Szamár szenved?

Publicisztika

Fellélegezhetnek azok, akiket napok óta a szívbaj kerülgetett: vajon lejátssza-e a két tábor a Pál utcai fiúk legendás fináléját?
Nem: végül a vörösingesek meghátráltak - április 2-án Orbáné a grund (amit, mint tudjuk, egyszer úgyis elvesznek a fiúktól). Okos enged - kommentálta saját magát Gyurcsány, ám néha már úgy tűnhet, hogy a szocik túl sokszor engedtek vagy hajoltak meg a vélt nyomás alatt. Mivel a két fél a stratégiai játékok egyik klasszikusát, az ún. "gyáva nyulat" játszotta, most majd a kitérő megkapja a gúnyos vigyorokat az arcába: ennyi tellett, beszariak, vezérünk csak füttyent az övéi után, oszt már bele is csináltatok a gatyába.

De kitől is zsebelik a lesajnáló gesztusokat a szocialisták?

Hogy az ilyesfajta - a szavazást közvetlenül megelőző - népgyűléseknek van mozgósító erejük, az legalábbis nem zárható ki. Rémlik egy jól sikerült fideszes heppening 1998. március 15-éről, és örökre emlékezetesek a 2002-es, két forduló közötti, ugyancsak jobboldali utcai mozgások, amikor megállt a villamos az Alkotás úton, és úgynevezett "kétmillió" emberrel volt tele a Kossuth tér. Ebből persze még nem következik semmi, de az ellenkezője sem. Épp úgy lehet mondani, hogy a két forduló közti utcai politizálás hozta vissza Orbánékat a sírból a majdnem győzelemig, mint azt, hogy lám, még ez sem segített rajtuk. Sőt azt is lehet mondani, hogy a semlegesebb érzületű polgártársaink a tévé előtt jól betojtak a jobboldali népgyűlésektől, és ezért inkább elmentek ellenük szavazni.

De mivel ez utóbbi már szerfölött merész következtetés lenne, Gyurcsány úgy vélhette: az utcán is tegyünk számszerű ellenállításokat, ha másért nem, hogy a hardcore ne érezze magát magányosnak (2002-ben a Kossuth téri Fidesz-gyűlés után sebtiben összerántott szocialista rendezvény a Városligetben úgy kellett nekik, mint egy falat kenyér), és hogy a pártot esetleg még nem választók körében, vagy a baloldalhoz húzó, de tompább néprétegek körében ne keletkezzen az a látszat, hogy az MSZP nincs is. Ne feledjük, mindkét párt kétfrontos harcot folytat: egyet az ellenféllel rokonszenvezők otthon tartásáért, és egyet a vele szimpatizálók szavazásra bírásáért.

De ebből a nagygyűlésesesdiből, istókzicsi, ezen kívül nem jön semmi. Maximum egy döntetlen a jövő hétvégén. A "sok ember az utcán" = "elég szavazat a fülkében" képlet eddig még soha, egyetlen választáson se jött be senkinek. Mindenki látja: a baloldal mozgósítható tömegei lényegesen csekélyebbek - az utcát, s vele együtt sajnos a fogalmi tér számos más elemét sikerrel foglalták el Orbánék, polgári köröstül, Philippel, Ákossal, Demjén Rózsival, Kutyu bácsival súlyosbítva. De egy működő demokráciában minden-ki azt énekel, szaval, s olyan baromságot vonyít az utcán, amilyet akar. A választás a szavazó-fülkékben dől el.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.