Szamár szenved?

Publicisztika

Fellélegezhetnek azok, akiket napok óta a szívbaj kerülgetett: vajon lejátssza-e a két tábor a Pál utcai fiúk legendás fináléját?
Nem: végül a vörösingesek meghátráltak - április 2-án Orbáné a grund (amit, mint tudjuk, egyszer úgyis elvesznek a fiúktól). Okos enged - kommentálta saját magát Gyurcsány, ám néha már úgy tűnhet, hogy a szocik túl sokszor engedtek vagy hajoltak meg a vélt nyomás alatt. Mivel a két fél a stratégiai játékok egyik klasszikusát, az ún. "gyáva nyulat" játszotta, most majd a kitérő megkapja a gúnyos vigyorokat az arcába: ennyi tellett, beszariak, vezérünk csak füttyent az övéi után, oszt már bele is csináltatok a gatyába.

De kitől is zsebelik a lesajnáló gesztusokat a szocialisták?

Hogy az ilyesfajta - a szavazást közvetlenül megelőző - népgyűléseknek van mozgósító erejük, az legalábbis nem zárható ki. Rémlik egy jól sikerült fideszes heppening 1998. március 15-éről, és örökre emlékezetesek a 2002-es, két forduló közötti, ugyancsak jobboldali utcai mozgások, amikor megállt a villamos az Alkotás úton, és úgynevezett "kétmillió" emberrel volt tele a Kossuth tér. Ebből persze még nem következik semmi, de az ellenkezője sem. Épp úgy lehet mondani, hogy a két forduló közti utcai politizálás hozta vissza Orbánékat a sírból a majdnem győzelemig, mint azt, hogy lám, még ez sem segített rajtuk. Sőt azt is lehet mondani, hogy a semlegesebb érzületű polgártársaink a tévé előtt jól betojtak a jobboldali népgyűlésektől, és ezért inkább elmentek ellenük szavazni.

De mivel ez utóbbi már szerfölött merész következtetés lenne, Gyurcsány úgy vélhette: az utcán is tegyünk számszerű ellenállításokat, ha másért nem, hogy a hardcore ne érezze magát magányosnak (2002-ben a Kossuth téri Fidesz-gyűlés után sebtiben összerántott szocialista rendezvény a Városligetben úgy kellett nekik, mint egy falat kenyér), és hogy a pártot esetleg még nem választók körében, vagy a baloldalhoz húzó, de tompább néprétegek körében ne keletkezzen az a látszat, hogy az MSZP nincs is. Ne feledjük, mindkét párt kétfrontos harcot folytat: egyet az ellenféllel rokonszenvezők otthon tartásáért, és egyet a vele szimpatizálók szavazásra bírásáért.

De ebből a nagygyűlésesesdiből, istókzicsi, ezen kívül nem jön semmi. Maximum egy döntetlen a jövő hétvégén. A "sok ember az utcán" = "elég szavazat a fülkében" képlet eddig még soha, egyetlen választáson se jött be senkinek. Mindenki látja: a baloldal mozgósítható tömegei lényegesen csekélyebbek - az utcát, s vele együtt sajnos a fogalmi tér számos más elemét sikerrel foglalták el Orbánék, polgári köröstül, Philippel, Ákossal, Demjén Rózsival, Kutyu bácsival súlyosbítva. De egy működő demokráciában minden-ki azt énekel, szaval, s olyan baromságot vonyít az utcán, amilyet akar. A választás a szavazó-fülkékben dől el.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.