Publicisztika

Bő hat hét múlva újraválasztjuk önkormányzatainkat, többek között a fővárosit is. Ám a rendszerváltozás óta a főpolgármestert adó pártban mintha mostanában kezdenének gondolkodni azon, hogy hát miképpen is legyen október 1-jén.

Amikor a média naponta viszi el sok százmillió nappali szobába a tragédiák sorozatképeit, érthető okból könnyen a napi szörnyűségek hatása alá kerülünk, és nem akarunk mást, csak azt, hogy legyen már vége. Hogyne! Akad-e bárki is, aki ne ezt óhajtaná?

Ha végignézzük az eddigi önkormányzati választásokat értékelő pártnyilatkozatokat, kiderül, minden induló győzni szokott, de legalábbis nagy sikert ért el.

"Nyilatkozatot fogunk közzétenni arról, hogy aki részt vesz a központi ünnepségen, az megtagadja '56 szellemiségét" - mondja Wittner Mária a Népszabadságban a forradalom 50. évfordulójának esedékes megünneplése kapcsán.

Szűk két hónap múlva Magyarország mintegy háromezer településén helyhatósági választást tartanak. Az új önkormányzatok jelentős része azonban anélkül fog felállni, hogy a választók valóban megismerhették volna a jelölteket, az alternatívákat, netán a programokat, amelyek alapján mérlegelniük lett volna érdemes.

Büszkeségünk, a Magyar Államvasutak Zrt. pár napja a következőkről tájékoztatta szeretett utazóközönségét.

Az éves költségvetés tervezett hiánya Magyarországon sokkal több, mint pőre szám, inkább valami elvont fogalom, tán maga a matematizált néplélek.

Az egészségügyi reform tervezett lépései közül pár hete még csak a vizitdíjról lehetett hallani (többnyire cáfolatként), és ismert volt a kormányprogram, mely "biztosítási alapon működő egészségügyet" ígért. Az utóbbi egy-két hétben egyre-másra bukkannak fel részinformációk az új rendszerről.

A múlt hónapban bizony nagyon rosszul jártak azok, akik nyaralásra készültek vagy svájci frankban vettek fel lakáskölcsönt.

Fischer Iván és Kocsis Zoltán, mi sem természetesebb, egymástól radikálisan elütő módon képzeli el Bartók műveinek lemezösszkiadását.

Orbán Viktor a múlt héten, Tusnádfürdőn a kormány "nyílt és szervezett politikai hazugságairól", meg az ellene való összpolgári fellépésről beszélt. Egyazon lendülettel nagygyűlést hirdetett szeptember 23-ára,

Riadt arcú turisták a Jászai Mari téri villamosmegállóban angolul kérdezik az ott posztoló sárga mellényes asszonyt, hogy juthatnak a Délibe. A BKV utastájékoztatásra kirendelt szakdolgozója tesz egy bizonytalan kézmozdulatot, és azt mondja: "ávtobusz".

2006. július 11-én nem történt más, mint amire két éve, a vádirat megszületésekor néhány, a Postabank-ügyet közelről ismerő jogász és közgazdász felhívta a figyelmet, és amit Várhegyi Éva 2004 végén éppen e lap hasábjain jósolt meg: "...a valószínűbb eset, hogy a bíróság egyik vád alapján sem ítéli el Princzet. Ekkor ő is elmondhatja magáról azt, amit Osztap Bender, a nagy kombinátor mondott: "Hát persze, angyal nem vagyok (...), de respektálom a büntető törvénykönyvet." (Lásd: Védirat, Magyar Narancs, 2004. december 16.)

Bizonyára elégedettek magukkal az Olasz Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságának tagjai. Ezt még az unokáik is büszkén emlegetik majd. Vagy épp szégyenkezve - de elfelejteni nem fogják.