Publicisztika

Helytelenül tennénk, ha megadnánk magunkat a közönynek, és felülnénk a magyar nyilvánosságban szinte egyeduralkodó magyarázatnak, miszerint Belaruszban tulajdonképpen tízmillió birka lakik, akik kifejezetten szeretik elnöküket, s a maguk szerény módján elégedettek mindavval, amit a rezsim kínál. Ezt a képet a választások végeredménye hivatott igazolni: az eddigi elnök, Alekszandr Lukasenko a szavazatok közel 90 százalékával diadalmaskodott vetélytársai felett. Jó, kalkuláljuk bele, hogy Lukasenko csalt, de ennyit nem csalhatott.

Kedves Olvasók, azok, akik már régóta, és azok is, akik most először!

Basescu államelnök maga keres szövetségest a radikálisnak nevezett erdélyi magyar szervezetek között. Lehet-e a kettős állampolgárság témájával szavazatokat szerezni a magyarországi választáson? Valóban nyer-e pár százezer szavazatot otthon a Fidesz, ha a határon túlra is átüzen néhány ígéretet?

A népszuverenitásból adódik, hogy a mindenkori kormány elkergethető. Ki testesíti meg az államot, a köztársaságot? Ez a kérdés vár eldöntésre, ha az államfő által az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványról gondolkodunk.

Fellélegezhetnek azok, akiket napok óta a szívbaj kerülgetett: vajon lejátssza-e a két tábor a Pál utcai fiúk legendás fináléját?

Mivel az MSZP kezdettől optimista hangot ütött meg, a Fidesz meg e napokban kapcsolt pozitív üzemmódba, mi sem lóghatunk ki az általános bizakodásból.

Ha hihetünk a sajtóban megjelenteknek, Romsics Imre kalocsai MDF-es képviselőjelölt bátran viselkedett, amikor az esetleges politikai kockázatokkal nem törődve, a nyilvánosság elé lépve leleplezte, hogy képviselőjelölt társa, a fideszes Bagó Zoltán zsarolással igyekezett rábírni őt a visszalépésre. A zsarolási kísérletet Romsics úr a Bagó úrral folytatott beszélgetéséről titokban készített hangfelvétellel igyekezett bizonyítani. Úgy tűnik azonban, hogy a leleplezés poli-tikai kockázata mellett Romsics Imre büntető- és polgári jogi szankciókkal is számolhat.

A 16 évvel ezelőtti jogállami forradalom egyik követelése a közpénzek kezelésének átláthatósága volt. Ezt a célt az új rendben számos intézmény és törvény hivatott biztosítani. Van, amelyiknek jobban megy a dolog, van, amelyiknek rosszabbul. Van, amelyiknek bár az ellenkezője lenne a dolga, inkább a homályt növeli. Ez utóbbi a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a Kehi.

Sólyom Lászlóról nem most derült ki, hogy szorgalmas, törekvő, sőt hiperaktív köztársasági elnök - legalábbis ha rajta és a törvényeken múlna, az is válna belőle. Azok a fránya paragrafusok azonban, különös tekintettel a Magyar Köztársaság úgynevezett alkotmányára, meglehetetősen szűkre szabták a mozgásterét, s ezt még tovább korlátozná az íratlan szokásjog is - már ha ez utóbbinak létezéséről alkalomadtán Sólyom maga is tudomást venne.

Egyre-másra kerülnek nyilvánosságra a parlamentbe jutásra esélyes pártok országos és területi listái, amelyek közül az előbbi mindenekelőtt az adott formáció belhatalmi állapotáról, az egyes csoportok, személyek alkupozícióiról árulkodik. A Fidesz országos névsorán pár oldal múlva részletekbe menően is értetlenkedünk (na jó: szörnyülködünk). A területi listás elképzeléseik azonban nem rosszak - láthatóan átgondolt stratégia termékei.

Románia azon magyar ajkú polgárai, akik anyanyelvükön óhajtják elvégezni felsőfokú tanulmányaikat, több lehetőség közül választhatnak. Működik - magyar állami támogatással - egy magyar tannyelvű magánegyetem, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Több tannyelven folyik oktatás a Babesü-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), Kolozsváron: román, magyar és német nyelvű szakokra jelentkezhet itt az érdeklődő. Gyakorlatilag egész Erdély fedett magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekkel: egyetem működik például Kolozsvár mellett Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, főiskola üzemel olyan kisvárosokban is, mint Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely vagy Szat-márnémeti. Gyakorlatilag teljes a választék: a bölcsészettudományoktól a műszaki és természettudományokon át bármilyen szakon lehet magyar nyelven tanulni Romániában. Most mégis súlyos vita folyik a magyar nyelvű felsőoktatásról, s ez az utóbbi hetekben csak élesedni látszik. "Polgárháború dúl" - minősítették a helyzetet a vitázó felek.

Komolytalanok azok az állítások, melyek szerint az először 2005. szeptember 30-án megjelent karikatúrasorozat - legyen bármilyen ízléstelen, akár sértő is - 2006 januárjától valóban "tömeges és spontán" tiltakozásokat robbanthatott ki a muszlim országokban, amint erről a híradások szólnak. A karikatúrák csak ürügyet szolgáltattak - a figyelmeztető az, hogy hogyan és mire.

Ki érti a Fidesz február végén indított vitakezdeményezését a miniszterelnöki vita időpontjáról? Az ellenzéki párt kapkod, félnaponként változtatja álláspontját, megfutamodással vádolja ellenfelét, miközben a történések - nem először a kampányban - egészen mást mutatnak. Mi végre is kell ez nekik?

A múlt hét legszaftosabb politikai botránya kétségkívül a kalocsai eset volt. Bagó Zoltán fideszes képviselőjelölt (jelenlegi országgyűlési képviselő) úgymond megfenyegette emdéefes riválisát, Romsics Imrét, ha nem lép vissza a választási küzdelmektől, akkor ez lesz meg az lesz (mindenféle csúnyaság), ha visszalép, akkor emez meg amaz (csupa jóság). A megfenyegetett - vélhetően törvénytelenül, sőt a törvényszegés tudatában - magnóra rögzítette a fenyegetést tartalmazó "baráti beszélgetést". (Emeljük is meg kalapunkat a kalocsai könyvtárigazgató bátorsága előtt: akármi is történik a választáson, ezt soha nem fogják neki a lebukottak megbocsátani. És egy kisvárosban, mint Kalocsa, még el sem lehet tűnni.)