, akárcsak a doktor, a tárgyalás kitűzését várja. A sajátjáét, persze. Volt idő, amikor a politikai pereknek ez a váratlan fordulata - az tudniillik, hogy a hamis vád konstruálásában részt vevők előbb-utóbb maguk is a semmiben vagy az ítélőszék előtt találják magukat - úgyszólván rutineljárás volt. Mi meg, hülyék, aszittük, ennek vége.
Persze a vádemelési javaslat még nem vád, és a vád nem ítélet. Most még van némi remény arra, hogy megtudjuk: a doktor elleni terhelő vallomások milyen körülmények között jöttek létre; és kezelt-e rendőröket korábban Funk; és kiknek lehetett fontos a gyógyítás leállítása a Schöpf-Mérei Kórház addiktológiai osztályán, és miként foglalta le - megállapítottan törvénytelenül - a betegek kartonjait a rendőrség. És hogy Funk miként - főként: miért - került bele ebbe az egész mocsokba.
Lesz egy per, amelyben minden kiderül.
Vagy nem.
Az ország, ahol a kábítószerfüggő betegek - meg azok, akik velük együtt szenvednek - egyre kevesebb intézményi segítségben bízhatnak, már adott.
