Cannavaro Tatabányán

Bizonyára elégedettek magukkal az Olasz Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságának tagjai. Ezt még az unokáik is büszkén emlegetik majd. Vagy épp szégyenkezve - de elfelejteni nem fogják.

A világ közvéleménye alighanem biztosra vette, hogy a megnyert vébé után megesik majd a döntéshozók szíve, ha van nekik. Hát nem esett meg (vagy csak egy kicsit és szelektíven): a Juve röpült a B ligába (mínusz harminc pont), vele a Fiorentina (mínusz tizenkét pont), meg a Lazio (mínusz hét) - viszont nem száll alá a Milan, amit nem csupán a kizárt vetélytársak, de az olasz futballrajongók nem kifejezetten Milan-drukker többsége is megdöbbenve vett tudomásul. Az a mínusz tizenöt pont sem olyan nagy érvágás, még egy bajnoki cím is becsúszhat, elvégre a konkurencia egy jó részét kizárták a versenyből - hiába, a protekció meg a politikai befolyás (mégiscsak Berlusconi csapata) is számít valamit. Meglehet, kicsit kőfejűen, de a fegyelmi bizottság keményen büntette, hogy e klubok immár leváltott, lemondott és eltiltott vezetői súlyosan vétettek a sportüzletben is kötelező versenyszabályok ellen. Hisz ha a gazdaság egy ágában a mocskos módszerek válnak uralkodóvá, megrendül a bizalom, a tőke fészkelődik, és kupasikerek ide, világbajnoki cím oda, jobb helyet keres magának. Egy ilyen zsíros biznisz ezt követően is vonzaná persze a pénzt - immár a feketét meg a piszkosat, s az olasz futball visszasüllyedne oda, ahol mondjuk a 70-es évek végén, a fekete totóügy idején volt, meg ahol egyes szerencsétlen sorsú k.-európai, egykori futballhatalmak dekkolnak most.

Az elsőfokú ítéletek után eltűnődhetünk azon is: vajon méltányos volt-e mindez "szegény" világklasszis játékosokkal szemben - akik most röhögve találnak maguknak új, jól fizető munkaadót (jó, a kínálati nyomás egy kicsit leveri a béreket, de éhezni nem fog a család). Meg azon is, vajon mit ítél majd a független olasz bíróság, ha a klubok beperlik a szövetséget az "indokolatlan és aránytalan büntetés" miatti gazdasági károkért, hitelrontásért, miegyébért. És persze kíváncsian várjuk a másodfokú ítéletet, amely alighanem figyelembe fogja venni a közvélemény amorf akaratát, a szövetség vezetőinek álláspontját meg a szigorú döntés világvisszhangját is.

Ilyenkor kéne annak jönnie, hogy párhuzamot állítunk a magyar bajnoksággal, és levonjuk a következtetéseket. Ám a jelenlegi helyzetben mindez értelmetlen lenne. A legutóbb már a liechtensteini (fél)amatőrök által is a porba gyalázott magyar futballon semmilyen szigor sem segíthetne (igaz, nem is árthatna neki). Ha egy különösen szadista döntőbíró határozott volna az olasz szuperklubok sorsáról, úgy egyszerűen beosztotta volna őket a magyar NB I-be (mondjuk a feltűnően működés- és nevezésképtelen klubok helyére - hogy csak a Fradit említsük), s a megannyi nagy sztár nap mint nap a pécsi, a tatabányai vagy a REAC-pálya komfortjával kellett volna találkozzon, ahol csak tyúklépésben közlekedhettek volna, nehogy lefussák valamelyik magyar "kollégát". A bátrabbak már hetek óta fantáziálnak arról, hogy a Zambrotta-Böjte-Vanczák-Cannavaro összetételű újpesti védősor összecsap a ZTE Waltner-Trezeguet-Ibrahimovic csatártriójával. Még szerencse, hogy az efféle kegyetlenséget már nem tűrné el a humanizmuson alapuló európai civilizáció.