Ha végignézzük az eddigi önkormányzati választásokat értékelő pártnyilatkozatokat, kiderül, minden induló győzni szokott, de legalábbis nagy sikert ért el. Az egyetlen kivétel a négy évvel ezelőtti versengés, amikor is az MSZP olyannyira ledózerolt mindenkit, hogy azt a Fidesz is elismerte. (Igaz, az SZDSZ és az MDF odavolt a boldogságtól, mert szerintük mindketten nyertek, tessék csak utánaolvasni.) Idén várhatóan fordított lesz a helyzet: az előjelek ellenzéki tarolásra utalnak (már ha a Fidesz nem csinál októberig valami egetrengető nagy hülyeséget), ugyanakkor a szocialistáknak is ígérkezik kommunikációs egérút, ha néhány helyen szereznének első helyet, máris döngethetnék a mellüket, mondjuk azzal, hogy lám, a népek kezdik megérteni a Gyurcsány-pakk lényegét, és az MSZP számára ez az igazi győzelem, és a többi, és a többi.
A helyhatósági választásokból - azok sajátosságai miatt - nagyívű politikai következtetéseket nemigen lehet levonni. A kisebb településeken alig valamit számít például a polgármesterjelöltek politikai hovatartozása, szemben helybéli elfogadottságukkal. Az országos közhangulatra leginkább az amúgy súlytalan megyei közgyűlések helyeiről döntő listás eredmények utalnak majd; kétségünk ne legyen, azok igencsak hasonlítani fognak a legutolsó közvélemény-kutatások adataihoz, aminek következményeként a megyék zöme pirosról narancssárgába vált. Ami, köztünk szólva, az elkövetkező országgyűlési választásokra nézvést éppen úgy nem jelent semmit, mint ha pirosak maradnának.
Az önkormányzati voksolások másik specifikuma a szövetségkötési kényszer: a választás egyfordulós, azaz már relatív többséggel révbe lehet érni. Olyan ez, mint az országgyűlési szavazás második fordulója: aki jobb megállapodásokat köt, azé a mandátum. Ráadásul a helyi megmérettetésen nagyobb a mozgástér, hiszen míg országos szinten elképzelhetetlen például egy Fidesz- SZDSZ együttműködés, helyben akad rá példa - de még ennél szokatlanabb kombinációkra is. A trend persze nagy vonalakban az országoshoz közelít, és mindkét oldal elsősorban a "természetes szövetségeseivel" igyekszik optimalizálni az esélyeit. Mindazonáltal fölösleges amiatt sötéten látni a Magyar Haza jövőjét, ha a szélsőjobb és a Fidesz néhány helyen megegyezik (pontosabban: a legnagyobb ellenzéki párt időnként felettébb nyugtalanító helykeresésére nem ezek az alkalmi paktumok adják meg a magyarázatot), mint ahogyan amiatt is, ha egyes régiókban az MSZP a Vajnai-féle Munkáspárttal smúzol - elvégre láttunk már olyat is, hogy valaki mögé egyaránt odaálltak a szabaddemokraták meg a magyarigazságosok.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a népek helyben mindig is azt nézték, kitől várhatják nagyobb valószínűséggel, hogy csatornát építtet, jó közszolgáltatásokat, kulturált települési környezetet biztosít nekik, és nem kíván minduntalan belepofázni a privát életükbe. A pártlogó ilyenkor másodlagos; és nemcsak a szimpatikusabb, de a gyűlöltebb is. Nota bene: ha országosan is ez lesz a helyzet, akkor jön el a Kánaán.
