Szavalóverseny

Publicisztika

Bő hat hét múlva újraválasztjuk önkormányzatainkat, többek között a fővárosit is. Ám a rendszerváltozás óta a főpolgármestert adó pártban mintha mostanában kezdenének gondolkodni azon, hogy hát miképpen is legyen október 1-jén.

Szavalóverseny

Bő hat hét múlva újraválasztjuk önkormányzatainkat, többek között a fővárosit is. Ám a rendszerváltozás óta a főpolgármestert adó pártban mintha mostanában kezdenének gondolkodni azon, hogy hát miképpen is legyen október 1-jén. Demszky Gábor és az SZDSZ sajátos viszonyáról többmázsányi elemzés született az utóbbi években - amihez jó néhány kilóval magunk is hozzájárultunk -, éppen ezért meglepő, hogy a "se vele, se nélküle" állapoton a maguk szempontjából a legrosszabbkor próbálnak túllépni a magas felek. Az ország nem egy területéről lényegében teljesen kiszorult szabaddemokratáknak létkérdés a jó szereplés Budapesten, és még meglévő nagy- és kisvárosi bázisaikon. Ehhez képest az elmúlt napokban másról sem hallani, mint a fővárosi szervezet és a főpolgármester közötti ellentétekről és listaállítási hörmörről - ami aligha magyarázható azzal, hogy nyár van, amikor a nyomorult politikai lapok hírínségükben a bolhából is elefántot csinálnak. Ha valóban oly sok a baj Demszkyvel, mint amit az egyre szaporodó bátor nyilatkozatok sejtetnek, nos, akkor bizonyosan nem az elmúlt napokban gyúlt a fejükben fény. Az európai parlamenti választások idején és után jelentek meg az első olyan tudósítások, analízisek a sajtóban, amik arról szóltak, hogy a főpolgármesteren a fáradtság jelei mutatkoznak, s erősen kétséges, képes-e megújulásra. Akárhogyan is számoljuk, ez két éve történt: ennyi ideje volt az SZDSZ-nek arra, hogy kulturáltan rendezze a kérdést (ahogyan ezt mindig is tenni szokták, nemdebár). Most már késő; a mostani purparlék óhatatlanul azt a benyomást keltik a szemlélőben, hogy voltaképpen néhány vacak listás hely miatt megy a nyilvános civakodás - ezt általában nem díjazzák a választók (urnabontáskor mindig meglehetős egyértelműséggel derül ki).

Kétségkívül van valami elkeserítő abban, ahogyan a pártok az egyik legfontosabb politikai pozíciót kezelik. Például az Országgyűlést uraló két parlamenti erő ciklusok óta képtelen hiteles, valóban az adott pártot képviselő, és reális esélyekkel harcba induló jelöltet kiizzadni magából. Kevés dolog mutatja hívebben az MSZP és a Fidesz provincializmusát, a másnapnál hosszabb távra tervezni képtelen szűklátókörűségét, mint ez a tény. Orbán Viktor attól fél, hogy egy fajsúlyos Fidesz-politikus Budapest első embereként riválisává nőné ki magát a pártban, veszélyeztetve az ő elnöki és nemzetvezetői ambícióit. Az MSZP-ben annyiban más a helyzet, hogy ott a kelleténél mindig tíz-tizenöttel többen vélik úgy magukról, hogy remek főpolgármester (miniszterelnök, miniszter stb., ahogyan éppen a helyzet adja) lenne belőlük. És mivel a párt szerencsétlenségére az alkotmány egyelőre csak egy ilyen pozíciót engedélyez, a nekibuzdulás vége rendre az lesz, hogy akkor inkább senki ne legyen, dögöljön meg a szomszéd tehene is. A súlytalan jelöltek - egyik és másik pártban is - semmi másnak, mint e mucsai politikai krédónak a következményei.

Végső soron nem más ez, mint a szavazóknak, az ő jogos elvárásaiknak a látványos semmibevétele. Szavalni könnyű a polgárok szolgálatáról, de olykor azért ennek tanúbizonyságát is kellene adni. Például azzal, hogy a pártok olyan főpolgármester-jelöltekkel vágnak a kampánynak, akiket nemcsak "jó szívvel" ajánlanak választóik figyelmébe, de akiket, horribile dictu, ők maguk is komolyan vesznek.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.