Szamár szenved?

Publicisztika

Fellélegezhetnek azok, akiket napok óta a szívbaj kerülgetett: vajon lejátssza-e a két tábor a Pál utcai fiúk legendás fináléját?
Nem: végül a vörösingesek meghátráltak - április 2-án Orbáné a grund (amit, mint tudjuk, egyszer úgyis elvesznek a fiúktól). Okos enged - kommentálta saját magát Gyurcsány, ám néha már úgy tűnhet, hogy a szocik túl sokszor engedtek vagy hajoltak meg a vélt nyomás alatt. Mivel a két fél a stratégiai játékok egyik klasszikusát, az ún. "gyáva nyulat" játszotta, most majd a kitérő megkapja a gúnyos vigyorokat az arcába: ennyi tellett, beszariak, vezérünk csak füttyent az övéi után, oszt már bele is csináltatok a gatyába.

De kitől is zsebelik a lesajnáló gesztusokat a szocialisták?

Hogy az ilyesfajta - a szavazást közvetlenül megelőző - népgyűléseknek van mozgósító erejük, az legalábbis nem zárható ki. Rémlik egy jól sikerült fideszes heppening 1998. március 15-éről, és örökre emlékezetesek a 2002-es, két forduló közötti, ugyancsak jobboldali utcai mozgások, amikor megállt a villamos az Alkotás úton, és úgynevezett "kétmillió" emberrel volt tele a Kossuth tér. Ebből persze még nem következik semmi, de az ellenkezője sem. Épp úgy lehet mondani, hogy a két forduló közti utcai politizálás hozta vissza Orbánékat a sírból a majdnem győzelemig, mint azt, hogy lám, még ez sem segített rajtuk. Sőt azt is lehet mondani, hogy a semlegesebb érzületű polgártársaink a tévé előtt jól betojtak a jobboldali népgyűlésektől, és ezért inkább elmentek ellenük szavazni.

De mivel ez utóbbi már szerfölött merész következtetés lenne, Gyurcsány úgy vélhette: az utcán is tegyünk számszerű ellenállításokat, ha másért nem, hogy a hardcore ne érezze magát magányosnak (2002-ben a Kossuth téri Fidesz-gyűlés után sebtiben összerántott szocialista rendezvény a Városligetben úgy kellett nekik, mint egy falat kenyér), és hogy a pártot esetleg még nem választók körében, vagy a baloldalhoz húzó, de tompább néprétegek körében ne keletkezzen az a látszat, hogy az MSZP nincs is. Ne feledjük, mindkét párt kétfrontos harcot folytat: egyet az ellenféllel rokonszenvezők otthon tartásáért, és egyet a vele szimpatizálók szavazásra bírásáért.

De ebből a nagygyűlésesesdiből, istókzicsi, ezen kívül nem jön semmi. Maximum egy döntetlen a jövő hétvégén. A "sok ember az utcán" = "elég szavazat a fülkében" képlet eddig még soha, egyetlen választáson se jött be senkinek. Mindenki látja: a baloldal mozgósítható tömegei lényegesen csekélyebbek - az utcát, s vele együtt sajnos a fogalmi tér számos más elemét sikerrel foglalták el Orbánék, polgári köröstül, Philippel, Ákossal, Demjén Rózsival, Kutyu bácsival súlyosbítva. De egy működő demokráciában minden-ki azt énekel, szaval, s olyan baromságot vonyít az utcán, amilyet akar. A választás a szavazó-fülkékben dől el.

Figyelmébe ajánljuk

Újra ingyenes egyetemi kurzusokat kínál a Bibó István Szabadegyetem, nem csak egyetemistáknak

  • narancs.hu

Négy izgalmas, mindenki számára elérhető közéleti, politikai és társadalmi kurzussal indul a CEU Bibó István Szabadegyetem idei szemesztere. Boncasztalra kerülnek a balatoni infrastrukturális beruházásokat övező dilemmák, a választások apropóján az orbáni rendszer leváltásának lehetőségei és veszélyei, a szegénység sokszínű magyar arca és a gyerekvállalási, gyereknevelési kérdések az állami beavatkozások függvényében.

Mit reméljünk az áfacsökkentéstől?

A nyugdíjasok a magas áfa miatt kapják a 30 ezer forint értékű vásárlási utalványt a miniszterelnök szerint. Ez azonban azt is jelentené, hogy alacsonyabb forgalmi adó esetén csökkennének az árak, ami viszont így nem állja ki a tapasztalat próbáját. A tíz évvel ezelőtti hazai és egyéb külföldi áfamérséklések hatásai vegyes képet mutatnak.

Konzultáció kamu adóról, nem kamu adóból

Kibújt a szög a zsákból: a miniszterelnök bevallotta, amit eddig is tudtunk, miszerint a nemzeti konzultáció a Fidesz érdekeit szolgálja, mozgósítani lehet vele. A legújabbat egy senki által nem hitelesített, állítólagos Tisza-adóemelésről szóló sajtpapírra hivatkozva indítják el. 

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.