Szamár szenved?

Publicisztika

Fellélegezhetnek azok, akiket napok óta a szívbaj kerülgetett: vajon lejátssza-e a két tábor a Pál utcai fiúk legendás fináléját?
Nem: végül a vörösingesek meghátráltak - április 2-án Orbáné a grund (amit, mint tudjuk, egyszer úgyis elvesznek a fiúktól). Okos enged - kommentálta saját magát Gyurcsány, ám néha már úgy tűnhet, hogy a szocik túl sokszor engedtek vagy hajoltak meg a vélt nyomás alatt. Mivel a két fél a stratégiai játékok egyik klasszikusát, az ún. "gyáva nyulat" játszotta, most majd a kitérő megkapja a gúnyos vigyorokat az arcába: ennyi tellett, beszariak, vezérünk csak füttyent az övéi után, oszt már bele is csináltatok a gatyába.

De kitől is zsebelik a lesajnáló gesztusokat a szocialisták?

Hogy az ilyesfajta - a szavazást közvetlenül megelőző - népgyűléseknek van mozgósító erejük, az legalábbis nem zárható ki. Rémlik egy jól sikerült fideszes heppening 1998. március 15-éről, és örökre emlékezetesek a 2002-es, két forduló közötti, ugyancsak jobboldali utcai mozgások, amikor megállt a villamos az Alkotás úton, és úgynevezett "kétmillió" emberrel volt tele a Kossuth tér. Ebből persze még nem következik semmi, de az ellenkezője sem. Épp úgy lehet mondani, hogy a két forduló közti utcai politizálás hozta vissza Orbánékat a sírból a majdnem győzelemig, mint azt, hogy lám, még ez sem segített rajtuk. Sőt azt is lehet mondani, hogy a semlegesebb érzületű polgártársaink a tévé előtt jól betojtak a jobboldali népgyűlésektől, és ezért inkább elmentek ellenük szavazni.

De mivel ez utóbbi már szerfölött merész következtetés lenne, Gyurcsány úgy vélhette: az utcán is tegyünk számszerű ellenállításokat, ha másért nem, hogy a hardcore ne érezze magát magányosnak (2002-ben a Kossuth téri Fidesz-gyűlés után sebtiben összerántott szocialista rendezvény a Városligetben úgy kellett nekik, mint egy falat kenyér), és hogy a pártot esetleg még nem választók körében, vagy a baloldalhoz húzó, de tompább néprétegek körében ne keletkezzen az a látszat, hogy az MSZP nincs is. Ne feledjük, mindkét párt kétfrontos harcot folytat: egyet az ellenféllel rokonszenvezők otthon tartásáért, és egyet a vele szimpatizálók szavazásra bírásáért.

De ebből a nagygyűlésesesdiből, istókzicsi, ezen kívül nem jön semmi. Maximum egy döntetlen a jövő hétvégén. A "sok ember az utcán" = "elég szavazat a fülkében" képlet eddig még soha, egyetlen választáson se jött be senkinek. Mindenki látja: a baloldal mozgósítható tömegei lényegesen csekélyebbek - az utcát, s vele együtt sajnos a fogalmi tér számos más elemét sikerrel foglalták el Orbánék, polgári köröstül, Philippel, Ákossal, Demjén Rózsival, Kutyu bácsival súlyosbítva. De egy működő demokráciában minden-ki azt énekel, szaval, s olyan baromságot vonyít az utcán, amilyet akar. A választás a szavazó-fülkékben dől el.

Figyelmébe ajánljuk